A szűz - II. fejezet

2. fejezet

Quinn

Meg tudtam állapítani, hogy valami bántotta a lányt, amint megpillantottam reggel. Mesterkélt volt és mosolyt erőltetett magára, de a szemeiben láttam, hogy valami felzaklatta.

Az első reakcióm az volt, hogy ragaszkodjak ahhoz, hogy elmondja, ki a fasz bántotta, készen álltam leütni a köcsögöt, de inkább hűvös maradtam és megvártam, amíg odajön hozzám és elmondja, mi a baj.

 A helyemen ültem az osztály hátsó részében, őt bámulva, nem lévén képes figyelni a tanár mondanivalójára. Isabel néhány hellyel előrébb ült tőlem jobbra. Folyamatosan a tollával babrált a padon és fel-le rázta a lábait, tiszta ideg volt. Igazából még sohasem láttam ilyennek őt, minden izom megfeszült a testemben a szükségtől, hogy rögtön tegyek valamit, amitől jobban érzi majd magát.

Hátra tekintett rám, talán érezte a tekintetemet, amint lyukat éget a tarkójába. Mosolygott, de ez a mosoly merev volt és nem érte el a szemét. Ökölbe szorítottam a kezeimet, baszni akartam az osztályra és egyszerűen kivonszolni a teremből, de szerencsére a csengő jelezte a nap végét. Kilőttem a helyemről, megragadtam a hátizsákomat, odaviharzottam hozzá.

-                 Szia. – köszönt halkan, ahogy pakolta a könyveit a táskájába. Láttam, hogy mozog a torka, ahogy nyelt, láthattam mennyire összeszorítja az állkapcsát. 

-                 Gyerünk. – Mondtam és csaknem vonszoltam kifelé az osztályteremből, le az előcsarnokba, végül pedig ki.

Megtettük az utunkat a kocsijához, és csak ezután fontam keresztbe a karjaimat és bámultam le rá. Vártam, hogy elmondja mi a fasz folyik itt, és amikor nem tette meg, kifújtam a levegőt.

-                 Mi folyik itt? – kérdeztem, meglágyítva a hangomat. Nem akartam felzaklatni, de őszintén szólva, az idegeim virtustáncot jártak, hogy nem tudom, mi történik vele. Sohasem rejtegetett előlem dolgokat.

-                 Hogy érted? – kérdezte, de nem találkozott a pillantásunk.

Az álla alá helyeztem a mutatóujjamat és hátra döntöttem a fejét.

-                 Isabel. – mondtam halkan. – Mi folyik itt?

Nem válaszolt azonnal, de amikor láttam, hogy könnyek öntik el a szemét, átkozódtam.

-                 Baszakodott valaki veled? – Nem érintve őt ökölbe szorítottam a kezem és a fogam csikorgattam. mert minden gondolatom a körül forgott, hogy megbántotta valaki, és közel álltam hozzá, hogy valami nagyon mocskosat és elfogadhatatlant tegyek.

-                 Ha valaki baszakodott veled, Isten engem úgy segéljen… - Megráztam a fejem. – Ki fogom készíteni.

 A mogyoróbarna szemébe bámultam, láttam, hogy a mahagóni színű haja körbeöleli a vállát. A pokolba is, még az őt állandóan körüllengő citrus illatot is érzem. Dacára annak, hogy nem tudom mi van vele, megkeményedek, szükségem van rá, mint az ördögnek szüksége van a függőségekre.

Megrázta a fejét.

-                     Senki sem bántott, Quinn. – A hangja csaknem hivatalos és zárkózott volt.

Végig akartam simítani a hüvelykujjammal az álla alatti lágy bőrt, de visszafogtam magam és elhúztam a kezem.

-                 Egész nap furcsán viselkedtél. Áruld el mi a baj, elég jól ismerlek, látom, hogy zaklatott vagy.

A földet bámulta, majd becsukta a szemét. Egy pillanat múlva felemelte a fejét és most már a szemembe nézett. Istenem, káprázatos volt, még akkor is, ha úgy nézett ki, mintha valaki kitépte volna a szívét és összetaposta volna, kibaszottul ő volt a leggyönyörűbb ember, akit valaha láttam. Magamhoz akartam ölelni, kifulladásig csókolni, el akartam mondani neki, hogy szerelem vagyok belé, hogy milyen kicseszettül szeretem, éjszaka úgy akarok az ágyba feküdni, hogy ő az enyém lett.

El akartam mondani Isabel-nek, hogy ő értem van… ő az egyetlen, akit valaha akartam.

Szűz voltam, és azt akartam, hogy Isabel legyen az elsőm és az utolsóm is.

-                 Elköltözünk, Quinn.

A szavai visszarántottak a jelenbe, hunyorogtam és próbáltam feldolgozni az elhangzottakat.

-                 Mi? – kérdeztem, hallom őt, tudom mit mond, de nem tudom megérteni.

-                 Elköltözök. Az apám promóciót kapott, aminek része az áthelyezés is. – Letörölt egy szeméből kiszökő könnycseppet.

-                 Költözés? – Kérdeztem, a hangom mély és kásás volt.

Bólintott.

Megráztam a fejem. – Mikor?

Néhány pillanatig csendben volt, éreztem, hogy valami összeszorít, tudva, hogy amit mondani fog, kibaszott pokol lesz.

-                 Kevesebb, mint két hét múlva.

Éreztem, hogy elfogy a levegőm. Képtelen voltam mást csinálni, mint állni ott és rámeredni, nézni, ahogy a könnyek végigfolynak az arcán.

-            Két kibaszott hét? – Csikorogva törtek ki belőlem a szavak. – Ezt most komolyan gondolod?

Bólintott.

Felnyúltam, mert képtelen voltam csak ott állni és nézni, ahogy sír, nézni ahogy összeomlik, megfogtam az arcát és lesöpörtem két könnycseppet a hüvelykujjammal.

-                 Hogy a pokolba tud valaki elköltözni két hét alatt? – Azokat a szavakat magamban akartam tartani, de kiömlöttek belőlem. – Faszba. – Mondtam és összeszorította a szememet.

Tíz éves korunk óta nem voltunk külön egy naptól tovább.

Kibaszottul szerettem.

Szeretlek.

Fogta a kezem, anélkül, hogy beszéltünk vagy megmozdultunk volna hosszú pillanatokig.

-                 A pozíció megköveteli apámtól, hogy azonnal töltse be. – A hangja halk volt. – És anyám nem akar egy évet várni a költözéssel, amíg befejezem az iskolát. Az apámmal akar lenni.

Igen, felfogtam, meg is értem, de a pokolba, velünk mi lesz?

És aztán, amint a szavak leülepedtek, éreztem, amint elöntött a düh. Éreztem a csontig hatoló dühöt, ahogy beszívtam a levegőt, ahogy eltűnik minden uncia józanságom. Bosszút akartam állni érte, még ha nem is egy szörnnyel kell szembenéznie, valakivel, aki ellop egy darabot a húsából. Én akarok lenni az egyetlen, aki bezárja és közel tartja őt magához, aki megbizonyosodik afelől, hogy nem esik bántódása, sem a szülei miatt… sem a távolságtól, ami az ellenségünk volt.   

Most rögtön el akartam neki mondani, hogy minden rendben lesz, hogy sohasem fogok elsétálni tőle.

A kibaszott világ végére is követném, ha arra lenne szükség.

Nekem volt itt, és ma este elmondom neki hogyan érzek iránta.

Ma éjjel elviszem valami privát helyre, ahol csak mi leszünk és bevallom neki a legmélyebb titkomat.

Ma éjjel elmondom Isabel-nek, hogy szeretem és semmi sem tarthat minket távol egymástól.