Jenika Snow: Dönts meg -VI. fejezet

 

6.   fejezet

Alastair

Halk, állatszerű hangot adtam ki, miután kiejtette azokat a szavakat. Ajkai szétváltak nekem, semmit sem akartam jobban, mint most rögtön megszerezni. Keményen robogott át rajtam a vágy, hogy lehúzzam a nadrágját, félretoljam a bugyiját és mélyen belé süllyesszem a farkam. Kétségem sincs felőle, hogy nedves, forró és kibaszottul szűk.

–  Mondd ki megint!

–  Akarlak, Alastair.

Lesiklott ajkára a tekintetem, még jobban előre dőltem. Nem fogom kedvesen elmondani mit akarok tenni vele. – Fel foglak falni, kislány, – mondtam egy nyögés kíséretében, figyeltem a remegését.

–  Benedvesedek, amikor kislánynak hívsz.

Fogékony volt rám, annyira kész elfogadni, amit felajánlok.

Megint felnyögtem, a szavaitól olyan kibaszott kemény lett a férfiasságom, hogy ott helyben elmentem volna.

– Akarsz engem, Molly? – a hangom halk, az akcentusom felerősödött, mert begerjedtem. Az arcára simítottam a kezem és hátra döntöttem a fejét, a szemébe néztem. – Gyerünk, mondd ki megint kislány. – Egész nap el tudnám hallgatni, miközben ezeket a szavakat mondja. – Akarod, hogy megmutassam, az enyém vagy?

Megnyalta azokat a duzzadt, vörös ajkakat, pupillái kitágultak, majd biccentett. – Igen, szeretném. – Most ő pillantott a számra. – Azt akarom, hogy te legyél az első.

A szívem bukfencezett a mellkasomban, a golyóim szorosan felhúzódtak, a farkam megrándult. A szavai voltak a benzin a bennem égő futótűzre.

Szűz. Az én szűzem.

Egyik kezem a combjai közé csúsztattam, éreztem a forróságot, tudtam, hogy készen áll rám. – Szeretnéd, ha a magamévá tenném ezt a szűz puncit?

Zihálva bólintott.

Közelebb hajoltam úgy, hogy a szánkat csak egy hajszál választotta el egymástól. Belélegeztem az illatát, ezt az ártatlan, édes aromát, amitől viszketett a vágyam, hogy magamévá tegyem. Az izzadság gyöngyözni kezdett a homlokomon. – Téged akarlak vadul. – Végigsimítottam az ujjammal a száját, gyengéden lehúztam az alsó ajkát.

–  Akkor birtokolj engem.

És ekkor odahajoltam, és magamhoz ragadtam a száját. Nem volt lágy vagy gyengéd. Brutális volt, kemény és minden mással vetekedő vággyal. Soha nem akartam még úgy egy nőt, mint Mollyt.

Nyögdécselt miattam, én pedig végigsimítottam a nyelvemmel az ajkai szegélyén, magamba szívva csábító ízét.

Meztelenül akartam őt, látni akartam a bőrét, minden porcikáját, ami az enyém lehet. Órákig csókolhattam volna, de ehelyett megszakítottam ajkaink tapadását, számmal végighaladtam az állkapcsán a füléig, és finoman azt mondtam: – Annyira kemény vagyok miattad. Annyira kurvára kemény vagyok.

Olyan ártatlan hangot adta ki, ami szükségnek és kétségbeesésnek hangzott, ami felizgatott. A tarkója mögé csúsztattam a kezem, ujjaimat a meleg húsába fúrtam, csókolni kezdtem a füle alatt gyorsan dobogó pulzust.

Annyira szükségem volt rá, hogy megéreztem az ízét. Éreztem, hogy úgy borít be, mint egy második bőr.

Leszartam, hogy bárki besétálhat.

Molly az enyém lesz. Most.

Megpörgettem, lelöktem a papírjaimat és az aktatáskámat az asztalról, felemeltem, hogy most már rajta üljön. A kezemet távol tartani tőle nem volt lehetőség. Az ujjaim a csípőjébe fúródtak, a szám a pulzuspontjánál volt.

–  Olyan kurva jól fogod érezni magad, Molly. Ha végeztem veled, nem lesz kétséged afelől, milyen érzés egy igazi férfival lenni.

–   Istenem, – nyögte a lány.

–   Nem, csak egy skót, kislány.

Hozzám képest olyan törékeny, finom, ártatlan kislány volt. Újabb apró hangot adott ki, a körmeit a húsomba vájta, a keze a bicepszem köré fonódott, az érzelmei minden érintéséből és hangjából átjöttek.

–  Még, kislány - mondtam morgolódva. Erősebben vájta belém a körmeit, a fájdalom szúrása keveredett a vágyammal. Keményebben lélegzett, éreztem, hogy a farkam még jobban megmerevedik, tudtam, hogy nem leszek képes lassan és könnyedén haladni. Nem tudtam várni még egy percet.

– Bassza meg, Molly. – Morogtam a szavakat, szükségem volt rá most, szükségem volt arra, hogy egy kicseszett bestia legyek vele.

–  Akarom, – suttogta.

Mielőtt észbe kaptam, már le is vettem róla a pólóját. Leszállt az asztalról, ledolgozta a nadrágját és a bugyiját a lábáról, majd az ingemért nyúlt. Minden egyes gomb, amit eltávolított, kínzóan lassúnak tűnt, és nagyon nehéz volt kontroll alatt maradnom.

De bekattantam, amikor ellökte az ingemet, a kezét a mellkasomra tette, az ujjai végigsimítottak a tetoválásaimon. Az asztalra fektettem, hátradőlt, a mellkasa enyhén meggörnyedt.

Széttoltam a lábait, bepillantottam közéjük, szemügyre vettem a feltáruló édes, szűz húsát.

–  Istenem, – mondta halkan, szavai édesek és egyenesen gyomron ütött.

–  Mennyire akarod, hogy megérintselek?

Észrevettem a megváltozott légzését, gyorsabb és nehezebb lett. – Nagyon.

Felhördültem.

Végig húztam a kezemet a belső combján, alig súrolva a punci ajkai puha húsát, mert teljesen meg akartam érinteni, de mazochista voltam, azt akartam, hogy a kínzás elhúzódjon. Folytattam a kezemmel a csípőjén, fel a hasán, majd a bordáin át a melleihez simultam.

Mindkét kemény mellbimbóját az ujjaim között morzsolgattam. Amikor még többet nyöszörgött, úgy tűnt, a csípőmnek saját akarata van, előre nyomult, a farkam pedig belemélyedt az édes pinájába.

Úgy morogtam, mint egy vadállat.

Újra előre hajoltam, a kezem még mindig a mellein, a csúcsait csipkedve. A számat ismét a nyakára helyeztem, szerettem a karcsú ívét, szükségem volt rá, hogy a nyelvem rajta legyen, az ajkaim megjelöljék őt.

– Olyan jó. – Tovább szopogattam a nyakát, nyelvemet végig húztam a torkának karcsú oszlopán, előre-hátra tolakodtam a puhasága ellen, a farkam végigcsúszott a szétnyílt punciredőjén, de nem hatoltam bele.

Kényszerítettem magam, hogy hátráljak egy lépést. A testét nekem szánták... csak nekem.

Lenéztem rá, azokra az ívekre, amelyek teljesen nővé tették, megálltam a melleinél. Lehet, hogy már megnéztem, megtapogattam őket, és láttam, ahogy a csúcsaik megfeszülnek nekem, de a pokolba is, gyönyörűek.

Kezemet a tarkójára tekertem, előre húztam, leeresztettem a fejem, hogy megnyaljam a nyakának ívét a kulcscsonttól a füléig. A francba, olyan átkozottul jó íze volt.

Zihált, ez a legédesebb hang, amit valaha hallottam, újra és újra hallani akartam.

–  Mondd el, mit akarsz.

– Istenem, igen. – Tágra nyílt szemekkel nézett rám. – Többre van szükségem. Többet akarok.

Jóváhagyóan morogtam. Ó, többet adnék neki, mint amennyit valaha is elbírna.

Továbbra is mindkét mellbimbóját a hüvelyk- és mutatóujjaim közé fogtam, és megcsipkedtem őket, kissé meghúzva, hogy a fájdalom, amit érzett, ott legyen a felszínen. De ez volt a megállási pontom, a kötélfeszítés, amivel kordában tartottam az irányítást.

Nem bírtam tovább, ezért mélyre süllyedtem, egyik feszes csúcsot a számba szívtam, szopogattam, nyalogattam, élveztem az egészet. A farkam feje lüktetett, éreztem, hogy előváladék pöttyözi a csúcsát. Egész nap szopogathattam volna, de benne kellett lennem.

Hallható pukkanással elengedtem a mellbimbóját, megfogtam a farkamat, és néhány másodpercig simogattam magam. A kurva életbe, a farkam olyan kemény volt, hogy fájt, a golyóim feszesen felhúzódtak. – Remélem, készen állsz, mert ha egyszer elkezdtem, nem tudom abbahagyni.

Láttam, ahogy a torka dolgozik, ahogy nyelt. Molly nehezen lélegzett, a mellei remegtek tőle.

– Készen állsz? – Újra megkérdeztem. Bólintott nekem. Lenéztem a puncija rózsaszín, puha, nedves húsára. Újra simogatni kezdtem magam a tövétől a hegyéig. Mivel mocskos szemétláda voltam, végigfuttattam a farkam fejét a résén, ondót kenve a ráncaira.

Már a látványától is el tudtam volna élvezni, elboríthattam volna a magommal, ragacsossá és fehérré tehettem volna a punciját anélkül, hogy benne lettem volna.

– Kérj meg rá! Mondd, hogy akarod a farkamat a puncidban.

Lenézett oda, ahol a farkam volt, pont a puncilyukához nyomva.

Aztán lenyúlt, széthúzta a szeméremajkait, és hagyta, hogy megnézzem legintimebb részének belső rózsaszínét.

–   Légy velem! Vedd el a szüzességemet! 

Lexy