Alexa Riley: Too hard - Epilógus 1.

 Epilógus

Két hónappal később…

Butch

Ma van az esküvőnk napja, de a legkevésbé sem vagyok ideges. Amitől viszont igen, az az, hogy kétségbeesetten várom a menyasszonyomat, mert ragaszkodott hozzá, hogy az esküvő előtti éjszakát Nellie-nél töltse. Szerintem azért tette, hogy kínozzon engem, amitől nem vagyok megdöbbenve. Harlow hajlamos megtenni dolgokat, mert a bőröm alá férkőzött.

Például ma reggel azt írta, nem visel bugyit az esküvői ruhája alatt. Azóta csak arra tudok gondolni, mikor leszek vele egy kicsit kettesben, hogy magam is meggyőződhessek róla.

–  Készen állsz, apa? – Elijah ott áll Owen mellett, teljesen fekete szmokingban.

–  Meg tudnám ölni Nellie-t, amiért ma estig kellett várnunk az esküvővel, – morgom, miközben megigazítom a nyakkendőmet.

Visszapillantok a tükörből a fiúkra, akik ismét összedugják a fejüket. Egész nap ezt csinálják, akárhányszor Nellie szóba kerül. Azt hiszem, csak feltételeztem, hogy az esküvő előtt találkoznak vele, de mivel hamarosan érettségiznek és készülnek a főiskolára, azt hiszem, nem sok időnk maradt rá. De a tekintetükből láttam, hogy nagy benyomást tett rájuk.

Nellie egyértelműen érdeklődőnek tűnt az alapján, ahogyan megérintette őket és nevetett. De aggódom, hogy mit fognak csinálni, ha valamelyikükkel randizni fog. Ők ketten születésük óta elválaszthatatlanok, tudom, hogy ez nem csak azért van, mert ikrek. Olyan kötelék fűzi őket össze, amilyent még soha nem láttam, a legnagyobb félelmem az, hogy egy nő közéjük áll.

Különböző iskolákba vették fel őket, és azon tűnődtem, hogy vajon lesz-e esélyük arra, hogy önállóan vágjanak neki az életnek. De elutasították és úgy döntöttek, hogy otthonukhoz közel maradnak, együtt járnak az állami egyetemre. Még egy kollégiumi szobán is osztoznak, bár én megpróbáltam lebeszélni őket erről.

Megrázom a fejem, felsóhajtok, mert tudom, hogy szülőként néha hagyni kell, hogy a saját hibáikat kövessék el. Mosolygok a tükörben, ahogy arra gondolok, hogy újra meg kell tennem az egészet, amikor a babánk úton lesz.

Azután az utolsó nap után, amikor Harlow lakásában voltunk, már a legkevésbé sem voltunk óvatosak. Egyszemélyes küldetésem volt, hogy teherbe ejtsem, amint rájöttem, hogy ez azt jelenti, minden tekintetben az enyém lesz. Mindent megtettem, hogy a farkamat távol tartsam tőle, de az én jó kislányom mindig szívesen fogadott.

– Megyünk a helyünkre, – mondja Owen, miközben odajön hozzám, és megölel. – Szeretlek, apa és nagyon örülök, hogy találtál valakit, aki olyan, mint Harlow. – Megszorítja a vállamat, és Elijah előre lép, hogy ugyanezt tegye.

–  Tudom, hogy sokat viccelődöm veled emiatt, de látom, mennyire szereted Harlow-t, és ő is mennyire szeret téged. Itt az ideje, hogy valamit magadnak is elvállalj az életben, miután ennyi éven át csak nekünk éltél.

Látom, mennyire komolyan gondolja ezeket a szavakat, és szorosan átölelem. – Ez a dolgom az apukádként. És csak azért, mert megnősülök, nem jelenti azt, hogy mára vége. Ti vagytok az én kisfiaim, és mindig is azok lesztek. – Hátradőlök, hogy megnézzem őket egymás mellett, majdnem magasabbak nálam. – Még akkor is, ha tovább nőttök.

Nevetve távoznak. Megragadom az asztalon álló kis dobozt. Várok egy pillanatot, miután távoznak, mielőtt kidugom a fejem az ajtón, és meglátom őket a folyosó végén, amint szorosan beszélgetnek Nellie-vel. Amint tudom, hol vannak, kisurranok a szobából, és abba az irányba megyek, amerre tudom, hogy Harlow lesz.

Amikor a fehér ajtóhoz érek, kinyitom, és belépek, majd gyorsan visszacsukom, és felpattintom a zárat.

–   Butch! – Harlow visít, ahogy megfordul és szembefordul velem.

Egy fehér ruhában van, amiben úgy néz ki, mint egy hercegnő. Nem olyan, mint amilyennek elképzeltem, mégis tökéletesen illik hozzá. Pánt nélküli, szívecske nyakú, és mindenütt csillog. Felül szűkre szabott, alul bő, úgy néz ki, mintha egy menyasszonyi magazin címlapján szerepelhetne.

– Nem szabadna látnod engem. – Csípőre teszi a kezét, mintha ingerült lenne, de nem éri el a szemét.

– Ha nem akartad, hogy betörjek ide, akkor miért mondtad, hogy nem lesz rajtad bugyi? – Felvonom a szemöldökömet, ő pedig pironkodva felemeli az állát. – Mindketten tudjuk, azért tetted, hogy ingerelj, és kiderüljön, meddig megyek el.

Megvonja a vállát. – Tegnap este nem kerestél meg.

–  Adtam neked egy éjszakát, mielőtt életed végéig magamhoz kötlek. – Odasétálok hozzá, szükségem van arra, hogy bezárjam a köztünk lévő teret. – És van egy ajándékom.

Odatartom neki a dobozt, felragyog az izgalomtól.

– Nem kellett volna semmit sem venned nekem, – mondja, de kirántja a kezemből a dobozt, mielőtt visszavehetném.

Mosolyogva nézem, ahogy beletép a fehér szalaggal díszített kék dobozba és kinyitja.

–  Ó, Butch, ez már túl sok. – A nyakláncra néz, majd rám. – Már így is olyan sokat adtál nekem.

–  Mindent megérdemelsz és még annál is többet. – Lenézek az ujján lévő gyűrűre, és elmosolyodom. Hatalmas, de senkinek sem hiányzik, egyértelmű, hogy foglalt. – Hadd segítsek.

– Te vagy a legédesebb ember az egész világon.

– Öt gyémánt van benne. – Elveszem tőle, ahogy a tükör felé fordul, és a nyakába teszem. – Egy-egy a fiúknak, egy nekem, egy a készülő babánknak, a nagy középső pedig a tiéd. – Vörös haja a tarkójához van fésülve, ezért megcsókolom a csupasz bőrt közvetlenül a füle alatt. – Te vagy az, aki igazán családdá tett minket.

–  Nem szabadna elrontanom a sminkemet. – Játékosan megpaskolja a mellkasomat, miközben csókot nyom az ajkamra.

Felnyög, amikor a nyelvem hozzáér, az iránta érzett vágyamat már nem tudom visszatartani.

– Mutasd meg azt a csupasz puncit, hadd kóstoljam meg a menyasszonyomat, – mondom, miközben végigcsókolom a nyakát. – Hadd csomagoljam ki az ajándékomat és nem hagylak sírni.

Elakad a lélegzete, amikor letérdelek előtte, és felemeli a bolyhos anyagot. Nem hazudott. Ott van a sok fehér réteg alatt a szép rózsaszín puncija, csupaszon és nedvesen.

– Butch, mi van, ha elkésünk? – Lehet, hogy komolyan gondolja, amit mond, de amikor széttárja a lábait, és előre gördíti a csípőjét, mindketten tudjuk, hogy leszarja.

–  Az emberek várhatnak, amíg megdugom a menyasszonyomat.

A nevetése zihálássá változik, amikor a nyelvem az ajkai közé fut és a csiklóját szopogatom. A kezeim megragadják a fenekét, közel húzom magamhoz, miközben az arcomat a puncijához temetem. Nem tart sokáig, hogy a számtól elélvezzen, a nevemet kiáltva.

– A spermámat akarom benned, amikor hozzám sétálsz az oltárhoz, – morgom, és felállok, hogy megfordítsam.

Felhajtom az összes anyagréteget, miközben ő a legközelebbi székbe kapaszkodik, hogy kitámassza magát. Kihúzom a farkam és mélyen belé süllyesztem, éppen akkor, amikor kopogtatnak az ajtón.

–  Harlow? – Hallom, ahogy Nellie kiált, de nem állok meg.

A kilincs megremeg, én pedig mosolygok, miközben tovább mozgok Harlowban.

– B-lesz mindjárt, – próbálja mondani Harlow, de a szavai elakadnak, amikor az orgazmusa közeledik. – A francba!

Megpaskolom a fenekét, ő visít, miközben megrázom a fejem. – Vigyázz a szádra, kislány!

–  Igen, apuci, – nyöszörgi, miközben visszanyomódik hozzám.

A farkam megduzzad, ahogy megszorít, és tudom, hogy mindketten egyszerre fogunk elmenni. Hallom az embereket az ajtó túloldalán, de nem veszek róluk tudomást, a kezemet Harlow szájára teszem, és érzem, ahogy a teste megremeg.

Az orgazmusa lecsap rá, magával ragadja, de engem is magával ránt a mélybe. Felnyögök, és próbálom nem hagyni, hogy a térdem megroggyanjon az erőtől. Forró és gyors, de úgy tervezem, hogy ma este és minden további napon nem sietek.

Veszek egy nagy levegőt, kihúzódom belőle, a karjaimba húzom. – Tessék. Most már összeházasodhatunk. – Homlokon csókolom, miközben az ajtó felé sétálok és otthagyom kipirulva, miközben próbál egyensúlyozni.

– Ugye tisztában vagy vele, hogy most már az összes esküvői fotónkon frissen megdugva fogok kinézni? – Egyáltalán nem tűnik feldúltnak a kipirult arcával és a vörös hajának néhány tincsével a helyén.

–  Tökéletes.

Odarohan hozzám, én pedig a karjaimba kapom, miközben adok neki egy utolsó csókot. Újabb dörömbölés hallatszik az ajtón, ideje indulnunk.

–  Gyorsan megcsináljuk ezt az esküvőt, – figyelmeztetem, mire ő bólint és az ajkába harap. –Szeretlek!

 - Én is szeretlek! – mondja halkan, miközben együtt sétálunk ki az örökkévalóságba.  

Lexy