Forever Mr. Black - 37. fejezet

 

Theo

Nem voltak szavak arra, hogy leírjam, mit éreztem.

A boldogság ‒ az az érzelem, ami annyira felduzzad benned, hogy úgy érzed, szétrobbansz, ha nem engeded ki magadból.

Az én kicsikém. Az én gyermekemet hordta.

Az én Kicsi Lovagom volt a mindenem, de ez? Talán ez volt a legjobb dolog, ami eddig történt velünk. Azt hitte, hogy stressz lesz, de bassza meg. Nincs több stressz. Nincs több aggodalom.

Mivel ő hordja ki a gyermekemet, többé senki sem érhet hozzá. Senki sem fenyegetheti őt, és ha mégis, akkor jobb, ha futásnak ered, mert én elkapom. Addig üldözöm, amíg meg nem találom őt és megbánja, hogy valaha is ilyen ostobaságot tett ‒ hogy rossz emberrel szállt szembe.

Az én kicsikém volt odabent. Az enyém.

És ő az enyém volt. Csak az enyém.

Mi másra volt még szükségem?

***

Később, aznap este hangposta üzenetet kaptam. Ez a hang azonban elrontotta a korábbi jó hírt.

„Theo, Sheila vagyok. Épp most szállok fel a San Franciscóba tartó gépre. Néhány napig ott leszek. Gyere el a következő egy-két napban. Itt az ideje, hogy személyesen beszéljünk a válásról az ügyvédeinkkel. Remélem, készen állsz.”

Homlok ráncolva néztem a telefonomat, miközben Chloe a karomra hajtotta a fejét. ‒ Még mindig magaddal akarsz vinni? ‒ kérdezte.

‒ A pokolba is, igen. Nem hagylak itt.

‒ Nem kellene elmondanunk neki, hogy terhes vagyok ‒ hajtotta le a fejét. Az egy kicsit megbonyolítaná a dolgokat. Talán eljöhetek, de amíg ti ketten megbeszélitek a válást és a szerződést, én kint várok vagy valami ilyesmi. Mert így kevésbé vonom el a figyelmed.

‒ Azt csinálsz, amit akarsz, Chloe. De ettől függetlenül velem jössz San Franbe ‒ csókoltam meg a kezét. ‒ Azt hiszem, ez megvan, de nem tűnt túlságosan elégedettnek. Majdnem olyan volt, mintha... legyőzöttnek hangzott ‒ nevettem. ‒ Vesztett. Valószínűleg csak a ház eladásáról akar beszélni. Ha eladjuk, meg akarja tartani a bútorokat meg minden szart. Még az is lehet, kölcsönt kér tőlem, hogy egy ideig talpon maradhasson.

‒ És adsz neki?

‒ Úgy gondolom, ez a legkevesebb, amit tehetek. Jobb, ha nem érzi magát teljesen kifosztottnak és összetörtnek. Talán visszaköltözik Floridába a nővéréhez. Igazából nem érdekel, amíg távol tartja magát tőlem.

‒ Az jó lenne ‒ nevetett.

Igen, és könnyű.

Kurvára túl könnyű.