2. fejezet
Quinn
Meg tudtam
állapítani, hogy valami bántotta a lányt, amint megpillantottam reggel.
Mesterkélt volt és mosolyt erőltetett magára, de a szemeiben láttam, hogy
valami felzaklatta.
Az első reakcióm
az volt, hogy ragaszkodjak ahhoz, hogy elmondja, ki a fasz bántotta, készen
álltam leütni a köcsögöt, de inkább hűvös maradtam és megvártam, amíg odajön
hozzám és elmondja, mi a baj.
A helyemen ültem az osztály hátsó részében, őt
bámulva, nem lévén képes figyelni a tanár mondanivalójára. Isabel néhány
hellyel előrébb ült tőlem jobbra. Folyamatosan a tollával babrált a padon és fel-le
rázta a lábait, tiszta ideg volt. Igazából még sohasem láttam ilyennek őt,
minden izom megfeszült a testemben a szükségtől, hogy rögtön tegyek valamit,
amitől jobban érzi majd magát.
Hátra tekintett
rám, talán érezte a tekintetemet, amint lyukat éget a tarkójába. Mosolygott, de
ez a mosoly merev volt és nem érte el a szemét. Ökölbe szorítottam a kezeimet, baszni
akartam az osztályra és egyszerűen kivonszolni a teremből, de szerencsére a
csengő jelezte a nap végét. Kilőttem a helyemről, megragadtam a hátizsákomat,
odaviharzottam hozzá.
-
Szia.
– köszönt halkan, ahogy pakolta a könyveit a táskájába. Láttam, hogy mozog a
torka, ahogy nyelt, láthattam mennyire összeszorítja az állkapcsát.
-
Gyerünk.
– Mondtam és csaknem vonszoltam kifelé az osztályteremből, le az előcsarnokba,
végül pedig ki.
Megtettük az
utunkat a kocsijához, és csak ezután fontam keresztbe a karjaimat és bámultam
le rá. Vártam, hogy elmondja mi a fasz folyik itt, és amikor nem tette meg,
kifújtam a levegőt.
-
Mi
folyik itt? – kérdeztem, meglágyítva a hangomat. Nem akartam felzaklatni, de
őszintén szólva, az idegeim virtustáncot jártak, hogy nem tudom, mi történik
vele. Sohasem rejtegetett előlem dolgokat.
-
Hogy
érted? – kérdezte, de nem találkozott a pillantásunk.
Az álla alá
helyeztem a mutatóujjamat és hátra döntöttem a fejét.
-
Isabel.
– mondtam halkan. – Mi folyik itt?
Nem válaszolt azonnal, de amikor láttam,
hogy könnyek öntik el a szemét, átkozódtam.
-
Baszakodott
valaki veled? – Nem érintve őt ökölbe szorítottam a kezem és a fogam csikorgattam.
mert minden gondolatom a körül forgott, hogy megbántotta valaki, és közel
álltam hozzá, hogy valami nagyon mocskosat és elfogadhatatlant tegyek.
-
Ha
valaki baszakodott veled, Isten engem úgy segéljen… - Megráztam a fejem. – Ki fogom
készíteni.
A mogyoróbarna szemébe bámultam, láttam, hogy
a mahagóni színű haja körbeöleli a vállát. A pokolba is, még az őt állandóan körüllengő
citrus illatot is érzem. Dacára annak, hogy nem tudom mi van vele,
megkeményedek, szükségem van rá, mint az ördögnek szüksége van a függőségekre.
Megrázta a
fejét.
-
Senki
sem bántott, Quinn. – A hangja csaknem hivatalos és zárkózott volt.
Végig akartam simítani a hüvelykujjammal
az álla alatti lágy bőrt, de visszafogtam magam és elhúztam a kezem.
-
Egész
nap furcsán viselkedtél. Áruld el mi a baj, elég jól ismerlek, látom, hogy
zaklatott vagy.
A
földet bámulta, majd becsukta a szemét. Egy pillanat múlva felemelte a fejét és
most már a szemembe nézett. Istenem, káprázatos volt, még akkor is, ha úgy
nézett ki, mintha valaki kitépte volna a szívét és összetaposta volna,
kibaszottul ő volt a leggyönyörűbb ember, akit valaha láttam. Magamhoz akartam
ölelni, kifulladásig csókolni, el akartam mondani neki, hogy szerelem vagyok
belé, hogy milyen kicseszettül szeretem, éjszaka úgy akarok az ágyba feküdni,
hogy ő az enyém lett.
El akartam
mondani Isabel-nek, hogy ő értem van… ő az egyetlen, akit valaha akartam.
Szűz voltam, és
azt akartam, hogy Isabel legyen az elsőm és az utolsóm is.
-
Elköltözünk,
Quinn.
A szavai
visszarántottak a jelenbe, hunyorogtam és próbáltam feldolgozni az elhangzottakat.
-
Mi?
– kérdeztem, hallom őt, tudom mit mond, de nem tudom megérteni.
-
Elköltözök.
Az apám promóciót kapott, aminek része az áthelyezés is. – Letörölt egy
szeméből kiszökő könnycseppet.
-
Költözés?
– Kérdeztem, a hangom mély és kásás volt.
Bólintott.
Megráztam a
fejem. – Mikor?
Néhány
pillanatig csendben volt, éreztem, hogy valami összeszorít, tudva, hogy amit
mondani fog, kibaszott pokol lesz.
-
Kevesebb,
mint két hét múlva.
Éreztem, hogy
elfogy a levegőm. Képtelen voltam mást csinálni, mint állni ott és rámeredni,
nézni, ahogy a könnyek végigfolynak az arcán.
-
Két
kibaszott hét? – Csikorogva törtek ki belőlem a szavak. – Ezt most komolyan
gondolod?
Bólintott.
Felnyúltam, mert
képtelen voltam csak ott állni és nézni, ahogy sír, nézni ahogy összeomlik,
megfogtam az arcát és lesöpörtem két könnycseppet a hüvelykujjammal.
-
Hogy
a pokolba tud valaki elköltözni két hét alatt? – Azokat a szavakat magamban
akartam tartani, de kiömlöttek belőlem. – Faszba. – Mondtam és összeszorította
a szememet.
Tíz éves korunk
óta nem voltunk külön egy naptól tovább.
Kibaszottul
szerettem.
Szeretlek.
Fogta a kezem,
anélkül, hogy beszéltünk vagy megmozdultunk volna hosszú pillanatokig.
-
A
pozíció megköveteli apámtól, hogy azonnal töltse be. – A hangja halk volt. – És
anyám nem akar egy évet várni a költözéssel, amíg befejezem az iskolát. Az
apámmal akar lenni.
Igen, felfogtam,
meg is értem, de a pokolba, velünk mi lesz?
És aztán, amint
a szavak leülepedtek, éreztem, amint elöntött a düh. Éreztem a csontig hatoló
dühöt, ahogy beszívtam a levegőt, ahogy eltűnik minden uncia józanságom.
Bosszút akartam állni érte, még ha nem is egy szörnnyel kell szembenéznie,
valakivel, aki ellop egy darabot a húsából. Én akarok lenni az egyetlen, aki
bezárja és közel tartja őt magához, aki megbizonyosodik afelől, hogy nem esik
bántódása, sem a szülei miatt… sem a távolságtól, ami az ellenségünk volt.
Most rögtön el
akartam neki mondani, hogy minden rendben lesz, hogy sohasem fogok elsétálni
tőle.
A kibaszott
világ végére is követném, ha arra lenne szükség.
Nekem volt itt,
és ma este elmondom neki hogyan érzek iránta.
Ma éjjel
elviszem valami privát helyre, ahol csak mi leszünk és bevallom neki a
legmélyebb titkomat.
Ma éjjel
elmondom Isabel-nek, hogy szeretem és semmi sem tarthat minket távol egymástól.
Köszönöm szépen :D
VálaszTörlésKöszönöm!
VálaszTörlésKöszönöm!
VálaszTörlésKöszönöm!
VálaszTörlésKöszönöm szépen!Már most fáj értük a szívem!
VálaszTörlésKöszönöm!
VálaszTörlésKöszönöm!!
VálaszTörlés