Meghan
Részeg voltam, és tudtam,
hogy Brendan látja ezt, de mégis egy újabb lökést adott nekem. A ház kulcsára
bámultam, amit nekem adott, ez a kis bronz darab többet jelentett nekem, mint
amire valaha is számított.
-
Azt
hiszem eleget ittam. – mondtam, majd kinyújtottam és leraktam a rövid italos
üveget az asztalra.
-
Ha
ezt, meg tudod csinálni, akkor nem ittál eleget.
Nevettem, és mert ezt
valamiért elképesztően viccesnek találtam.
-
Nem
azért, hogy kíméljem az érzelmes részegségedet, de a pokolba is, egy kis
piszkos ivás segít megtisztítani a palettát.
Mosolyogtam és megráztam a
fejem, de még mindig éreztem a rövid ital hatását, ezért gyorsan meg is álltam.
Az alkohol megtelepedett a hasamban és a meleg szétterjedt bennem.
-
Ez
az én csajom.
Nem tudtam segíteni
magamon, de még inkább melegem lett – az alkohollal együtt – s még jobban
Brendan szavaitól.
Az ő csaja.
Nem vagyok én az ő csaja.
Soha nem is leszek. Soha nem léphetem át azt a vonalat. Nem is akarom.
Megköszörültem a torkomat,
az utolsó rövid úgy látszik nagyon gyorsan áthaladt a véráramomon. A szoba
kissé megdőlt, és elkezdtem nevetni, mint egy kisiskoláslány. Nem, én nem
vagyok a nője. Soha nem is leszek. Nem mehetek át rajta. Nem fogok.
Brennad elvigyorodott, az
egyenes fehér fogai csak úgy villogtak.
-
Mit
szólnál egy kis pókerhez? – Felhúzta a szemöldökét, mintha kihívást intézne
felém.
-
Nem
játszottam már pókert mióta... – Megálltam, és eszembe jutott, mikor együtt éltünk,
Brendan mikor fiatalabb volt, egy pimasz seggfej volt másokkal, de soha velem.
-
Mióta
ugyanazon tető alatt éltünk? – Bólintottam és izzadt tenyereimet a farmeromba
töröltem.
-
Megtanítottál
engem, hogyan kell pókert játszani. – mondtam halkan, és kétlem, hogy emlékezni
fog arra az egyetlen alkalomra, amikor együtt játszottunk. – De kétlem, hogy
emlékszel...
-
Sok
mindenre emlékszem Meghan.
A szavai egy pillanatra
megállították a szívem, és egy nagyot nyeltem, mert hirtelen egy gombóc volt a
torkomban. A whisky palack hirtelen nagyon szimpatikusnak tűnt, legalábbis
azért, hogy valamit adjon nekem, és nem kellett ülve Brendant bámulnom.
-
Nos,
miután újra ugyanazon a tető alatt élsz velem, nincs kedved megismételni újra a
jelenben is ezt a pillanatot, ugye?
Nem válaszoltam azonnal,
mert Brendan arckifejezése azt mondta nekem, hogy nem egy barátságos
pókerjátszma játszódik le az elméjében.
Brendan
Hazudnék, ha azt mondanám,
hogy a kártyákkal akartam játszani a mai este. Persze, akartam Meghant, de ő
ezt nem tudta. Részeg volt, ahogy én is, és ezt most nagyon nehézzé tette. Nem
szerettem volna kihasználni őt, és ha ő azt mondja, hogy kopjak le, akkor azt
százszázalékosan tiszteletben tartottam volna.
A vetkőzős póker nem
feltétlenül a legjobb megoldás volt a mai nap után, de nem engedtem volna el messzire.
-
Mi
a helyzet a vetkőzős pókerrel?
Összeráncoltam a
homlokomat, a megdöbbenéstől.
A pokolba is, meglepett
engem.
-
Oh,
kérlek. Tudod nagyon jól, hogy miről beszélek.
Kuncogtam.
-
Ennyire
átlátszó vagyok?
Vállat vont és halkan
felnevetett.
-
Szerintem
szórakoztató lesz. Igen, azt hiszem szórakoztató lesz.
Láttam,
ahogy az arca rózsaszínűvé válik, és ez felkeltette az érdeklődésemet.
-
Nem
kell. Vagyis, úgy értem, nem fogom eldobni ezt az ötletet, de a pokolba is..
azt hiszem, van Jenga[1] a szekrényben.
Hangosan felnevetett, erre
én elvigyorodtam.
-
Nem.
Úgy értem, úgy hiszem egy veled való beszélgetéssel és egy barátságos póker
játszmától... – és akkor rám nézett – biztosan jobb hangulatom lenne.
Felhúztam a szemöldököm.
-
Te
most ugratsz engem? – Félig vicceltem vele.
-
Hé,
azt hiszem egy vetkőzős póker, segíthet a helyzeten
-
Hát
a pokolba is – hátradőltem és a szavaimat kicsit elmosódottnak hallottam. Mikor
elmentem, akkor iszogattam, de nem ázottra. De most az voltam, mint egy hülye
részeges és megpróbáltam a helyzetet jobbá tenni, még akkor is, ha nem ez volt
a legjobb módja annak, amit meg akartam tenni.
Nagyon
önző tudtam lenni, ha Meghanról volt szó.
Megtartottam a távolságot,
mikor még egyazon házban éltünk, amikor még az én mostohahúgomnak tekintettem.
Nagyon pimasz lehetek.
Nagyon intenzív lehetnék.
De, mindig is Meghant
akartam, és most itt volt az idő, hogy megmutassam neki, hogy mennyire jók
leszünk együtt, ha együtt leszünk.
De úriemberségem ezt
megakadályozta számomra, leállítottam a gondolataimat, hogy nemet mondjak neki.
-
Meghan,
annyira kibaszottul jól hangzik, de sajnos mind a ketten eláztunk...
-
Annyira
nem vagyok részeg, hogy ne tudnám, hogy mit csinálok. Talán félsz, hogy
nyernék?
A szemei csillogtak az ajkai
pedig pirosak voltak. Istenem, annyira meg akartam csókolni, szóval bassza meg
az önuralom és az évek során át tartó féken tartás én most akartam őt.
Vigyorogtam, és a farkam
megrándult a gondolatra. Gyönyörű volt a szó minden értelmében, a megjelenése
tiszta volt, de tudtam, hogy nagyon gonosz és piszkos humorérzékem van. Volt
neki egy édes kis nyelve, amellyel nagyon jól tudott támadni. A pokolba
többször feltépett vele, amikor még a szüleink házasok voltak és együtt is
éltek.
Amit nem tudott, hogy az ő
hozzáállása teljesen kifordított engem.
A whiskyiért nyúltam és
egyenesen az üvegből ittam. Átadtam neki, egy pillanatig szemügyre vett mielőtt
elvette volna a palackot és ő is ivott belőle egy kortyot. Sóhajtott egyet, és
a nyelvével megnyalta az alsó ajkát.
Majdnem felnyögtem a
látványtól, de helyette a körmeimet a tenyerembe mélyesztettem, mire fájdalom
nyílalt fel a karomban.
-
Nos,
most te vagy a főnök. – mondtam és elvigyorodtam.
-
Bár
kissé meztelennek lenni a mostohabátyám előtt, nem a legokosabb dolog, amit
valaha csináltam.
-
Mi
nem vagyunk kapcsolatban Meghan, semmilyen minőségben. - mondtam neki rekedt
hangon, aminek semmi köze nem volt ahhoz, hogy részeg voltam. A pokolba is, ha
a szüleink még mindig házasok lennének, akkor is utána mentem volna,
mostohatestvérként vagy sem. Egész idő alatt rá gondoltam, és arra hogy valamit
tennem kell azzal, amit iránta éreztem, de mindig visszatartottam, mert azt
hittem ez a legjobb.
-
Különben
is, kibaszottul biztos vagyok, benne hogy nem látsz húgodnak semmilyen
értelemben.
Istenem,
ne mondd azt, hogy valamiféle báty figuraként lát engem.
Nem
akartam ezt hallani.
Halkan felnevetett, és én nem
tudtam semmit csinálni csak bámulni. Az arca elmosódott a szemei fényesek voltak.
Jól volt és kipirult, és örültem neki, hogy jobban érzi magát, még akkor is, ha
mesterséges volt, mert italt ivott. Nem akartam így látni a lányt, de volt
benne valami, amin mosolyognom kellett és akartam őt.
-
Nem
tekintelek téged családtagként. – A szemei tágra nyíltak és rám meredt – Nem
mintha nem törődnék veled. Nos, úgy értem nem látlak úgy, mint egy testvért. –
Sóhajtott egyet és becsukta a szemét. – Istenem, remélem, tudod, hogy ez alatt
mit értek.
Elkezdtem
nevetni, szeretem a nyugtalanságát, mert mikor ideges mindent kimond.
-
Igen,
tudom mire gondolsz.
Kinyitotta
a szemét és rám mosolygott, a farkam pedig megrándult.
De basszus, ez egy jel volt
az égből, bármi legyen is a pokolban, nekem adták ezt a lehetőséget és én
megakartam mutatni Meghannak, hogy milyenek lennénk együtt.
-
Akkor
játszunk pókert.
[1] Klasszikus
építkező társasjáték az egész családnak. Lényege, hogy a fahasábokból álló
toronyra újabb és újabb szinteket építs úgy, hogy az alulról kihúzott hasábokat
egyre feljebb helyezd! Feszült figyelem és végtelen nyugalom szükséges, mert ha
kicsit is megremeg a kezed, összedől az építmény. A győztes minden esetben az
lesz, aki az utolsó hasábot sikeresen feltette a torony tetejére, mielőtt az
leborulna.
Gina
Nagyon szépen köszönöm!
VálaszTörlésKöszönöm a fordítást :) Alig várom a folytatást ;)
VálaszTörlésKöszönöm 🤗 alig várom a folytatást ☺️!
VálaszTörlés