Kegyetlen: Epilógus

Epilógus

Axel

Két évvel később…

Mindig átjárt az energia, az adrenalin, amikor tudtam, hogy a csajom - a feleségem - figyel engem. Kitértem az ütés elől, és egy felütést vittem be, mielőtt az ellenfelem reagálni tudott volna. Úgy esett össze, mint egy tonna kibaszott tégla.

A közönség megvadult, teljesen megőrült, és én imádtam. Beszívtam azt a szart. Éreztem, hogy még jobban felpörgök tőle.

Nagyokat lélegeztem, a mellkasom emelkedett és süllyedt, a testem felhevült, a szívem hevesen vert. Roxie-ra pillantva láttam, hogy széles a mosolya. A csajom örült, hogy nyertem.

Két nagy faszkalapot tettem a két oldalára. Ha ragaszkodott hozzá, hogy eljöjjön a bunyókra, miközben hét hónapos terhes volt a fiunkkal, nem akartam, hogy bármelyik faszfej szórakozzon vele.

Hagytam, hogy a tömeg, az edzőm, a bunyós társaim, mindannyian gratuláljanak nekem. De én arra az egy emberre koncentráltam, aki többet jelentett nekem, mint maga az élet. Roxie-t bámultam, magamhoz szorítottam gyönyörű tekintetét, és megbizonyosodtam róla, hogy tudja, bármi történjék is, még a káosz közepette is ő az, akire koncentrálok.

Otthagytam mindenkit, kivonultam a ringből, és átöleltem a nőmet. Az enyém volt, mindig is az enyém volt, mindig is az volt.

A gömbölyödő hasának érzése, ahogy hozzám nyomódott, megdobogtatta a szívemet.

Istenem, annyira szerettem őt, hogy az már fájt.

Amikor visszahúzódtam, átfogtam az arcát, lehajoltam hozzá, és megcsókoltam. Ő volt az oka, hogy éltem, hogy lélegeztem.

Roxie nélkül semmi sem voltam, és ezt életem végéig minden egyes nap bebizonyítom neki.

Elvezettem a tömegtől, a hátsó szobába, és becsuktam az ajtót.

Miután az ajtó becsukódott mögöttünk, átöleltem, a kezemet a hajára tettem, szorosan fogtam, a fejét közvetlenül a szívem fölött tartottam. Istenem, mennyire szerettem őt, meghalnék érte, ölnék érte.

–   Jól érzed magad?

Bólintott, a kezét a derekam köré fonta, meleg lehelete végigsiklott a csupasz mellkasomon. Izzadt voltam, de egyértelmű, hogy nem érdekelte. Engem sem. Az illatomat akartam rajta érezni, megjelölni, mintha valami kibaszott állat lennék.

Visszahúzódtam, és térdre ereszkedtem, megsimogattam gömbölyödő hasát, éreztem, ahogy a fiunk rúg. Vigyorogva néztem fel. Az egész kibaszott világ a tenyeremben volt.

–  Szeretlek – mondtam, és odahajoltam, hogy megcsókoljam. – Annyira szeretlek, hogy a szívem megfájdul, a vérem az ereimben száguld, és a föld is megremeg alattam, valahányszor a közeledben vagyok. –  Éreztem a kezét a hajamban, ahogy könnyedén rángatja a szálakat. Hátrahajtottam a fejem, és megláttam a mosolyt az arcán, ugyanazt, amely mindig megállított.

–  Szeretlek.

Felálltam, átöleltem, hagytam, hogy minden belém ivódjon.

Eléggé őrült voltam, a ringben elég brutális, de amikor arról volt szó, akit szerettem, a legjobb barátomról, a feleségemről, a lelki társamról és a gyermekeim leendő anyjáról, ő volt a királynőm.

Érte a világot is a földdel tenném egyenlővé, csak hogy neki tiszta legyen az útja. Ez mindig így lesz.

 

Axel

Öt évvel később…

AZ ÉN VILÁGOM.

Ebben a szobában minden itt volt, amiért meghalnék.

Madden, a fiúnk, utánam kiáltott, én pedig mosolyogva a karjaimba kaptam, amikor hozzám szaladt.

– Gyere, kicsim - mondta Roxie, és elvette tőlem Maddent. – Ideje lefeküdni, nagyfiú.

– Holnap majd vonatozunk vagy teherautózunk, vagy amit csak akarsz, pajtás - mondtam, és megsimogattam a szőke haját.

Leena, a kétéves kislányunk sírni kezdett, én pedig felálltam, és bementem a szobájába. Felült a gyerekágyában, sötétebb haja kócos volt, könnyek gördültek le az arcán.

–  Mi a baj, hercegnőm?

–  Ájom- suttogta.

Felkaptam, kis testét magamhoz szorítottam, kivittem a nappaliba. Leültem vele a kanapéra, és hallgattam, ahogy a kis hangja lejátssza az álmát, annak ellenére, hogy a felében sem voltam biztos, amit mondott.

Madden kirohant az előszobából, vigyorral az arcán, ahogy a kanapéra ugrott.

–  Mesélj nekünk egy történetet, apa.

Roxie-ra pillantottam, aki a falnak támaszkodott, mosollyal az arcán.

Azt akartam, hogy a feleségem velem legyen. Azt akartam, hogy közel legyen hozzám. Kinyújtottam a kezem, és intettem neki, hogy menjen oda.

– Oké, egy mese, de aztán ideje lefeküdni. – Leena és Madden is bólintott.

Magamhoz húztam Roxie-t, éreztem az édes illatot, ami mindig körülvette, és otthon éreztem magam. Öt év alatt sok minden megváltozott. Roxie részmunkaidőben dolgozott egy cégnél, ahol üzleti szerződésekkel foglalkoztak. Én pedig most más bokszolókat edzettem abban az edzőteremben, ahol korábban bokszoltam.

De ami nem változott, az az iránta érzett szerelmem.

Rámosolyogtam a feleségemre, és úgy éreztem, én vagyok a legszerencsésebb fattyú a világon. Semmi sem volt fontosabb számomra, mint a feleségem és a gyerekeink.

És gondoskodok róla, hogy annyi szeretet legyen ebben a házban, hogy megfulladjunk tőle.

Gondoskodok róla, hogy soha ne legyen olyan nap, amikor ezt megkérdőjeleznék.

Lexy