Jenika Snow: Dönts meg - IV. fejezet

 

4.   fejezet

Alastair

Amint hazaértem a könyvtári incidens után, első dolgom volt hideg zuhanyt venni. Olyan átkozottul kemény voltam, sziklakemény.  De a zuhany nem ért semmit, csak még jobban meg akartam markolni magam és kiverni, könnyíteni magamon és a golyóimban lévő nyomáson.

Amikor megszárítkoztam felmarkoltam egy sört, leültem és mélyen kortyoltam belőle. A komló íze elárasztotta a nyelvem, egyértelműen rosszabbá tette a vágyamat. Talán az ivás nem segít a szükségemen. De mégis most rögtön meg kell próbálnom valamit, ami enyhíti a testem merevségét.

Ledöntöttem a maradék sört és egy újabbért nyúltam, lepattintottam a tetejét és hosszan kortyolgattam. A hűvös folyadék lesiklott a torkomon. Tudom, hogy semmi nem történhet köztem és Molly között… semminek sem kellene lennie köztünk, igaz?

Hosszú ideje nem voltam nővel – éppenséggel évek óta, – de soha nem éreztem ezt a fajta birtoklási vágyat és nő iránti szükséget. Őrülten vágyom Mollyra. Annyira szükségem van rá, mint a levegőre.

És amilyen gyorsan a dolgok haladnak, akkor sem lennék képes lassítani, ha akarnék.

Olyan rohadt kemény vagyok, merev, mint egy vascső. Talán ki kellett volna vernem a zuhany alatt, de tudom, hogy semmit nem segítene. De ha csak rágondolok, lenyúlok és a tenyerembe veszem magam. Persze nem használ, de elképzelem Mollyt és mindazt, amit vele akarok csinálni.

A káprázatos meztelen teste az ágyamon – vagy a pokolba, az asztalom fölé hajolva. Igen. Látom, hogy készen áll, akar engem, előkészült és elázott. Hátra lépve figyelem őt az ágyamon, lába széttárva, puncija teljesen látható. Tűzvörös haja szétterülne a párnámon. Olyan lenne az illata, mint az enyém.

Csendesen figyel engem, arra vár, hogy megmondjam, mit csináljon. Mindketten akarjuk. És akkor mondanám el neki, hogy tárja ki azokat a csinos punciajkakat nekem.

Ő pedig azonnal megtenné.

Lehunyom a szemem és tényleg a fantáziáim közé temetkezem. Felnyögök a gerincemen felsikló kéjtől.

–  Mondd, hogy az enyém vagy, kislány.

–  A tiéd vagyok, Alastair. - Rózsaszín és nedves húsa csillogott a gyenge fényben. Annyira készen állt rám. Csak rám. A háta meggörnyedt, és a mellei előrenyúltak, a csúcsok rózsaszínűek, kemények voltak. Könyörögtek a számért, hogy megkóstoljam őket, hogy fogaimmal és nyelvemmel végigsimítsak a merev csúcsokon.

De nem tudtam megmozdulni. – Érintsd meg magad nekem, Molly lány.

Olyan szépen engedelmeskedett, ahogy egyik kezét a szájához emelte, és ujjaival végigsimított az ajkai szegélyén. Lassan, miközben még mindig engem figyelt, megszopogatta az egyik, majd a másik két ujját, utánozva. Befelé és kifelé mozgatta az ujjait telt, vörös ajkai között.

Amikor eltávolította őket, egy hangos pukkanás töltötte be a szobát, a farkam hevesen megrándult. Ujjait a puncija felé mozgatta, én pedig visszatartottam a lélegzetem.

Néztem, ahogy a csiklójával játszik, dörzsölte a csomót az ujjak között, és ilyen kis hangokat adott ki a torkában. Gyönyörű volt, én úgy igényt tartanék arra a puncira, mint eddig még senki más.

Harsány nyögés szakadt ki, amikor az ujjait lecsúsztatta a csiklóján, körbejárta a puncilyukát, majd mélyen beledugta őket. Visszatartottam a lélegzetemet, ahogy pumpálta ki-be az ujjperceket. A kínzó gyönyör másodpercei mostak át rajtam, ahogy néztem őt.

Magas nyögése betöltötte a szobát.

Nem bírtam tovább. Majdnem letéptem a ruháimat, és odamentem hozzá. Kihúzta az ujjait a puncijából, és megmutatta nekem. Mohón beszívtam a számba azokat a csillogó ujjperceket, megízleltem, megrészegültem a nyelvemet érő ízétől.

Hangos nyögéssel élveztem a kezembe, a magom beterítette az ujjaimat, olyan magasra repültem a gyönyörtől, hogy soha többé nem érek földet. Kinyitottam a szemem, durván kapkodtam a levegőt, még ezután is annyira vágytam rá, hogy tudtam, Mollyval lenni sokkal jobb lesz, mint amit eddig valaha átéltem.

És többé nem várok.

***

Molly

Halvány gőzöm sincs, mi ütött belém. Csak a könyvtárra tudtam gondolni, ahogy hazudtam és azt állítottam, segítségre van szükségem, mikor egyáltalán nem kell. De látni ott állni Mr. McGowant, olyan átkozottul jól nézett ki kiltbe, tűnődő arckifejezése beindított, a józan eszem is elment.

A tollat az asztalhoz ütögettem, semmire sem tudtam koncentrálni. Hallottam a bejárati ajtó nyílását és csukódását, és tudtam, hogy Ruby, a szobatársam, hazaért. Kacagva kerülte meg a sarkot és jött be a konyhába. Láttam, hogy telefonál, de olyan beszélgetést folytatott, amitől egyenesebben ültem.

–  Csajszi, nem hazudok. Kilt volt rajta, és bár sose gondoltam, hogy ez szexi lehet, csajszi… – Elkezdte magát legyezni, és megint nevetett. Felemelte a kezét, amikor észrevette, hogy ott ülök. – Szia, csajszi, – mondta halkan nekem. – Oké, jó, holnap találkozunk, – mondta annak a valakinek, akivel beszélt, egy pillanattal később már le is tette.

Éreztem az arcomat elöntő hőt. Hosszú ideig nem mondott semmit, amíg kivett valamit a hűtőből. Leült velem szemben, mosolygott, láttam rajta – és éreztem az arcomon, – hogy sejt valamit.

–  Mi a baj? – kérdezte és egyenesen a narancsleves dobozból ivott.

– Semmi, – válaszoltam és a feladatomra figyeltem, próbáltam összpontosítani, próbáltam úgy tűnni, mint aki jól van, miközben nem. Felpillantottam amikor a csend túl hosszúra nyúlt. – Csak fiúgondok.

Úgy nézett rám, mint aki unszolni akar, de nem álltunk ennyire közel egymáshoz, s tudtam, hogy nem tenné meg.

Legalábbis reméltem.

Néhány szabály megszegésének határán álltam, az egyetemét és morálisat, de ebben a pillanatban nem érdekelt.

Abban a pillanatban mindössze Alastair McGowant akartam.

Lexy