Jessica Prince: Bad Alibi - Hatodik fejezet

6. fejezet

Farah

A fickó, aki a vontatóval érkezett, megnézte az árokban ferdén álló Mercedesemet, majd felém fordult és összeráncolta a szemöldökét. – Mondták már neked, hogy ne térj ki az állatok elől?

Crash-t szorosabban a mellkasomhoz szorítva, nehéz levegőt vettem, és azt motyogtam: – Igen, ezt már hallottam valahol.

Szerencsére az egyik áldása annak, hogy új és viszonylag ismeretlen vagyok ebben a városban, az volt, hogy nem volt senki, aki ezt az orrom alá dörgölte volna. Ha otthon lennék, Jase-nek nagy napja lenne, és mindenféle szarsággal traktálhatna. Soha nem éltem volna ezt túl.

–Csak szedd ki a kocsit, és vidd vissza a garázsba, Franky, - mondta Bev parancsolgató hangon, és abból, hogy milyen gyorsan mozdult, hogy teljesítse a parancsát, úgy tűnt, már hozzászokott. Nem sokkal később a kocsim már az árokból került ki, és a nagy teherautójához volt rögzítve. – Gyere, Farah. Elviszlek téged és Crash-t. Franky, majd a boltban találkozunk.

Crash az ölemben szunyókált, miközben Bev kérdésekkel bombázott, őszinte érdeklődést mutatott, miután elmondtam neki, hogy csak néhány hete költöztem a városba.

–Kíváncsi voltam, ki vette meg a régi Laughlin házat, - mondta, amikor meséltem neki az új otthonomról. – Az egész városban arról beszéltek, hogy a helyet végre megvásárolták, de senki sem tudta, hogy ki.

–Épp őt nézed, - mormoltam, miközben tétlenül megvakartam Crash bolyhos fejét.

–Az a hely egy igazi gyöngyszem volt annak idején. Olyan szomorú, hogy egy ilyen történelmű hely ilyen romlásnak indult.

Hegyeztem a fülem, egy kicsit magasabbra ültem az ülésemen, megfordultam, hogy jobban lássam Bevet. – Történelem?

Gyorsan oldalra pillantott, és meglepett pillantást vetett rám. – Soha senki nem mesélte még el neked annak a helynek a történetét? – A fejcsóválásomra sóhajtott egyet, és elkezdte mesélni, hogyan jött létre az a csodálatos ház. – Egyszerűen a legromantikusabb történet. Szóval a polgárháború idején Tennessee eléggé megosztott volt, és miután a háború véget ért, még mindig sok volt a rossz vér. A város egyik gazdag alapítójának, Merle Carollnak volt egy fiatal lánya, Mary. Mary beleszeretett egy Jackson Laughlin nevű férfiba. A probléma az volt, hogy Jackson egy szegény, volt uniós katona volt, Merle pedig keményen konföderációs. Rájött, hogy a lánya egy olyan férfiba szerelmes, akit ellenségnek tekintett, és egyáltalán nem engedte, hogy együtt legyenek. De Jackson nem adta fel. Teljesen odavolt Maryért, és elhatározta, hogy a feleségévé teszi.

–Ó, Istenem! - kapkodtam a levegőt, és a nő felé hajolva izgatottan vártam a történet folytatását.

–Jacksonnak alig volt két fillérje, de minden nap bejárt a városba, hogy bekopogjon az öreg Merle ajtaján és megkérje a lánya kezét.

–Ez olyan édes!

Bev elmosolyodott. - Igen. Úgy értem, persze Merle újra és újra nemet mondott. Azt mondta Jacksonnak, hogy a kislánya jobbat érdemel, mint egy csóró, nincstelen férfi, aki nem tudja megadni neki azt az életet és otthont, amit megérdemel.

A ülésem szélén ültem, szó szerint és átvitt értelemben is. – Szóval mit csinált Jackson?

–Azt mondta az öregnek, bebizonyítja, hogy nagyszerű életet tud adni a lányának. A végsőkig kidolgozta magát, minden munkát elvállalt, amit csak tudott, minden dollárt megspórolt, és közben felépítette Marynek álmai otthonát is.

Leesett az állam, ahogy drámai lélegzetet vettem. – Ez nem lehet igaz!

Bev ajkai vakító vigyorra húzódtak, ahogy rám nézett, és rám kacsintott. – Ó, de igen. Kézzel építette azt a házat. Örökkévalóságig tartott, de amikor végre elkészült, olyan nagyszerű és gyönyörű volt, hogy még a vén, unalmas Merle sem tudta rávenni magát, hogy megtagadja a kislányától a férfit, aki a végsőkig megdolgozott volna érte, szó szerint, hogy neki adhassa. Összeházasodtak, beköltöztek, és egy egész bokornyi gyerekük született.

–Hűha, - lihegtem, és visszafordultam a szélvédő felé. – Most még jobban szeretem.

–Ahogy kell is. A ház generációkon át a család tulajdonában maradt, egészen kicsivel több mint húsz évvel ezelőttig, amikor a bank elárverezte. Robert Laughlin eljátszotta a családja pénzének nagy részét, így nem tudta fizetni a részleteket. Ráadásul egy lusta disznó volt, így a ház már kezdett szétesni. Már annyira rossz állapotban volt, hogy még azok a kevesek sem akarták vállalni a munkát, akik megengedhették maguknak a házat, így az évekig csak állt ott. És most már a tiéd.

Most már az enyém volt. Egy lenyűgöző otthon, amelyet egy férfi épített a nőjének a szerelem és az odaadás jeléül.

Ó, igen, teljesen imádtam az új házamat.

Miközben hagytam magam elájulni az egyik legromantikusabb szerelmi történettől, amit valaha hallottam, Bev balra kanyarodott, egy hosszú kerítés mellett egy nagy előkertbe. Az előttünk lévő építmény úgy nézett ki, mint egy tipikus szerelőműhely, csak sokkal nagyobb méretben. A fémfalú épületben öt öböl húzódott egymás mellett, a legvégén pedig egy irodának látszó helyiség volt. Először nem gondoltam semmit, egészen addig, amíg meg nem pillantottam az épület tetején lévő nagy betűket, amelyeken az állt, hogy Banks Karosszéria és Autó Javítás.

A gyomrom összeszorult, a tenyerem pedig nyirkos lett, ahogy elolvastam és újraolvastam a feliratot. – Banks?

–Így van, kedvesem. Ez a családom neve. – Ó, a friss pokolba. Ez azt jelentette... Nem, nem jelenthette. A sors olyan jó volt hozzám az utóbbi időben. Nem adhatta volna a kezembe ezt az új potenciális barátot, ha valahogyan rokona lenne annak a férfinak, akit eddig kerültem, mert olyan dolgokat éreztetett velem, amitől a szart is kirázta belőlem a frász.

Úgy értem, a Banks egy viszonylag gyakori vezetéknév volt... nem?

Már két napja volt, hogy szó szerint összefutottam vele a fogadóban, és ez idő alatt valószínűleg legalább hússzor gondoltam rá ... naponta. Istenem, egy rakás szerencsétlenség voltam.

Leparkolt, és leállította a motort, amikor az ajtó, amelyről azt hittem, hogy egy irodába vezet, kinyílt, és egy vele egykorú, nagydarab férfi lépett ki rajta. Olyan vonzó volt, hogy az ember már a ránézésből tudta, hogy régen bugyi-perzselő volt. Ültem és bámultam rá, miközben Bev kinyitotta az ajtaját, és kimászott. Mielőtt túljutott volna a motorháztetőn, a férfi már lejött a lépcsőn, és pont a helyére állt, hosszú, tömör alkatú karját a dereka köré kulcsolta, és magához húzta.

Olyan birtoklási vággyal csókolta meg, amilyent még soha életemben nem tapasztaltam az ellenkező nem képviselőjénél, mielőtt visszahúzódott, és egy olyan macskavigyorral nézett le rá, mint aki kinyalta a tejszínt.

Lerázva magamról az irigységet, amiért láttam ezt a nagydarab, erős férfit, aki ennyire nyilvánvalóan el van ragadtatva a feleségétől, megragadtam az ajtó kilincsét, és kinyitottam. Az anyósülésre fektettem a szunyókáló Crash-t, mielőtt megkerültem Bev kocsijának elejét.

Megérezve jelenlétemet, a nagydarab férfi felkapta a fejét, és a szakálla alatt mosolyra húzódott az ajka, amikor a tekintete megakadt rajtam. – Hát szia, szépségem!

–Drágám, szeretném, ha megismernéd Farah-t. Láttam, hogy korábban balesetet szenvedett az úton, ezért hívtam Frankyt, hogy vontassa ide a kocsiját. Farah, ő a férjem, Cliff Banks, de mindenki csak Banksnek hívja.

–Helló, Banks. Örülök, hogy megismerhetem.

–Szintúgy, édesem, - válaszolta, majd a szemöldöke mély V alakba rándult. – Jól vagy? Nem sérültél meg, vagy ilyesmi?

–Jól vagyok, köszönöm. De ez jobb, mint amit a kocsimról elmondhatok.

–Egy macska ugrott ki elé, amikor vezetett, - mondta Bev a férjének. – Kitért, hogy elkerülje, és az árokban kötött ki egy kidurrant kerékkel.

A homlokráncolást nem hagyta el, amikor a férfi mély, rekedtes hangja kijelentette: – Soha nem szabad kitérni, hogy elkerülj egy állatot, drágám. Az nagyon veszélyes.

Az ajkamat a fogaim között rágcsáltam, és ráharaptam, hogy ne nevessek a helyzeten, hogy három különböző ember három különböző alkalommal szidott meg azért, mert fékeztem egy macska miatt. Azt hittem, megkíméltek a kioktatástól, hiszen itt senki sem ismert igazán. Azt hiszem, tévedtem.

–Azt hiszem, megtanultad a leckét, drágám. – Bev humorral táncoló szemmel nézett rám, és én éreztem, hogy a sajátom is ezt teszi. Aztán egy szempillantás alatt közös tekintetünket egyetlen szó törte meg.

–Kolibri?

Libabőrös lett a bőröm Cannon gazdag, füstös hangjának hallatán. Felkaptam a fejem, hogy megnézzem, hol jön ki a legközelebbi nyitott öbölből. Kék overall takarta a lábát, az ujjait a karcsú derekán tartotta, így tökéletes rálátást kaptam a fehér pólóra, amely fekete foltokkal tarkítva húzódott végig erőteljes mellkasán és vállán. A tetoválásai teljes pompájukban mutatkoztak, és őrült késztetést éreztem arra, hogy kinyúljak, és az ujjammal végigsimítsam a bonyolult mintákat. Azok a hírhedt motoroscsizmák voltak a lábán, egy ronggyal törölgette a kezét, felhívva a figyelmemet hosszú, vastag ujjaira.

Abban a pillanatban, ahogy a tekintete rajtam landolt, vigyor húzódott az arcára, és úgy nézett rám, mint az első este a bárban. Az egész testem elpirult a vizsgálódásától. A pokolba is, úgy éreztem mintha még a lábam is lángolna a farmerom alatt.

–Meg kell mondjam, ez kellemes meglepetés, - mondta, miközben elindult felém, és néhány méterre tőlem megállt.

Bev elfordította a fejét, ahogy a tekintete kettőnk között ugrált. – Ti ketten ismeritek egymást?

–Nem. - Válaszoltam, miközben Cannon azt mondta: – Igen.

Bev és Banks nyílt kíváncsisággal nézett minket.

–Pincérnő vagyok a Bad Alibiben. Ott már láttuk egymást, de ennyi, - tettem hozzá gyorsan, nem törődve azzal, hogy Cannon rám szegeződő tekintetét lézerként éreztem a bőrömön. – Igazából nem ismerjük egymást... ha érted, mire gondolok.

Istenem, most már olyan dolgokat fecsegtem és mondtam, aminek semmi értelme nem volt. Ennyire kibillentett az egyensúlyomból.

–Legalábbis még nem.

A hangja közelségére felkaptam a fejem. Észre sem vettem, hogy közelebb lépett, amíg nem éreztem meg a leheletét a fülem és a nyakam felett suttogni, a kezét a hátamra nyomódni. A nagy tenyeréből áradó hő átsugárzott az ingemen, és úgy éreztem, mintha lángolna a bőröm.

Jase és Bennett alkalmi ölelésén kívül nyolc hosszú hónapig nem ért hozzám az ellenkező nem képviselője. Lance legnagyobb bánatára ez a szexet is magában foglalta. Azok után, amit az a férfi aznap este elvett tőlem, nem tudtam rávenni magam arra, hogy intim viszonyba kerüljek, még a vőlegényemmel sem, de ezt exem nem tudta - vagy ami még fontosabb, nem akarta - megérteni.

De most, amikor egy garázs előkertjében álltam a napfény alatt, nem fogott el a pánik. Ami azt illeti, ez az egyszerű érintés belülről felvillanyozott. És ez egészen más okból rémített meg. Nem álltam készen arra, hogy ilyesmit érezzek. Nem álltam készen arra, hogy vonzódjak egy másik férfihoz. A testem és az elmém háborúban állt egymással, amikor Cannon Banksről volt szó, és úgy éreztem, mintha kettészakadnék.

Mi ketten bámulási versenybe kezdtünk, amiről észre sem vettem, hogy zajlik, amíg Banks meg nem köszörülte a torkát.

Leráztam magamról a kábulatot, amibe Cannonnak mindig sikerült belerángatnia, amikor egymás közelében voltunk, és hátraléptem egy lépést, kitörtem a szorításából, megköszörültem a torkomat, miközben igyekeztem rendbe szedni a testemet.

Amikor az idősebb párra néztem, felfedeztem, hogy túlságosan is nagy érdeklődéssel figyelik a Cannon és köztem zajló interakciót. Bev pedig valamiért egyenesen szédelgőnek tűnt, ahogy a tekintete közöttünk pingpongozott.

–Farahnak volt egy kisebb balesete nemrég, - magyarázta Banks Cannonnak. – Franky már úton van a kocsival. Van időd megnézni?

–Majd én elintézem, - felelte, majd Bev felé fordította a figyelmét. – Anyu, miért nem viszed be Farah-t az irodába? Hozz neki egy kávét vagy valamit, amíg várakoztok.

Anyu. Hát ez volt az. Cannon nem csak rokona volt annak az édes nőnek, aki korábban áldás volt. Hanem a rohadt fia. A pokolba is, a fenébe is. Gondolom, a „hat lépés távolság” egy ilyen kisvárosban nem szokatlan.

Bev közelebb lépett, lábujjhegyre állt, és csókot nyomott Cannon koszos arcára. – Jól van, drágám. Nemsokára találkozunk.

Azzal Bev megfogta a kezemet, és elkezdett elvezetni.

Annak ellenére, hogy az agyam ordított, hogy ne tegyem, nem tudtam megállni, hogy ne nézzek vissza a vállam fölött, éppen időben, hogy lássam, ahogy Cannon tekintete a fenekemről az arcomra vándorol. Aztán rám kacsintott, amitől egy egész pillangóraj tört ki a gyomromban.

Ó, igen, gondoltam, miközben Bev után mentem. Ez a férfi mindenféleképpen veszélyes.

Lexy