11.
fejezet
Hugo
Három
nappal később…
Láttam, milyen ideges Sabine, és tudtam,
hogy részben azért, mert azt gondolja, elhagyom.
Először is, nem terveztem el az indulás időpontját,
egyszerűen, mert az utazást elhalasztottam. De azt is tudtam, hogy nem
maradhatok Leo és Annabelle házában meghatározatlan időre.
Ám nem állt szándékomban elhagyni a lányt,
nem azután, hogy a magamévá tettem.
A kezembe zártam Sabine arcát és
lehajoltam egy csókra. Nem tagadtam a saját vágyamat, hogy megjelöljem őt
mindenki előtt, hogy lássák, keményen meglovagolt. Leo és Annabelle pár
lépésnyire voltak, és miután elmondtuk nekik a kapcsolatunkat és értésükre
adtam, hogy nem fogom szem elől téveszteni Sabine-t, még ha helytelenítik is,
de úgy tűnt elfogadják a történteket. Az elején kényelmetlen volt számukra. Megadhatnám
nekik, meg is érthetnék.
Sokkal idősebb voltam és a család barátja.
De rá se basztam. Ők voltak a családom… de Sabine volt az életem.
Sabine. Volt. Az. Életem.
– Biztos
vagy benne, hogy a városba akarsz jönni velem? – Nem volt problémám vele, hogy
a vállamra dobjam, mint egy barlanglakó ősember, aki így nyilvánítja ki a
követeléseit. De azt akartam, hogy teljesen adja meg magát.
És amikor az arcába néztem, a szemeibe,
tudtam, hogy megtörtént.
– Bárhová
is akarsz menni, bármikor is akarod megtenni, követni foglak.
A kezeim közé fogtam az arcát, lehajoltam,
amíg szemtől szemben nem voltunk.
– De
a munkád, az utazásaid.
Megráztam a fejem.
– Az
én cégem. Akármit megtehetek, amit szeretnék. De ez az itt maradást is
jelentheti veled, miközben visszamész az iskolába, vagy azt, hogy velem tartasz,
és együtt utazunk, de így lesz. Bárhonnan tudok dolgozni. Nem fogok hazudni és
azt mondani, lehet, nem kell majd alkalmanként elutaznom, de az életem a tiéd,
Sabine. – Az ujjaimmal végig simítottam az állkapcsán. – Ez rólad szól,
kettőnkről és mindent meg fogok tenni, hogy működjön. – Megint megcsókoltam, a
nyelvemmel az alsó ajkát cirógattam, és azt akartam, hogy tudja, ez az igazság.
– Te vagy az életem.
Az volt, minden részével együtt.
– Tudod,
hogy csak veled akarok lenni.
Éreztem, hogy hullámzik bennem a gyönyör
és a tesztoszteron. A következő néhány napra a városban maradtunk. Kidolgoztam
az menetrendemet, változtattam és átrendeztem a találkozókat és elvégeztem a
munkát.
A hiba nem volt opció, amikor Sabine-ról
volt szó.
– Azt
akarom, hogy működjön, Hugo. Sohasem kérem tőled, hogy változz meg miattam.
Ahová te mész, én is megyek. Én is dolgozni fogok rajta, hogy működjön a
kapcsolatunk.
Mosolyogtam, olyan kibaszott boldog voltam
ebben a pillanatban.
– Nekem
csak te vagy, Sabine.
Semmi sem volt a világon, ami jobban
érdekelt, mint ez a nő előttem, és azzal fogom tölteni az életem, hogy ezt be
is bizonyítsam neki.
Sabine
Mi épp csak beléptünk a szállodai
lakosztályba, amit Hugo a következő néhány napra foglalt le. Elmondta, hogy
átdolgozza az időbeosztását, így nem kellett már olyan sokat utaznia. De
igazából én nem akartam, hogy miattam változzon meg. Ha szükséges online is be
tudom fejezni a diplomám megszerzését.
De nem fogok most emiatt aggodalmaskodni.
Hugo itt volt velem, együtt voltunk, és a dolgok működőképesek voltak.
Nem fogom engedni, hogy másképp legyen.
Ez volt az életem, amit mindig is akartam.
Néztem, ahogy Hugo bemegy a konyhába és kivesz
két poharat a szekrényből és egy üveg bort a hűtőből. Addig azzal töltöttem el
az időt, hogy szétnéztem a szállodai szobában. Természetesen nem szabványos
volt, több mint egy lakosztály egy kis konyhával, a nappali területével, és egy
privát hálószoba egy kis folyosón. Keresztülsétáltam a padlón a mennyezeti
ablakhoz és lenéztem a Time Square-re, ami alattunk terült el. Tele volt
emberekkel. Ebből a magasból úgy tűnt, mint a színes tinta áramlása a földön.
Éreztem, hogy Hugo mögém lépett, a
testmelege belém szivárgott és borzongást küldött fel a gerincemen. Nem is ért
hozzám én mégis éreztem. Amikor hallottam a halk üvegcsörömpölést lenéztem és
láttam, hogy leteszi a rubin vörös folyadékkal telt boros poharakat a
mellettünk lévő kis asztalra. Elkezdtem megfordulni, de az egyik kezét a hátam
aljára helyezve megállított. Semmit sem mondott miközben elhúzta a hajam a
nyakamtól, lehúzta a blúzom, míg elő nem tűnt a vállam, hogy csókokkal borítsa
el a lemeztelenített bőröm.
A kezem a hűvös üvegre tettem, lehunytam a
szemem és csak magamba fogadtam Hugo csókjainak és nyalintásainak érzését a
testemen. Már nagyon nedves voltam miatta és éreztem, hogy a mellbimbóim majd
átdöfik a blúzom anyagát. Nehéz volt lélegezni, ahogy egy kezét a derekamra
tette és hátra húzott. Éreztem a kemény farka vonalát lent a derekamon és egy
halk nyögés hagyta el a számat.
Még mindig meg sem szólaltunk, de ebben a
pillanatban nem volt szükséges, hogy hangot adjunk a szavaknak.
Kisség megszívta a bőröm, a kis helyet,
ahol a nyakam és a vállam találkozott. Gyönyör hullám csapódott belém, mire
újra felnyögtem. A körmeimet az üvegnek nyomtam, felé dőltem és megpihentettem
rajta a homlokom. Jelenleg sokkal többre vágytam, és mindennek ahhoz az
emberhez volt köze, aki jelenleg elgyengítette a térdeimet.
Az ujjaival megszorította a csípőcsontomat
és még közelebb húzott az erekciójához.
– Hugo…
– motyogtam.
Semmit sem mondott válaszul, csak nyalt,
szívott és kicsit megharapta a húsom. A keze nem maradta a derekamon, a hajamba
temette, felemelte a nehéz lehulló tincseket és a fejem tetejére emelte.
Felválta a nyakam két oldalán végig futtatta a nyelvét, incselkedett velem,
kínzott. De még mindig nem szólalt meg. Csak megérintett, csaknem ártatlanul,
de ugyanolyan lélegzetelállítóan erotikus volt.
És amikor már nem tehettem semmit, amikor
azon volta, hogy könyörgök neki, érintsen meg, elhúzódott és megfordított, és egy
laza, irányító és izgató mozdulattal tartotta a nyakam. Úgy csókolt mintha
ebben a pillanatban ettől függene az életem.
– Szeretlek,
Sabine! – Mondta a számba, mire a szívem a torkomba ugrott.
– Én
is szeretlek. – Válaszoltam halkan.
Térdre ereszkedett előttem, lehúztam a
nadrágom a bugyimmal együtt és oldalra dobta őket. Mély levegőt vettem, maga
mögé emeltem a kezem, tenyerem a hideg üvegen és hagytam ennek az embernek – az
én emberemnek – hogy örömöt okozzon nekem.
Hugo felnézett rám, figyelme kizárólag rám összpontosult és nem
kételkedtem benne, hogy én vagyok a világa. Egy pillantás a szemébe, az odaadás
az arcán elárulta, hogy az övé voltam.
Anélkül, hogy bármit mondana felemelte a
lábam, behajlította a térdem és a vállára helyezte. Elterültem rajta, a súlyom
az üvegen pihent, csak erre a férfira koncentráltam. És anélkül, hogy többre
várna, előrehajolt és nyelvét végig húzta a hasítékomtól a csiklómig. Egy
nyögés tört ki belőlem, ő is mélyen felnyögött, éreztem, ahogy a világ
elhomályosul.
Kényszerítettem a szemem, hogy nyitva
maradjon. Elhúzódott, de egy nyálcsík vele tartott. Közel voltam, hogy a
látványtól elmenjek.
– Ez
mindig rólad fog szólni, Sabine. – Ismét megnyalt, pont a középpontomon
keresztül, és a borzongás az egész testemen végig áramlott. – Mindig csak rólad
fog szólni, az utolsó lélegzetemig.
És tudtam, ez azt jelenti, hogy ő pedig az
enyém.
Lexy
Nnna, ha egyszer már elkezdték...😄 Köszi Lexy!
VálaszTörlésNagyon szépen köszönöm!
VálaszTörlés