Forever Mr. Black - 27. fejezet

 

Chloe

Theo megdörzsölte a haját a törölközővel.

‒ Hogy érted ezt? Nagyjából mindent elmondtam róla.

‒ Tényleg?

A szemöldökét összehúzta. Teljesen összezavarodott. Tetőtől talpig végigmért, és amikor újra felemelte a tekintetét, és ismét a szemembe nézett, a vállai megereszkedtek és lassan, nehéz lélegzetet vett.

‒ A francba ‒ morogta. ‒ Mi a fenét mondott neked Izzy?

‒ Ó, semmit... csak azt, hogy egy kurva, és hogy talány ő kényszerített ‒ vagy nem ‒, hogy elvedd feleségül. Tettem egy lépést előre. ‒ Azt hittem, hogy ezt akartad ‒ elvenni őt. Miért nem mondtad, hogy ő kényszerített rá?

Megrázta a fejét, de nem szólt semmit.

A magasba lendítettem a karjaimat. ‒ Komolyan, Theo! Mit nem tudok róla? Mit próbálsz eltitkolni?

‒ Nem titkolok semmit! ‒ a hangja most enyhén izgatott volt.

‒ Akkor miért mondta Izzy, hogy megnehezítheti a válást? Azt mondtad, hogy beleegyezik.

‒ Bele fog egyezni ‒ rogyott le az ágy szélére.

‒ Oké. Kinyújtottam a kezem, és tettem még egy lépést előre, rámeredve. Nem szabadott elfelejtenem, hogy nem lehetek dühös. Ahhoz, hogy elmondhassa, nyugalomra volt szükség. Nyugodtnak kell lennem.

Ezért közelebb mentem, majd letérdeltem a padlóra, a lábai közé. Kezét a hajába túrta, végighúzta az arcán.

‒ Theo ‒ könyörgésem halk volt. Megragadtam a csuklóját, hogy megállítsam durva kezeit.

Amikor végre kinyitotta a szemét, és az enyémbe nézett, azt suttogta: ‒ Sajnálom, Chloe.

‒ Mit?

‒ Nem mondtam el mindent az elejétől fogva. Kellett volna. Úgy terveztem. Én csak... hát, a francba. Ahogy már mondtam, tudom, hogy milyen. Alá fogja írni a papírokat, de azt is tudom, hogy nem könnyíti majd meg a dolgot. Megpróbálja egy kibaszott rémálommá tenni.

Erősebben szorítottam a kezét, most még jobban aggódtam. ‒ De miért? Nem sok mindent tehet. Nektek nincs közös gyereketek. Neked megvan a saját karriered, és neki is. És akkor mi van, ha a végén kap egy kicsit a pénzedből? Biztos vagyok benne, hogy jól megleszünk.

‒ Nem, Chloe. Ebben tévedsz. Nem egy kicsit kap a pénzemből, ha a válóper a javára dől el. Valószínűleg sokat fog kapni, én pedig csődbe jutok, és elveszítem az összes megtakarított pénzemet. Nagyot nyeltem. ‒ Be kellett vennem Sheilát a cégbe, mint a Black Engine társtulajdonosát. Túl nagy hitelre volt szükségem, hogy egyedül, az akkori jövedelmemmel megszerezzem. Két állás között voltam, másoknak dolgoztam, amikor odaköltöztem, nem pedig magamnak. Mivel még mindig fizettem Izzy diákhitelét, az autóját és a jelzáloghitelt San Franciscóban, nem hagyták volna jóvá, ha nincs társaláíróm.

‒ Oh ‒ lazítottam a szorítást a kezén.

‒ Ez még azelőtt történt, hogy összeházasodtunk volna. Tudta, hogy újrakezdésre van szükségem, és hogy saját üzletet akarok nyitni, ezért felajánlott egy lehetőséget. Azt mondta, leszerződik velem, és megadja nekem az álmomat, feltéve, hogy nyár végéig összeházasodunk. Már korábban is sokat beszélt erről. Mindig kerültem a témát. Nem álltam készen arra, hogy újra nősüljek ‒ különösen vele. Még csak nem régen találkoztunk. De azok után, ami köztünk történt, úgy éreztem, hogy már nincs sok vesztenivalóm... így hát megtettem.

‒ De kihasználta a helyzetet, és én bolond voltam, hogy nem gondoltam a következményekre. Ő résztulajdonos akart lenni a vállalkozásomban, nem csak aláíró személy, hogy megkapjam a kölcsönt. A kölcsönt már majdnem visszafizettem. Nyereséges üzletet csináltam belőle, és ezt ő is tudja. Tisztában van azzal, hogyan működnek a könyvelések, mennyit keresek hetente. Tudja, hogy nem kell minden nap dolgoznom, mert annyira jól megy az üzlet. Ő belsőépítészettel foglalkozik, amiből csak néhány havonta kap pénzt. Itt-ott nagyobb összegeket, de nála gyorsan elfogy. Nagy költekező típus. Sokat vásárol. Néha olyan szarságokra, amikre nincs is szüksége. Nem szívesen mondom, de... Most már óvatosan elhallgatott. Bizonytalanul nézett rám.

‒ Mit? ‒ kérdeztem. Feltápászkodtam, és leültem mellé. ‒ Mondd el, Theo.

‒ Bizonyos szempontból majdnem olyan, mint Trixie, csak idősebb. Érettebb, de még mindig kétségbeesetten vágyik a figyelemre, és időnként határozottan önző. Amikor az esküvőt terveztük, nem érdekelte, hogy én mit akarok. Nem érdekelte egyik ötletem sem, még az sem, hogy milyen drága lesz. Mindent a nővérével és az anyjával együtt tervezett. Ő egy elkényeztetett kurva. Még az anyámat sem hívta meg az esküvőre, pedig én többször megkérdeztem tőle, hogy elküldte-e a meghívót, mert láttam, hogy igen. Megesküdött, hogy elküldte, és én azt hittem, hogy anya nem, vagy csak túl későn kapta meg, és nem tudott válaszolni. De egyszer dolgoztam Sheila kocsiján, kitakarítottam, és hónapokkal az esküvő után találtam meg anya meghívóját a kesztyűtartóban. Soha nem küldte el.

‒ Mi? ‒ sziszegtem. Undorodtam. ‒ Miért tett ilyet?

‒ Mert Izzynek igaza van. Sheila egy ribanc. Nem akarta, hogy bárki is megváltoztassa a véleményemet, vagy kétszer is meggondoljam, hogy elvegyem-e őt. Manipulatív és irányító, és ha valami nem úgy megy, ahogy ő akarja, akkor kibaszottul hisztizik miatta. Két napja nem hívott, és bevallom, aggódom emiatt. Ez azt jelenti, hogy valószínűleg tervez valamit. És az nem lesz jó.

Néztem, ahogy a szemei elkerekednek, de nem a szomorúságtól, hanem a dühtől. Tudta ezt ‒ mindezt ‒, de nem akarta elmondani nekem. És megértettem, miért. Nem akarta, hogy aggódjak.

Mert most éppen pánikoltam. Ő irányította a helyzetet. A pénze egészét vagy nagy részét megkaphatná, ha akarja – ha jól játssza ki a kártyáit.

‒ Megvádolhat valami baromsággal, ami nem igaz ‒ folytatta. ‒ És lehet, hogy elhiszik neki. Ennyire nagyszerű hazudozó tud lenni.

‒ Akkor ügyvédet fogadsz. Egy jót. Apám rengeteg ilyen ügyvédet ismert, és még mindig megvan a számuk a címjegyzékemben. El tudom érni őket ‒ erősködtem.

‒ Ha olyan jók, mint mondod, akkor túl sokba kerül, Chloe ‒ rázta meg a fejét. Jobb, ha megspórolom, amit tudok, azzal a fickóval, aki most van.

‒ Kit érdekelnek a kiadások? Nálad van a pénz, Theo. Harcolhatsz ellene. Én segíthetek. Apám sok pénzt hagyott rám, mielőtt meghalt. Nem igen nyúltam hozzá, mert ez az én „esőnapi” pénzem, de nem bánom, ha kiveszek belőle valamennyit, hogy segítsek neked.

‒ Állj, Chloe ‒ nézett rám. Nem kell ezt tenned. Különben is, nem harcolhatok ellene, ha nem tudom, mire készül.

Gyorsan pislogtam. ‒ Szóval... mit akarsz mondani?

Az ajkait összeszorította. Csend.

‒ Hogy találkozni akarsz vele? ‒ suttogtam.

‒ Ez lenne a legbölcsebb dolog. Beszéljük meg az ügyvédeinkkel. Győződjünk meg róla, hogy nyugodt. Meg tudom majd mondani, hogy fel kell-e készülnöm, vagy lazíthatok-e és csak egy kis nézeteltérésre kell számítanom. Ha nehéz tüzérségre van szükségem, akkor majd beszélünk az ügyvédekkel, akiket az apád ismert.

Elfordítottam a tekintetem, most már az ölembe bámultam. Épp olyan gyorsan emelte meg az állam, ahogy az leesett, hogy újra a szemébe nézzek.

‒ Nem fog nyerni ‒ mormogta, és erősen szorította az államat.

‒ Ha találkozol vele, és megpróbál megcsókolni, vagy...

‒ Nem fog.

‒ Honnan tudod?

‒ Mert nem engedem elég közel magamhoz. Különben is ‒ vigyorgott ‒ meg fogja érezni rajtam az illatodat. Tudni fogja, hogy itt jártál. Biztos vagyok benne. Ettől majd távol akarja tartani magát tőlem.

‒ Theo, ez komoly dolog. Ha elmész hozzá, és ez visszafelé sül el, vagy újabb ultimátumot ad, hogy maradj, különben tönkreteszi az életed, mi a fenét csináljak?

Felpattantam, és ő is ugyanígy tett.

‒ Chloe, abbahagynád? Figyelte, ahogy a szobában járkálok, miközben kétségbeesett ujjakkal végigsimítottam a hajamon. ‒ Ez nem fog megtörténni. Most már kezd úgy hangzani, mintha nem bíznál bennem.

Odanéztem, ő pedig összevonta a szemöldökét, választ követelve erre a kijelentésre. ‒ Bízom benned ‒ mondtam határozottan. ‒ Ő az, akiben nem bízom. Izzy azt mondja, hogy te elviseled őt. Úgy érzi, mintha birtokolna téged, és most már látom, hogy ez azért van, mert társtulajdonos a cégben.

‒ Chloe, nyugodj meg, és gyere ide ‒ sóhajtott.

Remegett az ajkam, de odasétáltam hozzá. A karjaiba rántott, és meleg bőre az enyémre simult, ajkait a homlokomra szorította.

Amikor hátrahajtotta a fejét, hogy lenézzen rám, azt mormolta: ‒ Négy évig voltam vele. Eléggé ismerem ahhoz, hogy jobban tudjam. Tudom, hogy amikor elkezd lövöldözni, az én ágyúimnak készenlétben kell lenniük. Ha azt hiszed, hogy úgy fogok elbukni, mint valami kibaszott punci, akkor összetévesztesz Sterlinggel. Nézd, beszéltem az ügyvédemmel. Azt mondta, hogy ez egy könnyű és egyszerű ügy lesz, ha megteszem a magamét. Azon dolgozik, hogy kikerüljön a nevem a vállalkozás szerződéséből. Csak annyit kell tennem, hogy a hónap végéig kifizetek a banknak tízezer dollárt, és utána megváltoztatom a nevét.

‒ Hogy fogsz ennyi pénzt összeszedni ilyen rövid idő alatt?

‒ Van egy számlám, amiről nem tud. Egy széf a bankban. Még régóta gyűjtögetek pénzt ‒ még a Janettel való házasságunk kezdetétől ‒, arra az esetre, ha eljönne egy ilyen időszak. Ha jól számolom össze, több mint 65 ezer dollárnak kell ott lennie. Van egy „esős napokra” szánt alapom is ‒ vigyorgott. ‒ De igazából Izzy számára, arra az esetre, ha valami történne, és segítségre lenne szüksége.

‒ Tényleg? ‒ kérdeztem meglepődve.

Bólintott.

‒ Hát akkor ez nagyszerű! De hogyan fogod kifizetni a kölcsönt és megváltoztatni a cég nevét, hogy megszabadulj tőle?

‒ Én vagyok a vállalkozás egyedüli tulajdonosa. A Black Engine szerződésében ő csak társtulajdonos, amíg a cég ezt a nevet viseli. Nekem csak annyi a dolgom, hogy visszafizessem a kölcsönt, és újra kezdjem. Megváltoztatom a cégem nevét, így neki nem lesz tulajdonrésze az új cégben. Megkaphatja a Black Engine nevet, és az ebből származó nyereséget, de tudom, nem fog azzal törődni, hogy a saját neve alatt működtesse, ha már nem én vezetem. Ez egy kiskapu, amit találtunk. Kockázatos, de szerintünk működni fog. Jelenleg a Black Engine-be való befektetésen keresztül tulajdonostársnak számít; de ha visszaadom a befektetését ‒ ami a hitel visszafizetése lesz ‒, megváltoztatom a nevet és új működési engedélyt kérek, a szerződés, amit együtt írtunk alá, feltehetően érvénytelenné válik. Megtarthatom a szervizt, de várnom kell egy darabig, mert új névre lesz szükségem, ha úgy dönt, hogy megtartja a Black Engine nevet. Inkább látom, hogy a földbe döngölődik, minthogy a felszínen tartsam az ő hasznára, vagy hogy engem manipuláljon vele. Az egész dolog összezavarhatja az ügyfeleket, és lehet, hogy az első hónapokban némi pénzt veszítek a Black Engine kiadásaiból, de megéri vállalni a kockázatot, ha ez azt jelenti, hogy veled tölthetem az életem hátralévő részét.

Akkor nem tudtam visszafogni magam. Elpirultam és szélesen elmosolyodtam. ‒ Szóval ezt már azelőtt eltervezted, hogy egyáltalán megmondtad volna neki, hogy el akarsz válni?

‒ Igen. És még jó, hogy a szerződés „szabadon álló”. Azt jelenti, hogy semmi sincs kőbe vésve, és lehet vitatni. A házat és az összes többi szart... nos, felőlem megtarthatja, és ha nem akarja, eladom. Nem érdekel, amíg le tudom venni a nevemről a jelzálogot.

‒ És biztos vagy benne, hogy nem fog nyerni?

‒ 99,9%-ban biztos vagyok benne. Megcsinálhatja a mutatványait, késleltetheti az eljárást a vizsgálatok miatt és bármi mást, amit össze tud kaparni, de nem fog messzire jutni. ‒ Az ügyvédem kidolgozott néhány forgatókönyvet ezekből a bonyodalmakból ‒ mutatta meg azokat a gyönyörű gödröcskéket.

‒ Remélem, igaza van, Mr. Black ‒ mosolyogtam.. Az ajtó felé néztem, ajkaimat összepréselve. ‒ Mikor fogsz találkozni vele?

‒ Talán a következő két hétben. Fel kell hívnom őt. Nem bánod?

Megcsóváltam a fejem. Megcsókolta az arcom. ‒ Jó.

‒ Talán veled kéne mennem?

Elgondolkodott rajta, a fejét kissé lehajtotta, ahogy a szememet figyelte. ‒ Eljöhetsz ‒ motyogta. ‒ De ha a dolgok túlságosan feszültté válnak, nem futhatsz el. Szükségem van rád, hogy ott legyél mellettem. Szükségem van rád, hogy velem harcolj.

‒ És fogok is.

‒ Ígéred?

‒ Megígérem ‒ suttogtam, majd megcsókoltam az állán lévő könnyű borostát.

‒ Ez az én Kicsi Lovagom. Megpörgetett, és finoman az ágyon landoltam. A lábaim közé mászott, ágyéka az enyémbe nyomódott, én pedig átkaroltam, közelebb húztam magamhoz, és mélyen megcsókoltam.

Ezt megtehetjük. Győzni tudunk.