Kegyetlen: VII. fejezet

 

7. fejezet

Roxie

A fájdalom valós volt, az izmok megfeszültek, elakadt a lélegzetem. De a kényelmetlenség nem tarthat vissza. Nem akartam a fájdalomból még többet, de rá szükségem van.

–     Biztos, hogy jól vagy? – annyira figyelmes, aggodalma ráncot vágott az arcára, olyan keménységet, amit utáltam az arcán látni.

–     Igen, jól vagyok. – Mosolyogtam, nem akartam, hogy tudjon a fájdalomról, de valójában szeretném, ha nem hagyná abba.

Axel hosszú ideig nem mozdult, időt adott nekem, hogy megszokjam a méretét, megszokni a hatalmas, tágító érzést. Minden porcikámat megszerezte, elrabolta ártatlanságom lényegét.

–     Szeretlek, – suttogta, majd megkezdett előre-hátra mozogni.

A tény, hogy Axellel vagyok, álomszerűvé és szürreálissá teszi a helyzetet. Szerelmes volt belém és én is szerettem őt. Mindig ott leszünk egymás számára, s csupán ez számít.

Mozdulatai lassúak és könnyedek, gyengéd, mégis birtokló. Felnyúlva megmarkolom a vállát, az izmok megfeszülnek a tenyerem alatt, minden döfésnél és visszavonulásnál megfeszülnek, majd ellazulnak az izmok.

–     Fogj erősebben, bébi!

Bőrébe süllyesztettem a körmeimet, s bár sejtettem, hogy fájdalmat okozok neki, ő csak felnyögött.

Kissé gyorsabban kezdett kihúzódni, kissé keményebben hatolt be. Izzadságcseppek borították a homlokát, csak rám koncentrált, egyértelműen kíván.

Minden egyes múló másodperccel elhalványul a fájdalom, helyét az eufória veszi át, eláraszt, úgy ragyog fel benne, mint felettem a nap, mely felmelegít.

Egyedül a belőlem távozó levegő hangját hallani, s az ő halk, mégis mélyről jövő nyögéseit. Magam felett érzem Axelt, ereje leszorít a matracra, lábaimat szélesre tárva fogadtam be magamba: csak ezekre van szükségem.

Lassú lökései erősebbek, intenzívebbek lettek. Ellen tartottam, nem akartam, hogy leálljon, nem akartam véget vetni. Annyira voltam képes, hogy átadtam magam az érzéseknek.

Kezemmel végig simítottam tetoválásokkal borított karján, bőre siklott az izzadságtól, nagy teste folyékonyan mozgott az enyém fölött.

–     Mondd, hogy szereted, élvezed, amit veled teszek!

A gyönyör átcsapott rajtam.

–     Igen! – Ezt az egyetlen szót nyöszörögtem, abban sem vagyok biztos, kimondtam-e hangosan is, hogy megértsen engem.

Felhördült, lehunyta a szemét, majd mélyen behatolt. Hátam felemelkedett, melleim a mellkasának dörzsölődtek, mellbimbóim akár a kemény szikla.

–     Jézusom, ez jobb, mint amit elképzeltem, jobb, mint amiről valaha álmodtam. – Lehajolva megcsókolt, egyáltalán nem hagyta abba a behatolást, még a tempón sem változtatott.

Habár még minden mozdulat kissé kényelmetlenséget váltott ki, mégis sokkal keményebben és gyorsabban akartam. Szeretném elnyújtani, de vágytam megtapasztalni azt a lélegzetelakasztó, testmegfeszülő robbanást, amit csak Axel adhat meg nekem.

Megőrjített érezni keménységét az én lágyságomon, férfiasságát a nőiességem mellett, a vágy felőrölte a kitartásom. Nem értettem semmit, de emellett nem is akartam visszanyerni a tudatosságomat.

–     Csókolj meg megint, Axel! Kérlek! – Nem érdekelt, ha könyörgök, esdeklek hozzá. Muszáj a sajátomon érezni az ajkait.

Ő pedig nem várakoztatott meg. Minden vágyát felfedve csókolt meg, úgy, mint ahogy én is éreztem iránta. Birtokló, őrjítő. Minden egyes módon a magáénak követelt, amire mindketten vágytunk.

Amikor megéreztem, hogy valamit eltalál mélyen bennem, a belső izmaim a hosszúsága köré szorultak, még többet próbálva megszerezni belőle.

Annyira jó érzés. Axel olyan jó.

Majd elkezdett tényleg mozogni. Nem lassú és könnyed, sem gyöngéd és édes. Az a bokszoló lett, akivel felnőttem, az a férfi, akibe beleszerettem.

–     Annyira csodás.

Kihúzódott, csak a vastag csúcsa maradta a bejáratomban. Láttam önmagával harcolni, próbálta visszafogni magát, minél tovább elnyújtani.

–     Folytasd! – Zihálva ejtettem ki a szót, éreztem a bennem emelkedő csúcsot. Annyira közel kerültem, hogy elérjem.

Elszántsággal és kéjjel csapódott belém, keményen.

–     Francba, kibaszottul jó. – Újra mélyen elmerült bennem, feljebb tolt a matracon, a hátam enyhén égett a súrlódástól. Lehúztam magamhoz, hogy meg tudjam csókolni.

Hátra tolta magát, amitől elfúlva kapkodtam a levegőt.

–     Kibaszottul szeretlek! – A szemembe nézett. – Soha nem fogod felfogni, mennyire törődöm veled, mit meg nem tennék érted.

Ez az életem.

Axel minden, amire csak vágyok.

Ő minden, ami jó és tökéletes az életemben.

Minden alkalommal, amikor elmerül bennem, egyre több részemet szerzi meg, Axel kisajátít magának.

Melleim rázkódnak lökéseinek erejétől, érzem a bőrömön cikázó levegőt, mely csókolja, kínozza a bőrömet.

–     Érzed már, milyen jó?

Csak bólintottam.

–     Olyan, amilyennek lennie kell. – Nyögve ejtette ki a szavakat.

Kéjvágyat és erotikusságot érezve könyökömre emelkedtem, alsó testemet az ágyba préseltem, figyeltem amint a farka ki és be mozog bennem. Elhúzódott kissé, így láttam…

A farka hosszú és vastag, amikor szinte teljesen kihúzódott belőlem megláttam a hosszúságán csillogó vágyamat.

– Mondd el, mennyire szeretsz nézni, mennyire szereted figyelni a vágyad eredményeként bevont farkamat.

–     Nagyon szeretem, Axel!

Még jobban elhúzódott, már szinte térdelt, amikor megmarkolta a csípőm és előre rántott, a testemet használva mélyre döfött.

–     Érints meg! - könyörögtem neki.

–     Istenem, Roxie, rossz kislány, meg fogsz ölni. – Abbahagyta a lökéseket, majd a kettőnk teste közé nyúlt. Lágyan, gyengéden végig húzta hüvelykujját a punciajkamon.

–     Még… – rimánkodtam.

Széthúzta az ajkakat, a belső rózsaszín húsomat gyötörte tovább.

–     Szereted ezt, bébi?

Csak bólintani voltam képes.

Axel lejjebb csúsztatta az ujját, amíg elérte a puncilyukamat, ujjával simogatott, incselkedett.

–     Nem tudom már visszatartani. Kész gyötrelem – Keze ismét a derekamon, ujjai a csípőmbe vájtak, szinte már zúzódások keletkeztek rajtam, a birtoklásának kinyílvánítása, amiket magamon akartam viselni.

–     Ne tartsd vissza magad, – kiáltottam fel, szükségem van a súrlódásra.

Szavaim mintha lángra lobbantották volna, Axel megragadta a csípőm és keményen, gyorsan kezdett el be és ki húzódni a testemben.

–     Minden kicseszett porcikád hozzám tartozik, egyedül hozzám! Érted?

Szeretem a belőle áradó arroganciát és birtokló viselkedést.

–      Jó, – mindössze ennyit bírtam kinyögni.

–     Mondd ki a nevem, Roxie!

–     Axel, – az engem elárasztó gyönyörrel átitatva sikoltottam a nevét.

A szobát betöltötte a testemben ki-be járó farkának hangja. Mindez mocskos és erotikus, olyan kibaszott elképesztő, hogy csak ennyitől is képes lennék elélvezni.

El akartam árulni neki, hogy nagyon közel kerültem a csúcshoz, a szakadék szélére kerültem, de nem tudtam megformálni a szavakat.

Kábultam figyeltem, ahogy hátra dőlt és hüvelykujját csiklómra tette, aztán előre-hátra kezdett dörzsölni. Szégyentelenül nedves lettem az akciójától, elfolytam a mozdulataitól.

De ő engem nézett, koncentrációja az arcomra irányult, miközben megérintett.

–     Gyerünk, Roxie, kicsim! Menj el nekem! Hadd érezzem a farkamon összeszoruló puncidat.

Olyan, mintha a szavaira lett volna szükségem a szakadék eléréséhez.

És elmentem érte. Keményen.

Nyögések és hörgések távoztak a torkából.

–     Bassza meg, én is elélvezek.

–   Ne állj meg! – Meghallok, ha most leáll. Meglepődtem, amiért képes voltam beszélni az extázison keresztül.

Durván nyögött. – Kibaszottul nem lehetséges, hogy befejezzem. – A levegő kirobban belőle, miközben zihált. – Annyira szeretlek, Roxie, hogy az már kibaszottul fáj. – Mélyen hatolt belém. – Minket egymásnak teremtettek. – Hátra hajolva lenézett arra a pontra, ahol összekapcsolódtunk. – Azért születtem, hogy a tiéd legyek.

Istenem, közel kerültem, hogy csak a szavaitól megint elélvezzek.

Lenézett rám, láttam rajta az eltűnő irányítást.

Kinyitottam a szám, a levegő megdermedt körülöttem. – Megint elélvezek!

–     Igen, kicsim! Olyan kurva jó. – Egyértelműen éreztem a hangjában lévő feszültséget.

Éreztem a szorosan a farkára tapadó belső izmaimat, a gyönyöröm ismét felpezsdült, ami annyira közel került. Mindketten nyögdécseltünk, a szobát melegítő hő felforrósodott, a bőrünk csúszósan, egymásnak feszült. Gyorsabban kezdett dugni. A tapasztalat, az érzés teljesen bekebelezett.

-  Francba, Istenem, igen. – Keményebben csapódott belém. – Szeretnéd, hogy megtöltselek, hogy megkapd az összes spermámat?

-       Igen, – sikítottam fel, az orgazmusom úgy mosott le, mint egy szökőár, elárasztott, a mélyre rántott, mígnem képtelen voltam lélegzethez jutni.

Aztán ő is megfeszült, s tudtam, velem együtt szállt el.

Hatalmas, tetoválásokkal tarkított teste fölöttem remegett, mély, szinte állatias nyögés távozott belőle.

–     Kibaszott pokol, igen kicsim, igen!

Esküszöm, éreztem a belém lövellő magot, teljesen nekem adta, totál megtöltött.

Hosszú időbe telt, mire lenyugodott a teste. Axel teljes súlyával rajtam pihent, a matracba süllyedtem, egyszerűen imádtam érezni a teljes súlyát.

–     Örökre így akarok maradni, így lenni veled, velem, mindig!

Felsóhajtott, ez az elégedett hang végig hullámzott rajtam is.

–  Én is kicsim! – Legördült rólam, levegő árasztotta el a tüdőmet, de az érzés elvesztése is letarolt.

Közel húzott magához, izzadt testünk egymáshoz tapadt, szívünk egy ritmusra vert.

Axel egyik izmos karját a derekam köré fonta, a hátamat a mellkasához vonta. Éreztem a bőrömön a gyors szívverését. Ugyan olyan gyors ütemben vágtázott, mint az enyém.

Éreztem a belőlem kifolyó magját, a meleg emlékeztetett az egymással megosztott dolgokra. Kissé elfordultam az ágyon, megfordulva ránéztem. A gyönyör még csillogott a szemében, a tudás, amiről tudtam, ő is tisztában van vele, mi folyik épp ki a testemből.

Talán óvatosabbnak kellene lennünk, védelmet használni, elkezdeni fogamzásgátlót szedni vagy legalább az utolsó pillanatban kihúzódhatna. De megbíztam Axelben. Mindketten szüzek voltunk, tudtam, ha végül teherbe estem, ő minden egyes lépésnél velem lesz.

Mielőtt rájöhetnék, mit tervez, kezét a lábam közé tolta. Ziháltam, érzékeny voltam ott lent, de a vágyam erősebb.

–     Ez mindig az enyém!

Megnyaltam az ajkam, borzongás futott át a testemen. Végig húzta rajtam az ujjait, a csiklómmal játszott, de aztán kihúzta kezét a lábam közül, mielőtt megint felfoghattam volna mi történik körülöttem.

Az ágyban a könyökömre támaszkodtam, felemelkedtem és az övére tapasztottam a szám. Soha nem kaphatok eleget.

Ha csak ránéztem, arról árulkodott, hogy minden rendben lesz, hogy bármin fogunk keresztül menni, minden rendbe fog jönni végül.

–     Nem tudtam, mi a szerelem, míg be nem léptél az életembe, mielőtt rájöttem, hogy minket egymásnak teremtettek. Talán eddig nem árultam el ebből semmit neked, de te az enyém vagy. – Megfogtam az arcom. – Mindig te voltál az, Roxie! Mindig te leszel az! – Axel közelebb húzott, nagy teste akár a meleg takaró és birtoklás.

–     Szeretlek, – suttogtam neki.

Homlokunkat összeérintettük. Még mindig féltem, hogy az én nagy bokszolóm, a férfi, aki évek óta a legjobb barátom, az a személy, akivel egész életem tölteni akarom, szerelmes belém.

–     Nem fogom engedni, hogy elmenj!

–     Jó, mert én sem hagylak elmenni. Soha!

–     Költött hozzám, Roxie! Légy az életem része!

Habár mindig távol tartottam magam a romantikus érzésektől Axel mellett, azért történt, mert nem úgy viselkedett, mint aki úgy vágyik rám, mint én ő rá. Aggódtam, hogy csak barátságra vágyik, de megelégedtem ennyivel.

Nem akartam önmagamnak fájdalmat okozni.

De ez most más. Szerelmes belém. Én is szeretem, és együtt leszünk.

–     Biztos, hogy ezt akarod, nem gyors ez?

Magához rántott, elfogyott a levegőm, teste az enyémhez feszült.

–     Egész életemben erre a pillanatra vártam. És nem jött el elég gyorsan.

Nem fogtam vissza a mosolyomat. A hajába fúrtam az ujjaimat, hátra húztam a fejét, így a szemébe nézhettem, tudtam, hogy sehol máshol nem lennék szívesebben. – Igen, ezt akarom, Axel!

Az arcán elterülő mosoly alapján az ő boldogsága is olyan erős, mint az enyém.

–     Istenem, szeretlek, Roxie! – Megcsókolt. – Az enyém vagy.

Nem is akartam másképp!

Lexy