Forever Mr. Black - 18. fejezet

Chloe

Amikor felébredtem, Theo nem volt az ágyban.

Megfordultam, és édes illatot éreztem. A gyomrom megkordult, és minden érzékszervem felébredt, amikor rájöttem, mi ez.

Étel.

Imádtam, amikor főzött nekem. Még szexibbé tette a férfit az, hogy tudta, azért teszi, mert a kedvében akart járni, és gondoskodni a nőjéről. Megnéztem az időt a mobilomon. Közeledett a tizenegy óra, ami nem is volt olyan rossz, tekintve, hogy az éjszaka nagyobbik felét veszekedéssel, majd kibéküléssel, csókolózással és simogatással töltöttük hajnalig.

A nap egy szelete csókolta meg a horizontot, amikor elaludtunk, de most már bombázta az eget, és nagy napra hívott.

Kilöktem magam az ágyból, és a sarokba sétáltam a bőröndömért. Átkutattam egy ruháért, majd kimentem a fürdőszobába, hogy felfrissüljek egy kicsit. Csörömpölést hallottam, és a tükörbe vigyorogva elképzeltem, ahogy keményen dolgozik a tűzhely fölött, és könnyű izzadság borítja.

Ahogy kiléptem a fürdőszobából, a telefonom megszólalt az éjjeliszekrényen. Gondoltam, hogy Kim az, aki friss információt kér. Azóta követelte, mióta megtudta, hogy helyettesítőm lesz. Gyorsan odasétáltam érte, de a mosolyom ugyanolyan hirtelen elhalványult, mint ahogy megjelent.

Sterling volt az.

A hívószámának azonosítójaként egy rólunk készült kép volt beállítva. Megcsókoltam az arcát, amikor a fotót készítette. Az egész testem elzsibbadt. Még mindig hallottam, ahogy Theo a konyhában tevékenykedik.

Álmaim férfija csak néhány lépésre volt tőlem, és várta, hogy csatlakozzam hozzá egy késői reggelire. De szörnyen éreztem magam. Nem tudtam válaszolni. Lehetett volna Margie-val kapcsolatos hír, de tudtam, hogy ha sürgős lenne, akkor hangpostát hagyna, vagy SMS-t küldene. Így hát kikapcsoltam a rezgést, és elküldtem a hívást hangpostára.

Nehéz volt a mellkasom, ahogy felöltöztem, de nem törődtem az érzéssel, kisétáltam, és a konyhába mentem, hogy találkozzam Theóval.

Nem volt rajta ing, tetoválásai teljes pompájukban látszottak, izmai hullámoztak, ahogy lehajolt, és elővett egy adag fahéjas tekercset.

‒ Jó illata van ‒ mondtam, mire elejtette a tepsit, és gyorsan megfordult, hogy rám nézzen. ‒ Fent vagy ‒ jegyezte meg. ‒ Jó reggelt! Meg akartalak lepni egy kis villásreggelivel az ágyban. Azt hiszem, túl sok időt töltöttem ma reggel a boltban.

Előrébb mentem, és átkaroltam a derekát. ‒ Hát, bármikor visszamehetek. Megcsókolta a homlokom közepét. ‒ Úgy lenne az igazi. Hadd tegyem jóvá a buta hibámat.

‒ Theo ‒ szidtam enyhén. ‒ Nem volt butaság. Beleegyeztem. Tudtam, hogy hová megyünk. Azt hiszem, csak nem voltam felkészülve arra, hogy valójában ott leszek, tudod?

‒ Még mindig egy kicsit előzékenyebbnek kellett volna lennem, Kicsi Lovag. Nevetett, és megrázta a fejét.

‒ Micsoda? ‒ kérdeztem, hátrahajtva a fejem, meglepődve a hirtelen hangulatváltozásán.

‒ Kicsi Lovagnak szólítani téged már nem is ugyanaz az érzés. Azt hiszem, el kéne kezdenem téged az én Szexi Lovagomnak hívni.

Kuncogásban törtem ki. ‒ Szexi Lovag? Nem, bébi ‒ nevettem, elhúzódtam, és elloptam egy szelet szalonnát. ‒ Azt hiszem, a „Kicsi” jobban tetszik. Hozzám nőtt.

Kinyújtotta a kezét. ‒ A francba, te vagy az én Szexi Lovagom. Pokolian szexi, és az egész világnak tudnia kell, hogy az enyém vagy. Forró szemmel közelebb jött hozzám, átkarolt, és a kezeivel a fenekemet szorította. A szája az enyémre tapadt, és nem tudtam elfojtani a nyögésemet. Szalonnás volt a leheletem, de úgy tűnt, ez egy cseppet sem zavarja.

Sőt, a nyelvét egyenesen az ajkaim közé csúsztatta, és hagyta, hogy az enyémmel együtt táncoljon. ‒ Theo ‒ nevettem fel a következő csók között. ‒ Undorító az ízem.

‒ Soha. A kezébe fogta az arcomat, és megcsókolt, miközben elolvadtam a szorításában. Annyira tökéletes volt minden tekintetben, a szavaitól kezdve, ahogyan átölelt és megérintett, és még akkor is, amikor elfogadta a hibáimat.

Nem várt el tökéletességet, de meglátta bennem ‒ ahogy én is benne. Hibásak voltunk? A pokolba is, igen, de ettől lettünk jobbak. A hibáink hoztak össze minket.

Amikor végül elhúzódott, tett egy lépést balra, és a hálószoba felé mutatott. ‒ Most pedig menj vissza az ágyba. Helyezd magad kényelembe, és várj rám. Visszaharaptam egy mosolyt, és ahogy elmentem mellette, egyenesen a fenekemre csapott.

Felkiáltottam, és amikor visszanéztem, a legfiúsabb mosoly ült ki az ajkára.

***

Theo egy széles fekete tálcával a kezében lépett be a szobába. Mosoly suhant át az ajkán, barna szemeinek pillantása pedig lágy volt, és egyenesen rám szegeződött.

‒ Ugye nem várattalak túl sokáig? ‒ kérdezte.

‒ Nem. Mi van az étlapon?

‒ Fahéjas zsemle, rántotta és szalonna. Ó, és narancslé. A C-vitaminról sem szabad megfeledkezni. Óvatosan letette a tálcát az ölembe.

Izgatottan tapsoltam. ‒ Velem eszel?

Leült az ágy végére, a lábamhoz, és felkapott egyet a fahéjas tekercsek közül ‒ szavak nélkül válaszolt a kérdésemre, és kacsintott, miközben beleharapott.

‒ Szóval, nem vagyok benne biztos, hogy velem akarsz-e jönni a szervizbe. Egy-két órát az irodában leszek, hogy ellenőrizzem a könyveket, és elintézzek még néhány dolgot. Nem tudom elképzelni, hogy ott akarsz ülni és várni rám.

Megrágtam a falatot, mielőtt megszólaltam volna. ‒ Itt maradhatok, ha akarod. Nem bánom.

Leporolta a kezét, és a nyitott ablak felé nézett. ‒ Kevesebb mint egy háztömbnyire van egy bevásárlóközpont. Adok egy kis pénzt, hogy elmenj vásárolni. Engedd el magad. Szánj egy kis időt arra, hogy egyszerűen csak jól érezd magad.

‒ Rengeteg időm volt magamra, Theo. Intettem egyet a kezemmel. ‒ Különben is, van saját pénzem. Nem kell adnod nekem semmit. Vészhelyzetekre kellene félretenned.

‒ A pénzt a pulton hagyom ‒ jelentette ki, figyelmen kívül hagyva az utolsó mondatomat, mire én játékosan megforgattam a szemem, és felkaptam a narancslevet. Ittam egy kis kortyot, és visszatettem a poharat.

‒ Most már mennem kéne, hogy hamarabb visszatérhessek hozzád. Megnyalta az ajkát, és a szemeimet figyelte. ‒ De mielőtt elmegyek...

Elvette a tálcámat, és felállt. Letette az éjjeliszekrényre, megfordult, hogy rám nézzen, barna tekintete a mellemen időzött, végigvándorolt a testemen.

Nem sokat csináltunk, amikor tegnap este megérkeztünk a szállodába. A csókolózáson, ölelkezésen és apróságokról való beszélgetésen kívül átlagos éjszaka volt. Szóval azzal a pillantással a szemében szinte olyan volt, mintha csak a gondolataiban olvastam volna. Közelebb hajoltam hozzá, és a szája szétnyílt, miközben a hüvelykujjával végigsimított az alsó ajkamon.

Az ágy megsüllyedt, ahogy egyik térdét a lábam közé tette, és előrehajolva, megfogta az arcom egyik oldalát. Még jó, hogy kosárlabdás rövidnadrágot viselt. Könnyű volt kioldani, és még könnyebb leengedni.

A teste megfeszült, amikor megérezte a bőrömet az övén. Nehéz lélegzetvételekkel szakítottuk meg az ölelésünket, és ő lenyúlt, hogy levegye rólam az ingemet. Még nem volt rajtam melltartó, így amikor megpillantotta a szabadon lévő mellbimbóimat, az egyiket a szájába vette és gyengéden szopogatta, közben ujjai a lábaim közé csúsztak.

Félretolta a bugyimat, mialatt a mellbimbóimat szopogatta, és éreztem, hogy a belsőm összeszorul, amikor az ujja belém csúszott. A hüvelykujja csak egy kis nyomást gyakorolt duzzadó csiklómra, de így is mintha egy dallamot játszott volna a testemen.

Ujjait ki-be húzogatta, és mindkét mellbimbót ingerelve úgy nyögött, mintha a világ legédesebb gyümölcsének íze lenne az enyém.

Éreztem a kemény farkát a lábamon, és minden egyes ujjmozdulatánál, hogy egyre keményebb lesz.

‒ Milyen érzés? ‒ suttogta a bőrömön. Meleg lehelete végigfutott a mellkasomon. ‒ Mondd el, Chloe. Milyen érzés, amikor így játszom veled?

‒ Jó ‒ nyöszörögtem, miközben még nagyobb nyomást gyakorolt a csiklómra.

‒ Jó?

‒ Igen ‒ lihegtem.

‒ Ettől akarod a farkamat?

Figyeltem az arcát, hogy milyen eltökélt volt, hogy elélvezzek. Őszintén szólva nem kellett hozzá sok. Mert én már ott voltam ‒ a határán. Vagyis azt hittem...

Amikor elhúzta az ujjait, elkomorultam.

‒ Nem akarom, hogy még elélvezz ‒ motyogta, és csókot lopott tőlem, amikor szabálytalanul kifújtam a levegőt.

‒ Nem?

‒ Nem. Az ujjaim körül semmiképpen sem.

Az egyik kezét a fejem elé tette, a másikkal pedig a bokszeralsóját húzta le. Amikor kiszabadult, éreztem, ahogy kemény hegye a nyílásomhoz nyomódik, és a vágyam szinte fájdalmat okozott.

‒ Még nem hatolok be teljesen. Közvetlenül fölöttem lebegett, a szánk egy hajszálnyira volt egymástól.

‒ Azt akarom, hogy elmondd. Mondd azt, hogy „Theo, azt akarom, hogy megbassz.”', és esküszöm, hogy életed legjobb dugását fogod kapni, bébi.

Szorosan átöleltem. ‒ Theo, azt akarom, hogy megbassz ‒ lihegtem. Ő elégedett volt ezekkel a szavakkal.

Ahelyett, hogy mélyebbre lökte volna magát, visszahúzódott, testemet az ágy szélére tolta, lábamat a levegőbe emelte, majd combjaimat egymáshoz szorította. A csípőm a levegőben volt ‒ akárcsak a nőiességem ‒, ő pedig előrehajolt, és a nyelvét belém merítette.

Zihálva nyúltam utána, de nem tudtam jól megfogni. A térdemet az arcomhoz szorította, így sebezhető voltam vele szemben. Teljesen kiszolgáltatott. Egy vad hang jött ki a torkán, amikor becsúsztatta az egyik ujját, miközben nyelvével végigsimított a csiklómon.

A testem olyan dolgokat tett, amikről sosem gondoltam volna, hogy képes rá.

Vadul ellenálltam neki, ő pedig mélyebben nyögött, még mindig engem falva. Még mindig elvett mindent, ami az övé volt. Magasabbra tolta a lábaimat, hogy mélyebbre ássa a nyelvét. Kicsit széttártam a lábaimat, hogy láthassam őt. Amikor megtaláltam a szemét, nem tudtam visszafogni magam.

Olyan keményen égtek az éhségtől. Ki volt éhezve rám, és én csak arra vágytam, hogy minden egyes porcikámmal átadjam magam neki.

Addig nyalt, amíg fel nem robbantam, és addig nem hagyta abba, míg a nyögéseim nyöszörgéssé és apró, többért kiáltássá nem váltak.

Lassan ült fel, teste izmai fodrozódtak. Felmászott az ágyra, és fölém támaszkodott.

Megragadta a farkát, és lassan simogatni kezdte. Nyugtalan volt. Olyan kemény és készen állt. Olyan nagy és tökéletes.

‒ Mondd el még egyszer, Chloe.

‒ Azt akarom, hogy megbassz ‒ könyörögtem.

‒ Oké ‒ motyogta. ‒ Akkor fordulj meg.

Épp olyan gyorsan fordultam meg, ahogyan ő parancsolta. Amikor a hasam az ágyon pihent, megragadta a csípőmet, és a levegőbe emelte. Farkának hegyét a bejáratomhoz nyomta, majd behatolt.

A hátam meggörnyedt, és a szám tátva maradt, amikor a torkom köré fonta a kezét. A szája a fülemhez ért, és azt mormolta: ‒ Akarod, hogy megbasszalak, Chloe?

‒ Igen ‒ lihegtem.

‒ Oké, megduglak. Ne aggódj ‒ dolgozott a csípőjével előre és hátra, gyors mozdulatokkal építve fel az orgazmusunkat. ‒ Lehet, hogy kicsit durva lesz, de ne feledd, hogy még mindig szeretlek, bébi.

Lüktető zaj kezdődött, az egymáshoz csapódó bőrünk ritmikus hangjaival együtt. Körmeimet végighúztam a fehér lepedőn, erősen kapaszkodtam, miközben ő varázslatos dolgot csinált.

‒ Mondd ki a nevem, Kicsi Lovag ‒ morogta a fülembe. ‒ Mondd, hogy szeretsz engem.

‒ Szeretlek, Theo ‒ kiáltottam, olyan hangosan, ahogy csak tudtam. A keze még mindig a torkom körül volt.

‒ Bassza meg ‒ sziszegte, és megcsókolta a lapockámat. ‒ Én is szeretlek. Szeretem, hogy ilyen jól érzed magad. Szeretem a tested. Nem tudok betelni veled. Soha nem fogok tudni betelni veled, Chloe. Engedett a szorításán, kihúzta magát, és a hátamra fordított.

A lábamat felfelé tolva könnyedén visszacsúszott, és a szája azonnal leereszkedett, hogy a mellbimbóm köré cuppanjon. Mindegyiket megszopogatta, miközben folytatta gyors döfködését.

A teste feszes volt, a morgása mély, ahogy mindenhol belém kóstolt. ‒ A francba ‒ morogta a melleim közötti nedves völgyben. Az ajkai hozzám tapadtak. Éreztem, ahogy lélegzete végigsuhan izzadt bőrömön.

‒ Tökéletes punci ‒ mormolta, és ajkait az enyémre nyomta. ‒ Tökéletes nő. Minden tökéletes. Megborzongott, homloka a vállamra borult. Ringatózott, mélyen, keményen, és abból, ahogy a teste megmerevedett, tudtam, hogy elélvez.

Sóhajtottam, ahogy arcát a vállamra támasztotta, borostáját a mellkasomhoz dörzsölte.

Amikor felpillantott, én is a barna szemébe néztem, és felnevettem.

‒ Nem tudtam visszafogni magam, bébi. Olyan átkozottul nedves voltál.

Megcsókoltam az arcát. ‒ Semmi baj ‒ nevettem.

Felhúzta magát a könyökére támaszkodva. Még mindig bennem volt, és ahogy mozgott, én lüktettem körülötte. A szemei egy kicsit tágabbra nyíltak. ‒ Ha így folytatod, a végén megint megbaszlak.

Kuncogtam.

‒ Nem leszek sokáig távol ‒ biztosított.

‒ Szánj rá annyi időt, amennyire csak szükséged van. Megdörzsöltem az apró ráncokat a szeme körül.

Megfogta és a hüvelykujjával megsimogatta az arcom jobb oldalát. ‒ Komolyan gondoltam, amit mondtam.

‒ Miről?

‒ Hogy mennyire szeretlek. Jobban szeretlek, mint azt szavakkal el tudnám magyarázni, Chloe. Meg fogjuk oldani ezt a szart. Nem érdekel, ha belehalok is.

‒ Tudom, hogy így lesz. - Az orrom hegyével végigsimítottam az övén. ‒ Ezúttal jó érzésem van.