Drága Mr. Black 19. fejezet

 Theo

A szerelem furcsa dolog, nem igaz?

Az egyik percben azt hiszed, hogy minden olyan egyszerű, a másikban pedig édes dalszövegeket suttogsz egy lánynak, akit mindig is a sajátodnak akartál. Az a három nap kibaszottul őrületes volt.

Nem tudtam megállni, hogy ne gondoljak rá, de ami még rosszabb volt, hogy a szerelem gondolata úgy csapott le rám, mint egy hullám, ami megzavarta a fekete tengert. Mi másért aggódtam volna ennyire? Vagy miért akartam minden ébren töltött percben vele lenni? Mi másért telefonáltam annyiszor, másztam fel arra a szikár fára, majd lopakodtam be az ablakán, csak hogy pontosan elmondjam neki, mit érzek?

Helytelen volt tőlem, hogy ezt mondtam, tudván, hogy nem mehetünk túl messzire a kapcsolatunkkal, de nem tudtam nem elmondani neki. Ő volt Chloe, egy lány, akit évek óta ismertem. Körülöttem nőtt fel. Bízott bennem, és én is bíztam benne. Nem volt okom kételkedni benne. Sokkal érettebb volt, mint egy átlagos korabeli nő. Tökéletes volt, és kétségbeesetten vágytam arra, hogy minden porcikája csak az enyém legyen.

De valami mélyen a lelkemben görcsbe rándult, bizonyítva, hogy nem lesz az enyém, ha ennek a nyárnak vége. Visszatér az iskolába, és valószínűleg újra átgondolja az irántam érzett szerelmét, vagy rájön, hogy szüksége van valakire, aki annyi idős, mint ő. Leginkább Izzyt venné igazán figyelembe.

Nem tudtam, hogy mi fog történni, de addig elégedett voltam azzal, ahol álltunk. Átsétáltam az utcán, és addig rángattam le a baseballsapkámat, amíg a homlokomra nem szorult. A felhajtónál meglepetésemre egy fehér Honda parkolt.

A homlokom bosszúsan ráncolódott. Sietve beléptem a nyitva hagyott ajtón, beosontam a sarok mögé, és kiszúrtam Trixie-t, aki keresztbe tett lábbal ült a bárpultnál. Rövid, piros ruhát viselt, hozzá illő, tűsarkú piros cipővel. A haja fel volt tűzve, de egy vigyor pihent az ajkán.

– Tudod, nem kellene ilyen későn nyitva hagynod az ajtót, apuci.

 A hangja valaha felcsigázott, de most kihozott a sodromból, és undorral töltött el.

– Mi a faszt keresel itt, Trixie?

Lemászott a székről. – Nos, éppen azért jöttem, hogy elmondjam, találtam egy állást Los Angelesben, csak pár percre innen. Ami azt jelenti, hogy nem megyek Vegasba. De ‒ lépett felém, a mellkasomra tette a tenyerét, és végigsimított rajta, miközben körbejárt ‒, kiderült, hogy valaki már továbbállt, mi?

– Mi a fenéről beszélsz? ‒ grimaszoltam.

Keresztbe fonta a karját, amikor ismét elém került. – Miért lopakodsz az ablakon keresztül, Theo? Hmm? Nem azt mondtad egyszer, hogy a lányod legjobb barátnője ott lakik? Részeg voltál és…

Teljesen elhallgatott, aztán a szeme tágra nyílt, és ravasz mosoly jelent meg az arcán. – Ó, istenem.  Hangosan felnevetett. – Ó, a kurva életbe! Várj, te most komolyan beszélsz? A nő egyszerre volt megdöbbent és humoros.

Nem törődtem vele, és a bejárati ajtóhoz sétáltam, miközben ő követett. Kinyitva azt hátraléptem, kezemet a kilincs köré szorítva mondtam: ‒ Takarodj a házamból! Azonnal.

– Ó, én nem megyek el ‒ nevetett. – Nem, azt hiszem, ma este maradok.

Az orrlyukaim kitágultak, és mindent megtettem, hogy uralkodjak magamon.

– Elmentettem a lányod számát, amikor régen átnéztem a telefonodat. Tudod, arra az esetre, ha valaha is tájékoztatnom kellene őt valamiről, vagy ha valami történne veled. Hmm... talán most felhívom egy kicsit. Közeledett hozzám, átölelve a derekamat. Teljesen mozdulatlanná váltam, az állkapcsom megroppant. – Istenem, de hiányoztál, Theo. Felvinnél az emeletre? ‒ nyöszörgött.

Kibújtam a szorításából és becsuktam az ajtót, tompa erővel markoltam a kezembe az arcát, amikor a háta a falnak ütközött. Ügyeltem rá, hogy agresszív legyen, de nem annyira, hogy fájdalmat okozzon neki... még. Hidd el, legszívesebben lecsaptam volna azt az alattomos mosolyt az arcáról, de nem ütöttem meg nőket, bármennyire is csábítottak.

– Mit fogsz csinálni, apuci?

– Ne hívj így ‒ csattantam fel.

– De nekem tetszik... és neked is tetszett. Megpróbált megérinteni. Elrántottam magam.

Az arcát még mindig szorosan a kezembe szorítva azt mondtam: ‒ Menj haza, Trixie. És ne gyere vissza. Végeztünk. Ezt te is tudod.

– Elhagytál egy olyan lányért, aki vagy harminc évvel fiatalabb nálad. Összehúzta a szemöldökét, az arca csak egy árnyalatnyival lett pirosabb. Elhúzta az arcát, ujjával a mellkasomra bökött, és azt mondta: – Meg mered próbálni, hogy most szakíts velem. Próbáld meg, Theo, és én átrohanok az utca túloldalára, és beverem az ablakát. Azt fogom mondani neki, hogy még mindig együtt vagyunk, és biztos vagyok benne, hogy elhiszi majd, mert ő egy fiatal, naiv kislány, akinek nyilvánvalóan nincs semmi józan esze és tisztességes viselkedése, ha veled kefél.

A szavai megragadtak, mint egy anakonda, és olyan erősen szorítottak, hogy kínzó fájdalmat okoztak a mellkasomban. Elhúzódtam, de a tekintetem nem hagyta el az övét. Tudta, hogy elkapott, és én tudtam, hogy Chloé-hoz megy, vagy ami még rosszabb, kopogtat az ajtón, hogy jelenetet rendezzen.

Trixie az a fajta nő volt, aki a drámából élt. Nem tudom, miért vesződtem azzal, hogy három évet töltöttem a kisstílű, éretlen segge körül. Már akkor tudtam, hogy mit akar, amikor megismertem, de a puncija megfogott. Részeg voltam, és ő ezt kihasználta, meglovagolta a farkamat, majd leugrott, és hagyta, hogy a szájába lőjjem a töltetemet.

Közel sem volt olyan nagyszerű, mint Chloe, de még mindig jó volt. És könnyű volt... kibaszottul könnyű.

Régebben együtt éreztem vele, különösen, amikor elmondta, hogy az apja elhagyta őt, hogy egy nevadai kisváros polgármestereként karriert csináljon; az anyja pedig állandóan elvonón volt a heroin miatt, és hagyta, hogy gondoskodjon magáról, de azon az estén szenvedélyesen gyűlöltem őt.

Ki akartam szorítani belőle az életet, amiért egyáltalán a lányomat és Chloé-t fenyegette. Az életemmel baszakodott ‒ a szerelmemmel ‒, és ha az a Theo Black lennék, aki több mint húsz évvel ezelőtt voltam ‒ az, aki az Unió idején élt ‒, már halott lenne.

De én már nem az az ember voltam.

Megváltoztam.

És ott voltam, ahol akarta.

Chloe holnap eljön hozzám, alig várta, hogy láthasson, és ha nem találok ki egy tervet, hogy Trixie-t eltüntessem a házamból, akkor végleg elveszítem a Kicsi Lovagomat.

A fenébe.

Kibaszottul megszívtam.