A kegyetlen: II. fejezet

 

2. fejezet

Axel

Már azelőtt hallottam a basszus dübörgését, mielőtt leparkoltam. A ház, amiben a bulit tartották, két emeletes volt, körülötte kis birtokkal, ám mivel a kampusz környékén volt, gyakorlatilag nem érkezett panasz a zajra.

– Biztos vagy benne? – kérdeztem Roxie-ra nézve, figyeltem, ahogy ő is felméri a házat. Voltunk együtt néhány buliban, de a tény, hogy ezek a részeg barmok vesznek majd körül, valószínűleg megpróbálják felcsípni, picsába, csak egy pillantást vessenek rá, máris ki akarom nyomni a szemüket.

– A szobatársam áthívta a pasiját, emlékszel? – Rám nézett, arca grimaszba váltott. – Táskát hozott magával. Szerintem koton meg sikosító volt benne, szóval igen, tuti, hogy inkább itt lennék.

Igen, nem akarom, hogy itt legyen. Fenébe, ha megtehetném, a vállamra dobnám és a lakásomra vinném, ott tartanám, mert tudnám, hogy biztonságban lenne.

Őt figyeltem, azt akartam mondani, bassza meg a buli és minden más, ami elválaszt tőle, és végül elárulnám hogyan érzek iránta. Annyira szeretem, hogy hasogat a szívem, amiért nem árulom el neki.

Évekig eltitkoltam, mindenek felett akartam a barátságát. Az egyszerű tény az, pokolian megrémített, hogy eláruljam neki az érzéseimet és elijesszem, úgyhogy befogtam a szám és csak élveztem azt, amim megadatott vele.

–  Hát akkor maradj velem, mert bár naponta találkozok ezekkel a srácokkal, ki tudja, ki a francot hívtak meg vagy a részeg seggük zavarni fog-e téged?

Rám mosolygott, fehér fogsora egyenesen csillogott, az arcán megjelent a gödröcskéje. Éreztem a felgyorsuló szívverésemet, a vérem végig száguldott a vénáimban.

Ha tudná, mi mindent tesz velem, mennyire gyönyörűnek találom…

Kiszálltunk a kocsiból és elindultunk befelé. A zene fülrepesztő, pia, cigi és izzadság szaga töltötte meg a levegőt. A buli tartott már egy ideje, néhányan behúzódtak a sarokba, néhányan a kanapén estek egymásnak, elmosódott beszélgetések folytak körülöttünk.

Megfogtam Roxie kezét, majd éreztem, ahogy engem figyelt.

–  Nem akarlak elveszíteni.

Elveszíteni? Mi a fasz van, ember? Csak egy kétemeletes házról van szó.

Ám az igazság az, hogy nem akarom elengedni az oldalam mellől. Ja, túlvédelmező és birtokló vagyok vele, de hát ezt nem lehet elkerülni. Nem próbáltam visszafogni magam.

Néhány srácot az edzőteremből a konyhában találtam, a legtöbbjük piásnak tűnt. Köszöntünk nekik és elkezdődött a marháskodás. Nagyon nem akartam itt lenni, inkább elvittem volna innen Roxie-t, esetleg vacsorázni vagy egy filmre, de tényleg nagyon úgy nézett ki, mint aki el akart jönni, úgyhogy ahová ő megy, vele tartok én is.

– Robert, – mondta Roxie, ahhoz a sráchoz szólt, akivel beszélgettem. – Merre van a fürdőszoba?

–     Felmész a lépcsőn, jobb oldalt az utolsó ajtó.

Rám nézett, és már saját magam akartam elkísérni, de mosolyogva megrázta a fejét. – Maradj! Beszélgess! Csak kimegyek a fürdőszobába. Öt perc múlva vissza is jövök.

Az ösztönöm azt súgta menjek vele, ne engedjem ki a látószögemből, de a picsába, tényleg nem akartam erőszakos lenni.

– Tényleg, Axel! Rendben leszek! – Mielőtt megszólalhattam volna, már el is indult az emelet felé.

– Minden rendben lesz vele, ember! –mondta Robert, de rajta tartottam a szemem, figyeltem amint átsétál a szobán és eltűnik az emeleten.

Robert megint elkezdett csevegni, de csak félig figyeltem oda. Amikor lejön az emeletről felvetem, hogy elkaphatnánk egy késői filmet, vagy elmehetnénk bekapni egy burgert. Bárhová, csak ne itt legyünk. Bárhová, ahol egyedül tölthetem vele az időt.

Mert erre vágytam. Ezt akartam mindig is.

 

Roxie

Felmentem a lépcsőn, elég könnyen rábukkantam a fürdőre, miután becsuktam az ajtót, kihasználtam a lehetőséget. Miután megmostam a kezem, csak bámultam magam a tükörben, tudva, hogy bár nem érdekelt túlzottan a buli, egyszerűen Axellel akartam lenni.

Vele akartam eltölteni az időmet, de ez az ő helye, a legtöbb idejét ezekkel a pasikkal tölti. Axelnek igazi esélye van bekerülni a nagy ligába a boksszal, én pedig mindennél jobban szeretném, hogy sikerüljön. Szóval, habár azt mondja, nem akar elmenni ezekre a bulikra, egy részem abban hisz, szeretne a srácok társaságában lenni, akikre családként tekint.

De azt is szeretném, ha hozzám tartozna.

Sötét hajam a vállamra omlott, a tincsek fényesnek tűntek a mesterséges fény alatt. Borostyánszínű szemem sötét gyűrű vette körül, amit jobban kiemelt a világítás.

A falakon áthallatszott két ember kefélése, így kinyitottam a fürdőajtót, lekapcsoltam a világítást és egyenesen egy kemény mellkasnak csapódtam. Hátra tántorodok, de kemény kezek tartanak meg, úgyhogy nem esek seggre.

–  Bocsánat, – mondja Axel, tudhattam volna, hogy várni fog engem.

Nem tudtam visszafogni magam, szóval fejcsóválva kacagtam. – Mondtam, hogy rendben leszek.

Kezét a zsebébe süllyesztve vállat vont. – Reméltem, hogy szeretnél lassan menni. Nem viszlek haza vagy ilyesmi. Az jutott eszembe, elmehetnénk bekapni valamit vagy beülhetnénk egy késői filmre?

Ekkor a telefonom üzenetet jelezve rezgett. Kihúztam a zsebemből és lenéztem a képernyőre.

BF marad éjszakára. Nem biztos, hogy akkor is itt lesz, amikor hazajössz, de ez tisztességes figyelmeztetés.

Tudom, ez mit jelent: bulizni fognak. Isznak, egész este szexelnek, francba, bármit is csinálnak a szobájukban, az olyan, mintha vagy húsz ember lenne a fal túl oldalán, nem pedig csak kettő.

Felemeltem a telefont, így Axel is látta az üzenetet. Felhúzta a szemöldökét.

Mosolyognom kellett rajta. – Mi lenne, ha vinnénk kaját és nálad megnéznénk egy filmet?

Rám nézett, kék szemét az enyémbe fúrta. Úgy éreztem rögtön a padlóra olvadok. Amikor Axellel voltam úgy éreztem én vagyok az egyetlen ember a földön, aki fontos számára.

Mert átkozottul biztos, hogy nekem ő a legfontosabb.

Lexy