3. fejezet
Farah
Olyan erős idegességgel mentem be az első
műszakomra a Bad Alibibe, hogy attól féltem, a gyomromban lévő pillangók
elragadnak.
A hely már nyüzsgött, az asztalok
háromnegyede már tele volt. A biliárdasztalok mind foglaltak voltak, és a hátsó
fal mentén lévő hosszú, U alakú bárpult körül a legtöbb bárszéken már ültek.
Mindent megtettem, hogy ne látszódjon az idegességem, udvarias mosollyal köszöntöttem azokat az embereket, akiknek a tekintetét elkaptam, amikor a bárpult felé tartva elhaladtam mellettük.
–Nézzenek
oda, biztos te vagy az új lány.
Az ismeretlen hangra felkaptam a fejem. Egy
nagydarab, zömök férfit pillantottam meg a pult mögött. Egyik kezét a pult
tetejére támasztotta, a másikat pedig lazán a vastag derekán pihentette. A férfi
egy-két centivel magasabb, mint 180 centi, és a hasa kissé túl lógott kopott
farmerja derékszíján. De bármennyire is furcsán hangzott - tekintve, hogy
minden látható centimétere vastag volt, a nyakától a karján át a hordó
mellkasáig -, ez a has bejött neki. Nem hanyagul nézett ki, hanem szolidan. És
a pult mögötti könnyedségéből és a fehér kéztörlőből ítélve, amit a farmerja
oldalába dugott, csak arra tudtam következtetni, hogy ő az a férj, akiről Darla
mesélt nekem.
–Szia
- köszöntem mosolyogva, amint megkerültem a pultot, és mögé léptem. – Farah
vagyok.
–Buck.
Darla férje. – Megragadta a kinyújtott kezem, majd olyan erősen megrázta, hogy
az egész testem beleremegett az erejébe. – Örülök, hogy megismerhetlek,
szépséges Farah. Azt mondta, hogy új pincérnőt vett fel, de azt nem mondta,
hogy ilyen csinos, - mondta és rám kacsintott.
–Az
isten szerelmére, Buck, - hallottam a hátam mögül, és éppen időben fordultam
meg, hogy lássam, Darla jön a bárpult nyílásán. – Mit mondtam neked a
személyzettel való flörtölésről? Ezeknek a lányoknak nincs szükségük arra, hogy
a magadfajták a nyakukba boruljanak.
Elengedve a kezemet, megszabadította
feleségét a kezében tartott láda sörtől, és a pultra tette, mielőtt átkarolta a
derekát, és szorosan az oldalához húzta. Alacsonyra hajolt, és hangos,
csattanós csókot adott neki, mielőtt felemelte a fejét, és vigyorgott rá.
–Ó,
ne aggódj, kicsim. Tudod, hogy csak téged látlak.
A nő arca kipirult, miközben a férfi
mellkasára csapott. Szemeit forgatva rám nézett, és azt mondta: – Ne törődj
vele. És ha bármikor is idegesít, csak szólj és elintézem. – A cikiző hangjából
és abból, ahogyan továbbra is férfi oldalához simult, mintha csak ott akart
volna lenni, könnyű volt látni a szerelmet Darla és Buck között.
–Ne
hagyd, hogy a bosszús viselkedése megtévesszen, - vágott vissza Buck. – Már a
kisujjam köré csavartam - Ó! Krisztusom, asszony! - kiáltott fel, amikor Darla
odanyúlt, és gonoszul megcsípte az oldalát.
A szeme résnyire szűkült, de a tekintete
egy cseppnyi tüzet sem tartalmazott. – Jobb, ha vigyázol, különben a kanapén
töltöd az éjszakát.
Buck alsó ajka kiugrott. – Ne légy már
ilyen, édesem.
Elnevettem magam, ahogy kettejüket
figyeltem. Valami azt súgta nekem, hogy ez fordítva van, és Buck túlságosan is
boldog volt, hogy a kisujja köré tekeredett.
Darla kiszabadult a férje szorításából, és
újra rám fordította a figyelmét, miközben elismerő pillantást vetett az új
ruhámra. Megkönnyebbülést éreztem, a feszültség, amely a vállamban ült, mióta
először beléptem, végre kezdett oldódni. A farmer, amit viseltem, közel sem
volt olyan díszes, mint az előző nap viselt - amely a régi életem ruhatárának
többi darabjával együtt most egy jószolgálati kukában hevert -, és úgy ölelte a
csípőmet és a combomat, hogy szerintem egész jól állt. És a talpam és a bokám
teteje körül csavarodó, rengeteg karamellszínű bőrpántból álló platform ékek
segítségével a fenekem is elég jól nézett ki. Felül egy bordázott, égetett
narancssárga atléta trikót viseltem, amitől először ódzkodtam, de tíz perc
ide-oda vitatkozás után hagytam, hogy a boltban lévő nő rábeszéljen a
vásárlásra.
Mivel az anyám mindig is sovány volt, a
genetikám határozottan apám oldaláról származott. Ez azt jelentette, hogy a serdülőkoromtól
kezdve bögyös voltam, keskeny derékkal, kerek hátsóval és széles csípővel, amit
anya túlságosan is élvezettel használt ki ellenem. Imádta, hogy azzal
nyaggatott, hogy fogynom kell, és ennek köszönhetően testképzavarral nőttem
fel, mindig úgy öltözködtem, hogy elrejtsem magam. De amikor bevallottam a
barátságos eladónőnek, hogy ruhákat keresek az új munkámhoz, a Bad Alibi
pincérnői állásomhoz, ő hajthatatlan volt, hogy az alakformáló ruhák a
megfelelőek, és nagyobb borravalóhoz vezetnek. A póló a mellkasomon és a
hasamon megfeszült, habár eleinte zavarban voltam, Darla pillantása segített
megnyugodni. – Látom, megfogadtad a tanácsomat a ruhákkal kapcsolatban. Remekül
nézel ki, drágám.
Kinyitottam a számat, hogy megköszönjem
neki, de Buck megszólalt, mielőtt nekem esélyem lett volna rá. – Ahány fickó
stírölte a seggét az ajtótól idáig, fogadni mernék, hogy ma este nagyot kaszál.
A gyomrom úgy süllyedt, mint egy ólomlufi,
de mindent megtettem, hogy az aggodalmam ne törjön a felszínre. Meg tudtam
csinálni. A pokolba is, korábban egy órán át tartottam magamnak lelkesítő beszédet
a tükör előtt. Ha bármelyik pillanatban úgy éreztem, hogy eluralkodik rajtam a
pánik, milliónyi technikám volt, amivel kordában tarthattam a pánikot. Meg
tudom csinálni.
Darla éles, szúrós füttyszóval rázott ki a
gondolataimból, és egy elképesztően gyönyörű, sötét hajú nő felé intett. –
Farah, ő itt Shane - mondta, és bemutatott a másik pincérnőnek. – Ő majd
megmutatja neked a dolgokat. Készen állsz?
–Készen
állok.
Válaszomra és határozott bólintásomra
Shane megszólalt. – Gyere. Megmutatom, hova pakolhatod el a táskádat, aztán
berendezkedünk.
Elmozdultam a pult mögül, és követtem őt,
jobbra lekanyarodtam egy folyosóra, amely a tömegtől távolabb vezetett. Két
ajtó mellett haladtunk el, a bal oldali ajtón a "Női", a jobb oldali
ajtón a "Férfi" felirat volt olvasható. Kicsit távolabb a női mosdó
után egy másik volt, amelyen az állt, hogy "Raktár".
–Az
a raktár, - jegyezte meg, miközben elhaladtunk mellette, és továbbmentünk a
folyosó végén lévő utolsó ajtóig, amelyen egy "Csak a személyzetnek"
felirat volt olvasható. – Ez pedig az iroda. Mindkét helyiség mindig zárva
marad. Az új alkalmazottaknak általában három hónapot kell várniuk, hogy
kulcsot kapjanak, úgyhogy addig csak kérdezz meg bármelyikünket, ha szükséged
van valamiről a szobából.
–Értettem.
Kinyitotta az ajtót, majd a bal oldali
falhoz vezetett, ahol egy csomó szekrény volt beépítve. – Oda teheted a
cuccaidat - mondta, és egy üres szekrényre mutatott, amelynek az aljára egy
papírlap volt ragasztva a nevemmel. – Itt mindenki nagyon ügyel arra, hogy ne
nyúljon mások cuccaihoz, úgyhogy nem kell fáradnod a dolgaid rejtegetésével, de
a biztonság kedvéért okos dolog a készpénzt és a hitelkártyákat otthon hagyni.
–Köszönöm
a figyelmeztetést. Megteszem.
Odament az ütött-kopott íróasztalhoz, és
kihúzta az egyik fiókot. – Új alkalmazottak csomagja, - jelentette be, és egy
köteg papírt tartott a kezében, mielőtt visszaindult felém. – Ezeket
kitöltheted, amikor hazaérsz, és a következő műszakodra visszahozod. - Elvettem
a paksamétát, és a táskámmal együtt elrejtettem a szekrényemben, miközben Shane
egy apró szekrényből előhúzott egy kötényt, és felém nyújtotta, miközben tovább
mutatta a terepviszonyokat, ahogy a kötényt a helyére kötöttem. – A bár két
részre van osztva, pont középen. Ma este a kettes részen vagy, de ha kezdesz
túlterhelődni, csak szólj, és igyekszem a legjobb tudásom szerint segíteni
neked. A biliárdasztalok általában nagyon zsúfoltak, úgyhogy azokat mindketten
felügyeljük, és az este végén elosztjuk az onnan származó borravalót. Csak
tartsd nyitva a szemed, és nézz be hozzájuk időnként, én ugyanezt teszem.
Az utasítások folytatódtak, miközben
visszamentünk a bárpulthoz, ahol átadta nekem a készpénzt, amelynek a
kötényemben való nyilvántartásáért én feleltem, hogy a vendégeknek visszajárót
tudjak váltani. Aztán átnyújtott egy rendelési jegyzettömböt, tollat és tálcát,
és útnak indított.
Tíz percbe telt, mire az idegeim végre
lazítottak halálos szorításukon, de miután ez megtörtént, elég könnyen
belerázódtam a dolgok menetébe. Egész idő alatt mosolyogva dolgoztam, és bár
kissé nehéz volt, igyekeztem szemkontaktust tartani mindenkivel, akit
kiszolgáltam. Néhány srác ártalmatlanul flörtölt, míg más vendégek viccelődtek,
és ahogy teltek a percek, rájöttem, hogy minden, amit Darlának mondtam, igaz volt.
A pincérkedés olyan volt számomra, mintha bicikliznék, és mintha semmiség lett
volna, úgy kezdtem el újra és újra, ide-oda rohangáltam, italrendeléseket
töltöttem ki, sürögtem, hogy az asztalomnál ülők elégedettek legyenek.
Ahogy az este éjszakába fordult, a tömeg
egyre csak nőtt, és Shane-nel a sűrűjében voltunk. A mosolyom végül kezdett
normálisnak tűnni, és rájöttem, hogy sokkal könnyebb ezeknek az embereknek a
közelében lenni, mint vártam. Többnyire mindenki barátságosan és üdvözlően
fogadta az új lányt a személyzetben.
Éppen visszamentem a bárpulthoz, hogy
letegyek egy rakás üres poharat, és kitöltsek egy újabb rendelést, amikor
kinyílt az ajtó. Ösztönösen abba az irányba fordultam, hogy megnézzem, hová ül
a legújabb vendég, de abban a pillanatban, ahogy megpillantottam az imént
belépő férfit, minden lelassult körülöttem.
Egész éjjel motorosok szűrődtek be és ki a
Bad Alibiben, de ebben az emberben volt valami más, valami, ami magára vonzotta
a figyelmemet, és nem volt hajlandó elengedni.
A fickó olyan nagy volt, hogy tudtam, még
az egyhetvenes magasságommal is kicsinek érezném magam, ha mellette állnék. A
puhának tűnő, tengerészkék póló széles vállakat takart, amelyek egy széles
mellkasba torkolltak, amely lefelé haladt egy karcsú derékig, és a farmer,
amely csak millió mosás után lehetett ilyen szakszerűen kifakult, vastag
combokat burkolt. A lábán egy pár kopott, poros motoros csizma volt - amire rá
kellett jönnöm, hogy a Tennessee állambeli Redemptionben a férfiak szokásos
lábbelije -, és ahogy sétált, a lámpák megcsillantak a láncról, amely az
övhurokról a hátsó zsebébe lógott. Sötétszőke haját oldalt és hátul rövidre
vágta, de felül hosszabbra hagyta, és vonzóan rendezetlenre formázta, és
legalább kéthetes borostát viselt az állkapcsán, ami néhány árnyalattal
sötétebb volt, mint a haja. De ami a leginkább felkeltette a figyelmemet, az a
fekete tinta a nagy bicepszén és a faragott alkarján. A pólója ujja alatt
kezdődött, és egészen a csuklójáig ért, szinte minden szabad bőrfelületet
beborított.
Ebből a távolságból nem tudtam kivenni a
tetoválások mintáit vagy formáit, de ettől még nem lett kevésbé
figyelemfelkeltő.
Mintha érezte volna, hogy intenzíven
szemügyre veszem mindazt, ami ő volt, a férfi felém fordult, és én élesen
felszippantottam a levegőt, amint a tekintetünk összeakadt.
Ne bámulj, te idióta, sikoltotta egy kis
hang a fejemben, de valami őrült oknál fogva a testem nem volt hajlandó
együttműködni. Mereven lefagytam, még a szemgolyóim sem voltak hajlandóak
megmozdulni.
A szája egyik sarka tudálékos vigyorra
húzódott, mert rajtakapott, és éreztem, hogy olyan érzés süvít át rajtam, amelyet
már nagyon régen nem tapasztaltam. A belsőm úgy bizsergett, mintha a vérem elektromos
áramot kapott volna, a hasamban lévő csomónak ezúttal semmi köze nem volt a
szorongáshoz.
Miközben továbbhaladt a bárban a
biliárdasztalos részleg felé, áruló tekintetem végig követte őt. Figyeltem,
ahogy egy nagy csoport férfi közelébe megy, öklöket és hátbaveregetéseket
osztogatva. Akkor is figyeltem, amikor egy nő hozzásimult és a nyaka köré fonta
a karját, aki olyan szűk fűzőt és olyan rövid farmersortot viselt, hogy a
feneke kivillant. Néztem, ahogy a férfi olyan vigyorral nézett le rá, ami csak
úgy ordított a szexről, miközben mormolt valamit, amitől a nő felkacagott, miközben
a kezei végigsimítottak a hátán, a hátsóján pihentek meg, amibe hosszan és
keményen belemarkolt.
Mélyen megrázott a testem viselkedése és
az őrült reakció, ami csak a fickó látványától uralkodott el rajtam. A fejemben
elkezdtek megszólalni a vészharangok, de egyszerűen nem tudtam rávenni magam,
hogy elfordítsam a tekintetem.
Annyira átszellemültem a pasitól, hogy
észre sem vettem, amint Buck a figyelmemet próbálja felkelteni, de a keze megjelent
az arcom előtt, és az ujjai csettintése kirántott a kábulatból.
Megrándulva szembenéztem vele, és
szembetalálkoztam az aggódó tekintetével. – Bocsánat. Mi az?
–Jól
vagy? - kérdezte, miközben alaposan tanulmányozott. – Kicsit elsápadtál,
édesem.
–Ó,
ööö... – Megköszörültem a torkomat, próbáltam elég időt hagyni magamnak, hogy
meggyőző hazugságot fogalmazzak meg. – Igen, jól vagyok. Azt hiszem, csak egy
kicsit fáradt vagyok. Egy kis időbe telik, amíg megszokom, hogy ilyen sokáig
talpalok.
Nem tűnt meggyőzöttnek, de szerencsére
elengedte a dolgot. – Rendben. Ha biztos vagy benne.
–Biztos
vagyok, - válaszoltam egy vigyorral, amivel reméltem, hogy megnyugtatom, és
szerencsére be is jött.
Megragadtam a tálcát, amit megrakott, és
visszamentem az emeletre, hogy felszolgáljam az italokat, miközben egy rövid
pillantást vetettem a biliárdasztalok felé, hogy lássam, a fickó most egy
széken ül, és ugyanaz a szőke nő pihen az ölében.
A mosolyom kissé ingatag volt, ahogy az
asztalokat intéztem, és úgy tűnt, nem tudtam lerázni magamról a kellemetlen
érzést, amit azóta éreztem, hogy az idegen besétált.
Csendben elküldtem egy imát, hogy Shane át
tudjon menni, hogy felvegye a férfi rendelését, de amikor ránéztem, és láttam,
hogy lefoglalta a részlege, tudtam, hogy nincs szerencsém. Nekem kellett
odamennem, és magamnak kellett megcsinálnom. Már az is elég volt, hogy távolról
ránéztem, teljesen kibillentett az egyensúlyomból. Az ösztöneim azt súgták,
hogy nagyon rossz ötlet közelebb menni hozzá.
Lerázva magamról a nyugtalanságot, a hónom
alá dugtam a tálcámat, és remegő lábakkal megmásztam a két lépcsőfokot, amely a
biliárdasztalokhoz vezetett.
Vigyázva, hogy ne a férfira koncentráljak,
körbepillantottam néhány srácon, akiket már kiszolgáltam a műszakom során. –
Hé, srácok, mi a helyzet itt?
–Jól
vagyunk, édesem, köszönjük, - válaszolta egy férfi, aki korábban Scooterként
mutatkozott be, és meleg mosollyal köszöntött. Ahogy elnézem, jócskán az ötvenes-hatvanas
éveiben járhatott, a szeme köré vésett mély ráncokból úgy tűnt, ideje nagy
részét nevetéssel tölti, amiben egyébként biztos vagyok, hiszen már többször
hallottam.
Kényelmes könnyedséggel viszonoztam a
vigyorát. Kívülről Scooter durvának és vadnak tűnt a hosszú hajával és kócos
szakállával, de egész este egy igazi aranyos kisfiúként viselkedett.
Bemutatott a srácoknak, akikkel együtt
volt, de már annyi új nevet tanultam, hogy csak a negyedükre emlékeztem. A
csoport eklektikus keveréke volt a legkülönbözőbb korúaknak, a velem egykorúnak
tűnő férfiaktól egészen a Scooterrel egyidős srácokig. Hangosak és kissé
lármásak, de mindannyian kedvesnek tűntek.
–Kaphatnánk
még két korsó Budot, ha nem gond, drágám? - kérdezte egy férfi, akit Dannóként
ismertem meg.
Mosolyogva fordultam felé. – Persze. –
Körülnéztem a csoport többi tagján, hogy további rendeléseket várjak, mielőtt
végül rákényszerítettem magam, hogy a figyelmemet arra a férfira fordítsam, aki
miatt a szívem veszélyesen gyors ütemben vert.
A szeme - gyönyörű mogyoróbarna, amely
elképesztően jól mutatott napbarnított bőrével és piszkosszőke hajával - már
rajtam pihent, az a határozott benyomásom támadt, hogy attól a pillanattól
kezdve engem figyelt, amint a közelébe kerültem.
Mindent megtettem, hogy semleges maradjon
az arckifejezésem, de közben a pulzusom az egekbe szökött. – És nektek? –
Kérdeztem, az államat a még mindig az ölében ülő nő felé billentve, aki most a
nyakába temette az arcát.
Lassú, kimért pillantást vetett rám a
csinos új cipőmtől a fejem tetejéig, teljesen figyelmen kívül hagyva a csajt,
aki éppen most próbálta hozzá olvasztani magát. Ahogy a tekintete magába
szívott, az egyszerre jó és rossz értelemben is megborzongatott. Nem
tagadhattam, hogy vonzó, de a zsigeri reakció, amit kiváltott bennem, attól
túlságosan is ismerős pánik szorította a mellkasomat.
–Két
feles tequilát és bármit, ami van a csapon, - válaszolta végül. Amint a szavak
elhagyták a száját, bólintottam, megpördültem, és olyan gyorsan elrohantam
tőle, amilyen gyorsan csak tudtam anélkül, hogy futásba kezdtem volna.
Shane a bárpult végében várta az italait,
amikor mellé értem lecsapva a tálcámat, elkotyogtam a rendelésemet Darlának.
–Eddig
minden rendben? – kérdezte Shane, magára vonva a tekintetemet.
–Igen,
nem is olyan rossz. – Vetettem egy gyors pillantást vissza a csoportra, ahonnan
az imént távoztam, és láttam, hogy a szék, amelyben a férfi ült, most üres. A
környéket átvizsgálva láttam, hogy az egyik biliárdasztalnál áll, dákóval a
kezében, és arra vár, hogy egy másik fickó beálljon a sorba. A nő, aki eddig az
ölében ült, most egy hátsó sarokba húzott magas asztalnál ült, és néhány másik
nővel beszélgetett, akik hozzá hasonlóan alig-alig viseltek ruhát. – Hé, tudod,
ki az a fickó ott? – Kérdeztem, a fejemmel az irányába biccentettem. – Sötét
szőke haj, tengerészkék póló, a második asztalnál?
A másodperc töredékéig a biliárdasztal
felé nézett, amit mutattam, mielőtt visszatért hozzám. – Cannon Banks? Csajszi,
okosabban tennéd, ha messzire elkerülnéd azt a fickót.
A szemeim elkerekedtek, és suttogásra
halkítottam a hangomat, amikor megkérdeztem: – Veszélyes? – Valami a
zsigereimben azt súgta, hogy Cannon Banks mindenféleképpen veszélyes.
Megrázta a fejét. – Csak a petefészkeidre.
– Kérdő arckifejezésem láttán tovább magyarázott. – Nem bűnöző vagy ilyesmi,
csak egy nagybetűs dög. Az a csaj, aki ott ül és csorgatja utána a nyálát? –
Bólintottam, tudtára adva, hogy tudom, kiről beszél. – Ő csak egy a sok közül,
bébi. Az a fickó több szívet tört össze ebben a városban, mint a férfi lakosság
fele együttvéve. Aranyos lánynak tűnsz. Utálnám, ha az egyik selejtjévé válnál.
–Várj.
. . Ó... Ne! – Mondtam egy felkiáltással. – Nem, nem, nem, nem. Ez nem így van.
Én nem nézek... Vagyis nem vagyok a piacon. Úgy értem, egyáltalán nem. Nem kell
aggódnod, hogy ez megtörténik.
Shane vonásai együttérzővé váltak. – Darla
mondta, hogy említetted a félrelépő exedet.
Említettem, de ez még csak a fele sem az
oknak, hogy jelenleg - és a belátható jövőben - férfi-ellenes vagyok. – Igen, –
motyogtam. – Mindegy, csak azért kérdeztem, mert volt egy olyan érzésem róla,
amikor először bejött.
Horkantott egyet. – Igen, te és az összes
többi nő három városnyi körzetben innen. Én és a többi pincérnő ezt hívjuk az
ágyúhatásnak. Te tényleg nagyon csinos vagy. Nem kétséges, hogy már a radarján
vagy, úgyhogy vigyázz magadra, jó?
Ezzel a figyelmeztető szóval felvette
megrakott tálcáját, és elindult. Ledöbbenve hagyott hátra. Nem akartam a
radarján lenni. Nem akartam egyetlen férfi radarján sem szerepelni. Nem
hazudtam, amikor azt mondtam neki, hogy nem vagyok a piacon.
Még mindig minden éjjel rémálmok gyötörtek
a támadás miatt. Még mindig fel tudtam idézni a cigarettafüstöt a leheletén, az
érdes, bőrkeményedő kezének érzését, miközben kegyetlenül rángatott. Az az
éjszaka zavaróan tökéletes tisztasággal maradt meg az emlékezetemben. A
pánikrohamok talán enyhültek, de közel sem álltam készen arra, hogy elengedjem
magam.
És most, hogy Shane mindent elmondott
nekem, tudtam, hogy a megérzésem, hogy távol kell maradnom, pontosan
beigazolódott. Persze, olyan régen nem éreztem már azt a gyomorforgató,
pulzusnövelő, borzongató érzést, amit akkor éreztem, amikor egy srác lépett be
az ajtón, hogy már nem is emlékeztem, mikor történt utoljára, de semmiképpen
sem hagyhattam, hogy egy olyan triviális dolog, mint a vonzalom, kizökkentsen
az új életem irányából.
Köszi már nagyon vártam és nem csalódtam
VálaszTörlésKöszönöm szépen :)
VálaszTörlés