Jessica Prince: Bad Alibi - Huszonkettedik fejezet

 

22. fejezet

 

Farah

Nyögés szakadt fel mellkasom mélyéről. A fejem hátra bukott, összeszorítottam a szemem, miközben felgyorsítottam a tempót, ringattam a csípőmet, egyre keményebben és gyorsabban lovagoltam rajta.

–     Szemeket rám, Kolibri.

Cannon durva hangja úgy hangzott, mintha egy alagút belsejéből jött volna, de túlságosan elmerültem a vele való kapcsolat kiélvezésében ahhoz, hogy figyeljek. A hossza elérte azt az érzékeny pontot bennem, így minél gyorsabban mozogtam, annál közelebb kerültem a csúcshoz.

–     Az istenit, Farah, - hallottam, ahogy felnyögött, mielőtt felnyársalt. Az egyik karja a derekam köré zárult, míg a másik kezével a hajamba markolt, arcomat a sajátjához húzta. Ziháltam, amikor a tekintetünk összeakadt. Ebben az új helyzetben még mélyebben tudtam magamba fogadni, milliószor jobbá tett mindent az az érzés, ahogy a meztelen bőre minden egyes centiméteremhez hozzáért. – A szemedet rám szegezd, amikor benned vagyok, - parancsolta.

Az ajkaim szétnyíltak egy szaggatott nyögésre, ahogy átvette az irányítást. Lehet, hogy én voltam felül, de Cannon hivatalosan is befejezte, hogy hagyja, hogy én irányítsam a showt. A karja egyhelyben tartott, a csípője pedig elkezdett felfelé csattanni, keményebben és mélyebben belém temetve a farkát.

–  Édesem, közel vagyok, - lihegtem, miközben a hasamban egyre erősödött a nyomás.

–     Bassza meg, bébi! Semmi sem olyan jó érzés, mint te. - Nyögdécseltem, ahogy a közelgő orgazmusom azzal fenyegetett, hogy szétszakít. – A legszebb dolog, amit valaha láttam, - folytatta, minden egyes szó egy-egy lövés volt a szívembe.

Ahogy bámultam őt, miközben a legintimebb módon kapcsolódtunk össze, ami egy férfi és egy nő között lehetséges, végre megláttam az igazságot. Nem lehetett tagadni vagy figyelmen kívül hagyni. Belezúgtam Cannon Banksbe. Ez a hihetetlen férfi segített meggyógyítani olyan darabjaimat, amelyekről azt hittem, örökre összetörtek maradnak.

Olyasmit kerestem ebben a városban, aminek megtalálásában mindig is bizonytalan voltam. Abban a reményben menekültem ide egy hideg és kegyetlen élet elől, hogy találok valamit, ami betölti a szívemben maradt lyukakat. Most annyira tele volt, hogy néha nehezemre esett lélegezni.

–  Cannon, - nyöszörögtem, miközben a végtagjaim köré záródtak, az izmaim megfeszültek.

–     Add nekem, Farah. Érezni akarom!

És csak úgy, a nyomás elpattant, fejest ugrottam a valaha volt legerősebb felszabadulásba.

Másodpercekkel később Cannon követett a csúcsra. A feje hátraesett. A torkának erős oszlopa egy rekedt nyögésen dolgozott.

Abban a pillanatban, ahogy befejezte, a matracnak dőlt, és magával ragadott engem is. A hátamra fordított, fenntartva a kapcsolatunkat, miközben felettem lebegett.

Ragaszkodtam hozzá, még nem voltam kész elveszíteni a nagy, erős testének érzését az enyémben, és úgy tűnt, elégedetten adja meg nekem mindezt, mozdulatlanul tartva magát, miközben az ajkai szédítő csókba vonták az enyémet.

Percekkel később végre felemelte a fejét, éreztem azt a lágy, gyengéd tekintetet a szemében, mélyen a hasamban. A melegség, amit nyújtott, kivirágzott és terjedt, míg végül mindent eluralt.

–  Jól vagy? - kérdezte gyengéden, durva ujjai végigsiklottak az arcomon a halántékomtól az állkapcsomig.

Felvigyorogtam rá, és belehajoltam az érintésébe.

–     Drágám, ha még jobban lennék, azonnal beleolvadnék a matracba.

Halk kuncogása az egész testemet megrázta.

–     Akkor az én munkám itt véget ért.

A fejem a párnákba nyomódott, miközben hosszú, hangos nevetést eresztettem meg.

–  Mindjárt jövök, - mondta halkan, és egy csókot nyomott az ajkamra, amint a vidámságom elcsitult. Magam köré tekertem a lepedőt, és figyeltem, ahogy a hátán és a fenekén meghajolnak az izmok, miközben a fürdőszobába ment, hogy az óvszerrel foglalkozzon.

Érezve, hogy most már tiszta a terep, Crash felugrott az ágyra, hangos dorombolása rezgésbe hozta a testét, miközben a feje búbját az állam alá dörgölte.

Felnyomtam az egyik könyökömet, és megvakartam.

–  Szia, édesem! Örülsz, hogy anyuci itthon van? – Kérdésemre a dorombolás egyre intenzívebbé vált, így ezt igennek vettem. – Jó híreket kaptál, pajti. Holnap találkozhatsz a nagybátyáddal és a nagypapáddal. Imádni fognak, de a biztonság kedvéért talán nem kéne megemlítenünk, hogyan találtunk egymásra, ugye?

Gondoltam, hogy beleegyezett, amikor a hátára fordult, és követelte, hogy megsimogassam a hasát.

Cannon kuncogása töltötte be a szobát. Épp akkor néztem fel, amikor az ágyra huppant, visszahúzta a takarót, hozzám bújt, hogy a mellkasát hozzám szorítsa.

–     Valami azt súgja, ha Jase rájönne erre, sosem hagyná, hogy túléld.

Hozzá bújtam. Az ő testmelegével a hátamnál, és mivel Crash most az orromnál szunyókált, a helyemre szorultam. Szerencsére nem volt más hely, ahol szívesen lennék, így tökéletesen megfelelt nekem a tény, hogy nem tudtam mozogni.

– Igazad van. Először kioktatást kapnék, de ha ezzel végzett, soha többé nem hallanám a végét. Néha azt hiszem, csak azért jött a földre, hogy velem szarakodjon.

Hallottam a mosolyt a hangjában, amikor megszólalt.

– A testvérek már csak ilyenek, Kolibri. – Tenyere a vállamra simult, mielőtt végigcsúsztatta a kezét a karom hosszán. Fel és le, újra és újra, mint a leglágyabb, legnyugtatóbb masszázs. –Ma este felragyogtál. Az, hogy itt vannak, tényleg sokat jelent neked, mi?

–     Mindent jelent, - suttogtam. – Ő és Bennett volt mindenem, amim valaha is volt. Mielőtt idejöttem, csak mi hárman voltunk. – Néztem, ahogy az ujjaim végigkorcsolyáznak Crash bundáján, miközben bevallottam. – Állandóan emberek vettek körül, de csak akkor voltam igazán egyedül, amikor velük voltam.

–     Tényleg ennyire rossz volt?

Erőfeszítésbe került, hogy ne szippantsanak be a múlt emlékei, és meg kellett acéloznom magam, mielőtt bevallottam.

–  A szüleim számára többnyire alig léteztem. Legidősebbként és egyetlen fiúként Jase fogja átvenni a céget, amikor apám nyugdíjba vonul, ezért jobban érdeklődött a bátyám iránt. Eközben én voltam apám tenyészkancája. Nem sokat törődött velem azon túl, hogy képes vagyok pénzhez házasodni. Anyám számára pedig csalódás voltam. Mielőtt hagytam volna, hogy megalázzanak, volt merszem a saját feltételeim szerint élni az életemet. Az ő szemében ez megbocsáthatatlan volt.

Karja a derekam köré csúszott, és megszorította, miközben azt nyögte: – Jézusom, bébi. – Szinte olyan volt, mintha minden fájdalmamat el akarná nyelni, hogy ne kelljen többé egyedül megbirkóznom vele.

–  Több kell a DNS-nél ahhoz, hogy szülő legyél, - folytattam, a hangom egyre hevesebbé vált. – Bennett talán nem áll vérségi kapcsolatban velem, de ami engem illet, ő az igazi apám.

–     Akkor kurvára örülök, amiért találkozhattam velük, édesem.

A szomorúság elolvadt, az arcomon vigyor ömlött szét, amikor odanyúltam, és az ujjaimat az övébe fonta.

–     Én is, édesem.

Éreztem, ahogy az ajkai a tarkómat nyomják, mielőtt elengedett, és elgurult, hogy lekapcsolja a villanyt. Amikor visszatért, újra átölelt.

Nem kellett sok idő, hogy elaludjak. Mivel Cannon és Crash védőbuborékként vett körül, a családom is közel volt hozzám, csak néhány szobával lejjebb, mélyen aludtam.

És egyetlen rémálmom sem volt.

 

Cannon

Farah éppen zuhanyozott, amikor kopogás hallatszott az ajtón.

A tegnap este viselt ingemet a fejemre húzva, hogy ne csak egy farmerben nyissam ki az ajtót a családjának, kinyitottam a zárat, a lábammal félrecsúsztattam Crash-t az útból, és kitártam az ajtót a két férfi előtt.

–     Jó reggelt!

Jase arcán csak egy másodpercig villant fel a meglepődés, mielőtt elhessegette volna, felemelte a tálcát a kávékkal, amit egyik kezében tartott, a másikban pedig egy fehér papírzacskót.

–     Hoztam nektek egy kis frissítőt.

– Köszönöm. – Oldalra léptem, helyet csinálva neki és Bennettnek, hogy bejöhessenek. – Farah a zuhany alatt van, de hamarosan végez. Helyezzétek magatokat kényelembe.

Mindkét férfi odament a hátsó falhoz, az ablak alá támasztott kis étkezőasztalhoz, és helyet foglaltak. Elvettem a kávét, amit Jase kínált, és leültem velük szemben.

–     Nem voltam biztos benne, minek örülnétek, ezért feketén vettem. Van tejszín és cukor a zacskóban, ha kérsz.

–     Feketén jó lesz. Köszi.

Crash úgy döntött, ebben a pillanatban adja tudtára a jelenlétét, méghozzá úgy, hogy egyenesen Jase ölébe ugrik, amivel majdnem kiöntötte a kávéját.

–     Jézusom! Mi a fasz van?

–     Bocsánat, - mondtam kuncogva, miközben megmozdultam, hogy megszabadítsam őt a kövér macska jelentős tömegtől. – Farah macskájának van némi határproblémája.

Crashről rám nézett.

–     Farahnak macskája van? Mióta?

–     Amióta az út szélén találta, - válaszoltam a csészém körül.

Bennett halk kuncogást eresztett meg.

–     Az én édes Farah-m. Mindig is odavolt a kóborlókért.

Jase lehajolt, hogy megvakarja a macska fejét.

–     Aranyos, - jegyezte meg. – Pokolian kövér, de édes. Mi a neve?

–     Crash.

Mindkét férfi kíváncsi szemekkel fordult felém, de Jase kérdezte meg.

–     Crash? Mi a fenéért nevezte el a macskáját Crashnek?

A hazugság helyett inkább vállat vontam.

–     Azt hiszem, ezt tőle kell megkérdezned.

Éppen befejeztem a kortyolást, amikor Bennett megszólalt.

–     Nos, elég a macskáról. Jó, hogy itt vagy. Valamit meg akartunk beszélni Farah-val, és abból, amit tegnap este láttunk, egyértelmű, hogy ti ketten közel álltok egymáshoz. Legjobb, ha téged is beavatunk.

Ekkor vettem észre, hogy a szobában feszült lett az energia. Az izmaim megfeszültek, ahogy riadó készültségbe helyezkedtem, és megkérdeztem.

–     Van ennek valami köze ahhoz, hogy Farah exe a semmiből felbukkant?

–  Van, - válaszolta Jase, a gondtalan maszk, amit előző este a nővére kedvéért felöltött, eltűnt, és helyébe egy sokkal komolyabb maszk lépett. – De előbb van valami, amit meg akartam kérdezni. Mennyit osztott meg veled Farah?

Éreztem, ahogy azok a ráncok kialakulnak a szemem között, miközben a homlokomat ráncolom.

–     Megosztott velem?

–     A családunkról vagy Lance-ről, bármi ilyesmiről.

Nem voltam biztos benne, hogy hova akar kilyukadni ezzel a kérdéssorral, de azért válaszoltam.

–     Beszélt a szüleitekről, és, ne vedd sértésnek, haver, remélem, tudod, de a szüleid kibaszott seggfejek.

Humortalan vigyor húzódott az arcára, amikor válaszolt.

–     Nem veszem sértésnek. Hidd el, nem mondasz semmi olyat, amit ne tudnék már. Egy kibaszott csimpánz is jobb szülő, pedig azok köztudottan megeszik a kicsinyeiket, az isten szerelmére.

Ezt én is megértettem.

–     Mesélt nekem néhány történetet, úgyhogy hajlamos vagyok egyetérteni veled. Mindenesetre. Említette őket és azt a rohadt exét, de van egy olyan érzésem, hogy sok mindent nem mond el nekem.

Bennett az asztalra tette a kávéscsészéjét, és előrehajolt, hogy a könyökét a térdére támassza.

–     Ezt hogy érted?

–   Csak egy érzés, - vallottam be. Egy részem aggódott, hogy átléptem egy határt, amikor Farah családjával a háta mögött így beszélgettem, de ha volt valaki, aki bepillantást engedhet a titkokba, amiket gyanítottam, hogy az a nő rejteget, akkor azok ezek az emberek. – Szorosan zárva tartja a dolgait.

Tegnap reggel elárultam, hogy valami más benne, amikor alszik, ám eltartott egy darabig, mire rájöttem, miben rejlik a különbség. Aztán néhány órája felébredtem, és újra láttam, ahogy mellettem alszik, és végre rájöttem, mi az.

Sebezhető volt, teljesen védtelen, és ha nem lett volna alkalmam látni, ahogy alszik, soha nem vettem volna észre, hogy egész nap, minden nap egy istenverte pajzsot húzott maga köré.

–  Olyan, mintha páncélt viselne, - próbáltam magyarázni. – Boldog, de egészen mostanáig nem vettem észre, hogy valami ott lapul alatta. Azt az álarcot viseli, hogy minden nagyszerű, de amikor a múltkor nálam maradt, az éjszaka közepén felébredt, és véres gyilkosságot kiabált. Jézusom, a frászt hozta rám. Még soha nem hallottam ilyet.

Jase arca olyan kifejezést öltött, amit nem tudtam leolvasni. Csak annyit tudtam megállapítani, hogy aggódik.

–     Mondott róla valamit?

Megráztam a fejem.

–     Azt mondta, nem emlékszik, miről álmodott.

–   De te nem hiszel neki. - Ez nem kérdés volt. Farah bátyja okos ember, tud olvasni a sorok között.

–  Valamit eltitkol előlem, - mondtam a velem szemben ülő két férfinak. – És azt remélem, hogy ti fel tudtok világosítani arról, mivel állok szemben.

Bennett hátradőlt, és Jase-re szegezte a tekintetét. A férfiak olyan pillantást vetettek egymásra, amitől a gyomrom csomóba húzódott.

Amikor Jase visszafordította rám a tekintetét, láttam, hogy nem jutok semmire.

–  Megértem a frusztrációdat, de meg kell értened, nem árulhatom el így a húgom bizalmát. Láttam, ahogy rád nézett. Nem kell zseninek lenni ahhoz, hogy lássam, törődik veled. Adj neki időt. Meg fog nyílni.

A gyomromban lévő görcs egyre jobban összeszorult. Az állkapcsom izmai tikkeltek, ahogy az előttem lévő férfit bámultam, és kijelentettem.

–     Ez nálam nem biztos, hogy működik. Az isten szerelmére! Van egy nőm, akinek a rémálmai olyan rohadtul rosszul hangzanak, mintha meg akarnák gyilkolni. Túl sokáig tartott, mire teljesen magához tért. Nem tudok segíteni neki, ha nem tudom, mivel állok szemben.

–     Csak adj neki időt, - ismételte meg. – Meg fog nyílni.

–     És ha mégsem? – Mi ketten egymás mellé álltunk. – Akkor mi lesz?

–     Majd megnyílik, - erősködött.

–     Bassza meg, ember, ezt nem tudhatod biztosan! De ha mégis, mit csináljak addig, mi?

–  Addig Bennett és én gondoskodunk róla, - morogta, a saját dühe kezdett átütni azon a laza, nyugodt látszaton, amit viselt. – Egész életében ezt csináltuk. Most sem fogjuk abbahagyni.

–     Hogy a fenébe akarod ezt megtenni a kibaszott Connecticutból?

Erre Bennett volt az, aki válaszolt.

–     Nem leszek Connecticutban. Nem megyek vissza Jase-zel.

Valaki éles lélegzetvételének hangja lőtt át a szobán, mindhárman egyszerre fordultunk meg, hogy Farah-t a fürdőszoba nyitott ajtajában állva találjuk.

A haja nedves, aranyszínű fürtökben lógott lefelé, az arca teljesen sminkmentes, pamut rövidnadrágot és pólót viselt. Bassza meg, még mindig elég szép volt ahhoz, hogy a farkam életre keljen.

Lexy