A viking: VI. fejezet

6.  fejezet

Gunnar

Ha azt mondta volna, hogy nem vágyott minderre, tiszteletben tartanám a kívánságát, még ha a golyóim fájtak is, a farkam kemény volt, és olyan kibaszottul akartam őt, hogy szinte éreztem az ízét.

Lenéztem a mellkasára, a melle tökéletes méretű volt a kezem bölcsőjében. Mellbimbói kemények, készen álltak rám, az ajkamra. Durva nyögés tört ki belőlem, a vágya olyan volt, mint a kunyhót körülvevő vízből kiemelkedő szörny.

Lesiklott a kezem az oldalán, figyeltem, ahogy akadozott a lélegzete, gyorsan emelkedett és süllyedt mellkasa. Szűz volt, érintetlen. Minden módon az enyém lesz, csak én tartok rá igényt.

–Mindez az enyém. – Nem bíbelődtem a belőlem előjövő birtoklási vágy elrejtésével. Ha még nem találta ki volna, akkor elég hamar észre fogja venni, hogy az enyém volt, és bárki, aki megpróbálja elszakítani tőlem, a saját halálával fog találkozni a fejszém végén. Lehajtottam a fejem és megszaglásztam a torkát, az illata édes, mint az olaj és szárított virágok, amiket a mosdatása során használtam. Minden este megfürdetném, a karjaimban tartanám, hogy minden módon kielégült legyen. Én lennék az egyetlen, aki látja a szükségét, aki megbizonyosodik, hogy sose szenved hiányt semmiben sem.

A nyaka oldalán pihetettem a homlokom, majd mélyen felhördültem. Bazdmeg, sziklakemény voltam, a golyóim szorosan a testemhez húzódtak, keményen száguldott bennem a szükség, hogy a puncijába temetkezzem. Át kellet hatolnom az ártatlanságán, elvenni a szüzességét, egészen a magamévá tenni. Derékhajlatára tettem a tenyerem, végig a külső combján, majd a hasa felett. Éreztem a puncijából áradó melegséget és összeszorítottam az állkapcsom, próbáltam uralkodni magamon. Szét akartam feszíteni a combjait és azonnal belé csapódni, de nem voltam vadember. Tudom uralni, jól csinálni neki az első alkalommal. A farkam enyhén megrándult, a rohadéknak nedves volt a csúcsa, az előváladék megjelent.

– Mond el, mit szeretnél, asszonyom.

Lehunyta a szemét, és halk, ártatlan hangot adott ki.

– Érints meg, – suttogta.

Nem várakoztatom meg, nem okozok egyikünknek sem szenvedést.

–Akkor tárd szét, az édességet. – Amikor olyan szépen szót fogadott combjai közé csúsztattam kezem, torokhangú nyögés távozott belőlem, mert megéreztem, mennyire nedves volt miattam. – Szeretnéd, hogy kielégítselek? – mondtam a szája sarkában.

–   Igen, – nyöszörögte.

De megálltam, megfordítottam, így a háta a mellkasomon volt, a feneke pont a farkamhoz nyomódott. Fájdalmasan lüktetett, amitől lehunytam a szemem és összeszorítottam a fogam. Még egyszer a lábai közé siklott a kezem és végighúztam az ujjaimat a hasítékán. Fel és le.

Lassú és könnyed.

A kezével szorosan fogta az állat szőrméjét, az ökle kifehéredett a tartása vadságától. keményebben dörzsöltem, egy kicsit gyorsabban. A vágya beterítette az ujjaimat, helyeslően morogtam.

–  Ez az, Ingrid. Élvezz és csöpögj miattam. Benne akarok siklani, amikor magamévá teszlek. – Zihált, mialatt beszéltem, gyengéden megcsipkedtem a vállát, miközben a csiklóját dörzsöltem. – Mondd, hogy az enyém vagy, hogy a feleségem vagy, én duglak meg, én dédelgetlek.

Rám morgott. – A tiéd vagyok. A tiéd vagyok. – A feje hátrabicsaklott, szőke haja kiterült a sötét szőrmén, a kontraszt megdöbbentő.

Felnyögtem. Úgy éreztem, mintha egy vadállat tartózkodna bennem, aki ki akarna szabadulni, felfalni Ingridet. – Olyan lágy. – Gyorsabban siklott az ujjam fel és le a csiklóján. – Olyan édes. – Végig húztam a nyelvem a torkán, a fogammal követtem a nyomot. Reszketett miattam, minden módon reagált az érintésemre, amire szükségem volt. Megadta magát nekem, de a maga módján erős volt. Amire szükségem volt a nőmben, abban, aki kihívás lehetne nekem… egy harcosnak.

Elvettem az ujjam a puncijáról, a hasára siklik a kezem és ott is marad. – És egy nap nemsokára itt fognak növekedni a fiaim és lányaim. Erős gyermekekkel fogsz megajándékozni, ugye, édesem? – A hasáról továbbhaladok a melle halmára, és megállok a nyakánál, azt súgom neki, hogy nézzem rám. Olyan szépen engedelmeskedik.

–  Akarod, hogy megszerezzelek, átszakítsam a szüzességed és a magamévá tegyem az ártatlanságodat? – Lassan bólintott, szája kinyílt, légzése durva. – Mondd ki a szavakat.

– Akarlak, Gunnar.

– Mutasd meg, hol!

Megfogta a kezem és a combjai közzé tette… a nedves puncijára. – Pont itt, – suttogta.

Megfogtam az arcát és megcsókoltam, megdugtam a nyelvemmel, tudattam vele, hogy nem várok tovább.

Szeretkezni fogok a nőmmel, és a végén kielégült lesz, boldog, és teljesen az enyém.

Ingrid

Gunnar nagy teste rajtam volt, a tűzből áradó melegtől és ahogy ő befedett, izzadság gyöngyözött a testemen, de a legjobb módon. Az arcom tartotta, keze hatalmas volt rajta, a tekintete intenzív, parancsoló. Figyeltem, ahogy a szám nézte, pupillája kitágult, a vágya az arckifejezésére volt írva.

– Sosem engedlek elmenni, Ingrid!

A szavak hevesek voltak, a kijelentése magába foglalta, hogy mindezt betartja. Mondott valamit az anyanyelvén, néhány szó elég ismerős volt, hogy tudjam, gyönyörűnek, édesnek nevezett, olyan gyengéd volt.

– Csókolj meg, – súgtam, ismét a sajátomon akartam érezni az ajkait, az erőt, a szenvedélyt, ami belőle áradt és minden mást ellopott. Semmi sem volt, ami számított, kivéve Gunnarral lenni és hagyni, hogy az egyik legeslegjobb módon domináljon a testem felett.

Nem várakoztatott meg, nem tagadta meg tőlem.

Úgy csókolt, mintha birtokolna engem. Kisajátított, minden részemet, de annyira szükségem volt rá, mint a levegővételre. Az ajka kemény volt, olyan erőteljes, hogy nem tehettem mást, neki adtam magam. Elnyeltem a mély hangot, amit kiadott, megízleltem az ízét az ajkamon, a nyelvemen. Megragadtam a bicepszét, az izmok megrándultak a kezem alatt, az ereje egyértelmű volt.

– Ma este felfallak, feleség, de olyan alaposan, hogy képtelen leszel gondolni bármi másra, amellett, hogy mit fogok vajon csinálni veled ebben az ágyban.

Éreztem a kézét az arcomon, az ujjai cirógatják a bőröm, úgy tűnt memorizál engem, az emlékezetébe vés. Éreztem, hogy a kemény rúd a combjai közt a hasítékomat bökdösi, a hatalmas függelék, ami miatt nedves voltam. A karomon felsikló kezének érzése, ahogy megállapodik a nyakamon, gyengéden egy helyben tartott, az erejéről árulkodott. Legyőzhetne, ha igazán akarna, és ettől még inkább beindultam, még jobban vágyakoztam.

– Olyan édes, Ingrid, – mormogta, és elkezdte nekem dörzsölni magát. Nem hatolt belém, csak lassú és vontatott mozdulatokat tett, a nedvemben csúszkált, nekiment a kis dombocskának, ami bizsergett a szexuális vágyam tetőpontján. Éreztem, hogy valami épül bennem, a bensőmben, éreztem a szorítást a derekam tövénél, csillagok táncoltak a szemem előtt és olyan érzés volt, mintha ez egész testemet elnyelték volna.

Nyöszörögtem, az ujjam a karjába vájtam, magamhoz tartottam.

– Ez az, – nyögte, és gyorsabban nyomakodott nekem, a rúdja a redőim közt siklott, azt a kis idegcsomót ostromolta, amitől sikítottam és vonaglottam alatta.

És aztán valami elkapott. Éreztem, hogy növekszik, éreztem, hogy rohant körülöttem a világ, távolra sodort. Hátravetettem a fejem, ahogy belém csapódott a gyönyör. Mindeközben Gunnar sem hagyta abba a mozgást, nem hagyta abba, hogy hozzám dörgölje magát, felsikítottam a gyönyör intenzitásától. Nem lehetett figyelmen kívül hagyni az ereimben száguldozó tüzet, nem lehetett eloltani. Nem akartam, hogy kialudjon. Azt akartam, hogy az örökkévalóságig égjen.

Ösvényt csókolt a kulcscsontomon, a hangja mély, erősen morgott. Lassított a dörzsölésen, de éreztem mennyire kemény volt. Acélkard volt kettőnk között, a vágya kézzelfogható, testi. A bennem történt robbanás után is már olyan nedves voltam, készen álltam a férfira. Felhördült, az anyanyelvén dörmögött.

–  Készen állsz rám, mindent megadsz nekem, amire vágyom, amire szükségem van. – Néhányszor belém csúsztatja a keménységét mielőtt megállt, a lélegzete harsány, a teste megfeszült, erőteljes volt.

De nem vártam el tőle, hogy megálljon. Végighúzta a nyelvét a torkom vonalán, míg megborzongtam. Gunnar felemelte a fejét és lenézett rám, tűz égett a szemeiben. – Szükségem van rád, Ingrid!

Mély lélegzetet vettem és megnyaltam az ajkam. – Akkor vegyél el!

Orrlyukai kitágultak, szemei üvegesek voltak a vágytól, a szükségtől, hogy megtegye, amit kértem, amit kétségbeesetten akartam. Ahogy megcsókolt az ellopta a levegőm, arra késztetett hogy sokkal többre vágyjak. A számba nyögött, megmarkolta a hajfonatom, hátrahúzta a fejem, feltárta, szabaddá tette a torkom.

Ziháltam, amikor végigfuttatta nyelvét a nyakamon és a pulzusom mentén. Nedvesség borított belső combjaimat, egy bizonyíték, mennyire fel voltam húzva, mennyire készen álltam rá. A lábamon éreztem a kezét, hátra csúsztatva végigkorcsolyázott a fenekem görbületén, még lejjebb csúszott míg megragadott a térdemnél fogva, felhúzta és széttárta. Szélesre tárulkoztam ki, és ő beilleszkedett, teljes súlyát rajtam nyugtatta, belepréselt a szőrmébe. Ziháltam, az érzékenységem ijesztő volt.

Hozzám dörgölte magát, rúdjának csúcsa pont a bejáratomnak préselődött.

– Istenek, – suttogtam. Combjaim közt voltak a kezei, torkom hátuljáról nyögtem fel, ahogy az érzések áthaladtak rajtam. Nagy hüvelykujja rálelt nedves csiklómra és elkezdett velem incselkedni.

–  Kulcsold át a derekam a lábaddal. Szükségem van rá, hogy a közelemben legyél.

Köré fontam a lábaim, a puncim teljesen kapcsolatba került a kezével. Mindketten mély hangokat hallattunk. A forró, kemény hosszúsága azzal egy időben súrlódott a belső combomhoz, ahogy  újra és újra cirógatott, kötekedett velem, kínzott.

–Annyira felkészültél rám, – nyögte ki. – Annyira fogékony vagy, Ingrid, feleségem. – A szájával azonnal birtokba vette az egyik mellem, nyelve a merev csúcson mozgott, gyengéden beleharapott. Gyönyör száguldott át rajtam. Forró lélegzete érintette a bőröm, mély levegőt szívtam, szédültem, könnyűnek éreztem magam.

–     Meg foglak baszni, édesem. Minden kemény porcikámmal meg foglak szerezni, a térded elgyengül az irántad érzett szenvedélytől. – Kihúzta kezét a combjaim közül. – És amikor azt hiszed, már nem tudsz többet befogadni, ráveszlek, hogy egész éjjel keményen és mélyen lovagolj meg engem.

Kissé hátra ment, felemelte a kezét és láttam, hogy az ujjai a gyönyörömtől csillognak, az iránta érzett vágyamtól. Elakadt a lélegzetem, amikor a szájába szopta az ujjait, és teljesen lenyalogatta a kéjemet. A hang, amit kiadott, olyan volt mint egy sebesült állaté. A hasa hullámzott, az izmok a gyomrán összerándultak, a dombok és völgyek éles tisztasággal kerültek elő cserzett, tetovált és sebhelyes bőrén.

Megmarkolta magát, a rúdja kemény, olyan nagy és hosszú, hogy a torkom összeszorult, a tövétől a csúcsáig cirógatta magát. Készen állt rám, de aggódtam, hogy talán nem fog beférni, hogy a fájdalom oly nagy lesz, hogy még ha fel is készültem rá, nem tudnék egyenesen gondolkodni.

– Szereted nézni, ahogy megérintem magam, hogy úgy vágyom rád, mint egy kibaszott szörnyeteg?

Csak bólintani tudtam. Folyamatosan engem figyelt. Minden mozdulatával a fityma hátrahúzódott, felfedve a rést és a tiszta folyadékot a tetején… a bizonyítékot, hogy fel volt izgulva, hogy mennyire kívánt engem. Ami egy heves, izgalmas valóság volt, és az, amibe belekapaszkodtam.

Mindez miattam volt. 

Lexy