Jenika Snow: Dönts meg - 1. fejezet

 

1.   fejezet

Molly

Meleg májusi nap volt, melegebb, mint amire emlékszem. Hajam a tarkómra tapadt, kivettem egy hajgumit és felemeltem a nehéz, hullámos tincseket a nyakamból. Miután kócos kontyba fogtam, körülnéztem a helyiségben. Mindenki szerencsétlennek tűt.

Nagy volt a kísértés, hogy egyszerűen lelépjek, kihagyjam ezt az órát és visszamenjek a lakásomba, hogy hideg zuhany alá álljak, de mielőtt bármit is tehettem volna, kinyílt az ajtó. Arra számítottam, hogy Mrs. Lane lép be, nagy pocakja gömbölyödött, arckifejezése bosszús volt. Jövő hónapban esedékes volt, de mindig szerencsétlennek tűnt, amikor csak láttam.

De nem Mrs. Lane lépett be az ajtón,

A levegő mintha forróbbá, sűrűbbé vált volna, a szoba elhallgatott, ahogy mindenki a férfit bámulta, aki olyan volt, mint akit még soha nem láttam. És ezt nem a szó szoros értelmében értettem.

–     Jó reggelt, osztály! Alastair McGowen vagyok, a helyettesítő professzor, mivel Mrs. Lane nem tudott itt lenni.

Azzal a vaskos ír akcentussal folytatta, de ezen túl kiltet hordott. Istenem, milyen jól nézett ki benne!

Aktatáskáját az asztalra helyezte, felént fordult, elakadt a lélegzetem. A helyettesítő professzor több mint száznyolcvan centi magas, erősen izmos és tekintélyt parancsoló légkör veszi körül.

Mocorogtam a helyemen, ruhám a testemhez tapadt, a testem tüzelt, aminek semmi köze nem volt ahhoz, hogy a helyiségben pokoli meleg volt. Csomó pasihoz vonzódtam már, de ez semmivel sem összehasonlítható, amit valaha éreztem.

A vágy intenzív, elemésztő és elhomályosítja az agyam.

ÉS egy mocskos gondolat visszahangzik állandóan a fejemben, újra és újra, mi van a kilt alatt? 

***

Alastair

Láttam őt a hátsó sorban, kócos kontyba fogott haját. A terem fülledt, meleg, még ebből a távolságból is látom a halántékát pettyező apró izzadságcseppeket.

Ha nem volna önuralmam ott rögtön elkapám. Csak ha arra gondolok, hogy előre dőlök és lenyalom azokat a cseppeket, megízlelem a sósságát, rögtön kurva kemény leszek.

De az irányítás a kulcs.

Mocorog a székén, ruhája felcsúszik a combján. Jó Isten!

Az asztal mögé megyek és leülök. Az önuralmamért vívott harc kudarcra van ítélve, érzem, ahogy egyre keményebbé válok. Bassza meg! Megköszörülöm a torkom és egyenesen arra a lányra nézek, aki az enyém lesz.

Csesszék meg a szabályok! Az se érdekelt, hogy egy tanuló, a belátható jövőben én pedig a professzora leszek. Nem tudom mi ütött belém, de a fenébe is, nem akarom elengedni ezt az érzést.

Tudom, mit akarok… őt.

Az enyém lesz.

Lexy