Alexa Riley: Too hard - VII. fejezet

 

7. fejezet

Harlow

 

A szívem vágtázik a mellkasomban. Nem is értem honnan volt bátorságom leülni rá. Ez járt a fejemben, mióta befeküdt a mosogató alá, én pedig szégyentelenül bámultam. Tudom, hogy másra kéne gondolnom, de az unokatestvérem azt mondta, hogy Butch a jók közé tartozik, és hogy szerezzem meg az emberemet. Nem tudom, hogy ezt hogyan csináljam, de valamiért az jutott eszembe, hogy ráülök.

Biztos vagyok benne, hogy bejövök neki, mert rajtakaptam, hogy lopva rám pillant. A tekintete a csupasz bőrömön időzött, és ez elárulta őt. Nellie azt mondta, hogy figyeljek erre, bár hozzátette, hogy nem tudott Butchban olvasni. Talán elárultam volna, hogy megpróbáltam olyan dolgokat tenni, hogy rám nézzen, azzal, hogy lehajoltam, ahogyan tettem. Ő nem olyan jó abban, hogy úgy tegyen, mintha nem nézne, de azt hiszem, mindketten bénák vagyunk a színlelésben. Nem akarok semmit sem színlelni, ha Butchról van szó.

–     Harlow, – figyelmeztet Butch, miközben szorosabban fonja kezét a csavarhúzóra. Nem engedem el, de ő sem próbálja meg erősen kihúzni a kezemből.  

Megnyalom száraz ajkaimat, azon tűnődöm, milyen íze lehet. Mindennél jobban szeretném mozgatni a csípőmet, hogy érezzem a kemény hosszát a csiklómon. Istenem, milyen nagy. Most, hogy a lábaimat szétterpesztem fölötte, minden kemény centiméterét érzem, nem vagyok benne biztos, hogy elfér bennem. A próbálkozás gondolatától is vonaglok fölötte, ő pedig halk nyögést ereszt ki, ami végig dübörög a testén. Kemény farka megrándul alattam, és én vele mozdulok, mert több súrlódásra van szükségem. Úgy tűnik, a farka élvezi, és még nem állítja meg. A másik kezemet a kemény mellkasára teszem, mert meg kell támasztanom magam. Rá akarok dörzsölődni ott, ahol a legnagyobb szükségem van rá.

–  Bassza meg, – morogja Butch, amikor ujjaimat a mellkasába fúrom. Elengedi a csavarhúzót, a kezei a csípőmre vándorolnak, hogy megállítsák a mozgásomat. Nyüszítek, ahogy a szükség, hogy elélvezzek, elviselhetetlenné válik. Érintettem már magam korábban is, de ez annyira más, nem tudok leállni. – Fáj?

Gyorsan bólintok. – Fáj. –  Ez a fajta fájdalom maga a menny és a pokol, de nem tudom, meddig bírom még ki.

–  Majd én helyrehozom. – A nagy kezei erősebben markolnak meg, én pedig zihálni kezdek. – Csak most az egyszer, – teszi hozzá figyelmeztetően.

Azt akarom mondani neki, hogy már tudom, hogy erre újra szükségem lesz, de ő elkezdi ringatni a csípőmet, amitől minden gondolat kiszivárog belőlem. Nagyon szerettem volna levenni a rövidnadrágomat, mielőtt ráültem, de nem volt bátorságom hozzá. Már bugyi nélkül mentem, a rövidnadrág pedig vékony, úgyhogy be kell érnem ennyivel.

A farmernadrágjának érdes tapintása a combom belső oldalán olyan jól esik a bőrömnek. Kemény és nyers, mint ő, és szeretném érezni az egész testemen. Fogadok, hogy az ujjai durván érintenék a csiklómat, és felnyögök, ha arra gondolok, hogy a kezét a nadrágomba teszi.

– Mocskos kislány vagy. Tudom, mire gondolsz. – Az arcom felforrósodik, azon tűnődöm, vajon tényleg tudja-e. Vajon kitalálja, hogy arra gondolok, hogy a nagy farkát belém illesztem? Butch olyan embernek tűnik, aki képes olvasni valakiben, és mindent tud, amire gondol. – Azt hiszed, meg kellene adnom neked, amit akarsz, csak azért, mert ráültél a farkamra?

–     Kérlek! –  Ringatózom vele, próbálok gyorsabban mozogni, de ő irányít. Istenem, máris elélvezek, őrülten gyorsan elélvezek. Nem akarom, hogy vége legyen, mert lehet, betartja a szavát és csak egyszer csinálja. Ki kell élveznem, de a mocskos szavai miatt erősebben őrlődöm.

Eldobom a csavarhúzót a kezemből, és mindkét tenyeremet a mellkasára támasztom. Tudom, hogy ez az orgazmus az egész világomat fel fogja rázni, az ujjaimat az ingébe fúrom, ahogy érzem, hogy egyre közelebb kerül. A szemeim összefonódnak az övével, miközben keresek valamit. Olyan közel vagyok, de többre van szükségem és nem tudom, miért nem élvezek el. Először azt hittem, hogy azonnal elmegyek, de most a határon tántorgok és nem tudok átmenni rajta.

–  Jó kislány. – A szavai a vesztemet okozzák, és az ismeretlen dolog, amit kerestem, az ő jóváhagyása volt. Csak ennyi kellett ahhoz, hogy átlökjön a határon, és tiszta gyönyörbe küldjön. Kiáltom a nevét, az egész testem megremeg, ahogy a melegség elnyel. Becsukom a szemem. Belesüllyedek és hagyom, hogy magával ragadjon, miközben olyan béke borít el, amilyent még sosem éreztem.

– Jól vagy? – Butch kezei fel-alá járnak a hátamon, és lágyan dörzsölgetnek. A hangja most mélyebb, és kinyitom a szemem, hogy lássam, nem a konyhában vagyunk. Hogyhogy nem éreztem, hogy megmozdultunk? Még mindig az ölében vagyok, és a combjaim átkarolják őt, de a kanapén vagyunk, az arcom a mellkasához szorul.

– Igen. – Újra lehunyom a szemem, mert soha nem akarok megmozdulni. Olyan sokáig ülünk csendben egymás mellett, hogy tudom, muszáj lesz mondanom valamit, de azt is tudom, hogy valószínűleg el fog menekülni, amikor megteszem. Visszahúzódom, és a szemébe nézek, de az arckifejezése olvashatatlan. Nem mintha jó lennék az emberismeretben, de szerintem féltékeny volt, amikor ma reggel megjelent és egy másik férfit látott nálam. Bár lehet, hogy tévedek.

–  Akkor most elmész? – tört ki belőlem. Visszafolytott lélegzettel vártam a válaszára, de ő lehunyta a szemét, úgy tűnt pánikol. Lenézve a széles mellkasára felemelkedtem és próbáltam kiszállni az öléből.

–  Nem mondtam, hogy megmozdulhatsz. – Kezei egy helyben tartottak, miközben pillantásunk összetalálkozott, a szívem dübörögni kezdett.

Lexy