Az arrogáns: V. fejezet

5.            fejezet

Harley

Péntek este…

Felkaptam a pénztárcám, mielőtt kiléptem és elindultam, meggyőződve róla, hogy mindenem megvan, amire szükségem lehet. Noah irodája mellett készültem elmenni, amikor meghallottam, hogy beszél valakivel. Körülnéztem és láttam, hogy az ablaknál áll. Háttal volt nekem és a telefonját a füléhez tartotta. Közelgett a tél, így a nap már kezdett lenyugodni annak ellenére is, hogy még csak hat óra lesz. A felhőkarcolók közé borongós homállyal lenyugvó nap hangulatossá tette a szobát.

Nem kellett volna ott állnom és hallgatni a beszélgetését, de úgy tűnik, amikor Noah közelében vagyok, nem találom a valóságot vagy a józan észt, hogy bármi mást csináljak, mint hogy rá bámuljak.

–    Nem tudom, ha el tudok szakadni a munkától, Deacon.

A szívem erősebben vert. Egész nap el tudnám hallgatni, ahogy beszél.

–   Tudom, hogy sok idő eltelt mióta eltűntem, de tudod hogy mennek a dolgok.

Csak sétálj el. Betörsz a magánéletébe.

– Igen, a város jól hangzik, csak el voltam foglalva. – És aztán, ahogy a tükörképét figyeltem az ablakban, pont láttam, ahogy észrevesz. Nem tudtam megmozdulni, még lélegezni sem tudtam. Rajtakapott a hallgatózáson.

Próbáltam kigondolni egy kifogást, miért álldogáltam itt, de semmi sem jutott az eszembe.

–  Mennem kell, Deacon. Mondd meg anyunak, nemsokára fel fogom hívni.

Letette, de hosszú ideig nem mozdult. Helyette egymást bámultuk, vagy éppenséggel én a tükörképét néztem, ahogy engem bámult.

És aztán megfordult.

– Szereti kihallgatni más emberek magánbeszélgetéseit, Miss Alexander?

Egy kis szúrás. Nem számított, hogy hivatalos volt vagy a keresztnevemen szólított. Általában örömmel szúrt belém.

–  Sajnálom. – Mondtam végül. – Nem akartam kihallgatni a beszélgetését. – Nem tudtam másat mit mondani, így ahelyett, hogy tovább jártatnám a szám és még inkább rontanék ezen az amúgy is kínos szituáción, befogtam a szám.

Csak ki kell jutnom innen a pokolba.

–  Bocsánat ismét. – Mondtam és fordultam kifelé. De csak két lépést tettem, mielőtt Noah megszólított. Amikor megfordultam, ziháltam. Néhány centiméterre voltunk egymástól és a kölnije illata eltöltötte a fejem. Eléggé biztos voltam, hogy egy kicsit a hatása alá kerültem.

–  Holnap korán reggel itt akarom tudni.

Néhány pillanatig azt se tudtam miről beszél. Úgy éreztem többször pislogtam mialatt beszélt.

–  Holnap, átmenni a fájlokon, amit összerakott. – Felemelte egy szemöldökét, nem úgy mondta, mint egy rohadék, de majdnem úgy tűnt viccesnek találja a tényt, hogy épp komoly üzemzavarom van.

–    Igen, hogyne. De ha hétvégére bezár az iroda, hogy fogok bejutni?

Önelégülten vigyorgott és a pokolba, jól állt neki.

–  Én itt leszek.

Nem tudtam, hogy ez jó vagy rossz dolog, ha azt vesszük, hogy érzek iránta,  de nem tudtam tagadni, szerettem volna tudni, mi leszünk-e itt az egyetlenek.

Csak meg kell őriznem a szakszerűséget.

Harley

–   Van számomra akta, uram?

Hátradőlt az asztala mögött és felbámult rám.

Arra jöttem meg reggel, hogy az épület bejárata előtt várt rám. A csend intenzív volt, ahogy együtt felmentünk a lifttel, és noha semmit sem mondott, én biztosan éreztem magamon a tekintetét. A hozzáállása lehet szívás és lehet, hogy beképzelt és igénybe veszi a reszkető idegeimet, de nem tudtam figyelmen kívül hagyni, hogy érzek iránta.

Habár kifogástalanul öltözött, nem az általában viselt három részes öltönyében volt. Ehelyett jobban leöltözött, mint valaha is láttam és átkozottul jól nézett ki az ingében és khaki nadrágban. Az első két gomb az ingén nyitva maradt, és láttam az erős, férfias vonalú nyakát és a mellkasa egy részét.

Egy másodpercig csak bámult rám, nem beszélve. De aztán megint, eleget mondott anélkül is, hogy éppen megszólalt volna. A Noah-t körülvevő levegő önbizalommal telt volt. Megfélemlítő volt, egy csöppet nyugtalanító és izgató.

– És átjavított minden fájlt és biztosra vette, hogy nincsenek bennük hibák? – Ráncolta össze a szemöldökét.

Istenem, olyan rohadék tudott lenni, de a hangja olyan mély volt, olyan rekedt, hogy azt éreztem minden részemet megérinti.

–  Természetesen, uram.

Eltelt egy pillanat csendben.

–   Mi van, ha azt mondom le se szarom a fájlokat, Harley?

Éreztem, hogy összezavarodok.

–    Elnézést, uram?

–    Bárkit tudok szerezni, hogy átnézze azokat.

–  Öm, akkor, nem tiszteletlenségből, de akkor miért nekem kellet emiatt bejönnöm, Mr. Wright?

A szabadnapomon ezt tette, hogy még extra különleges seggfej legyen?

De nem reagált rögtön, éreztem, hogy növekszik a dühöm.

Igen, a főnököm volt, és igen, akartam, mint egy kétségbeesett ördög, de hogy behívjon egy különleges projekt miatt anélkül, hogy éppen szükség lenne rám?

Mi a fasz?

– Mr. Wright? – Még mindig nem szólalt meg. – Így akkor semmire sincs szüksége tőlem a fájlokat illetően? –Próbáltam tiszteletteljes lenni, mert még ha ez nem is egy fizetett pozíció volt, tudom, hogy ha jó benyomást keltek, munkát kaphatok a cégen belül. A Wright Industries az egyik legnagyobb név volt a vállalatfejlesztési üzletágban, és kétségbeesetten vágytam az elismerésre, hogy nekik dolgozhassak. 

Lehet, hogy volt pénzem egy vagyonkezelői alapban a szüleim révén, de ez nem jelentette azt, hogy a seggemen kellett ülnöm. Keményen dolgoztam az üzleti diplomámért és a gyakornoki állásért. Nem akartam kudarcot vallani, csak mert a főnököm egy seggfej.

–   A fájloknál, nem. – állapította meg tárgyilagosan.

A dühöm még tovább nőtt és a kezem ökölbe szorítottam.

– Szóval akkor behívott az irodába a szabadnapomon, pontosan miért is? – Nem akartam ilyen harapósan válaszolni. A meglepetés Noah arcára íródott.

Szükségem van erre az állásra. Mosolyognom kell és udvariasnak kell lennem.

Semmit sem válaszolt, így bólintottam, arra jutva, így mutatta meg nekem kinél van a hatalom és az irányítás.

–   Oké, akkor – mondtam és megfordultam, de a hangja megállított.

–   Nem hiszem, hogy mondtam, hogy kész vagy a mai nappal, Harley.

Visszanéztem rá a vállam felett.

Még mindig hátradőlt a székében, pokoli önteltnek tűnt, de nagyon elégedettnek is.

Istenem, hogy engedhettem, hogy az érzelmeim felülbírálják a tényt, hogy ez a férfi ilyen kibaszottul bosszantó?

Lexy