2018. december 30., vasárnap

A szobatárs: V. Fejezet

Brendan

Az óta az éjszaka óta, amikor Hunter megérintette Meghan haját és a konyha incidens miatt is, megpróbáltam olyan távol lenni tőle amennyire csak tudtam, és azon gondolkodtam, hogy a pokolba fogom én ezt így folytatni. Nem volt egyszerű elmondani neki, hogy hogyan is érzek iránta, legalábbis nekem. Rohadtul biztos voltam benne, hogy ezt nem akarom tovább kerülgetni, de azt is tudtam, hogy lassúnak és gyengédnek kell vele lennem, nem pedig hirtelen minden marhasággal ráugrani.
A „bátyja” voltam, a barátja, az a srác, akire mindig is felnézett. Kibaszottul akartam őt, de tudtam, hogyha így viselkedek, akkor rohadtul összezavarom vele őt.
Legalábbis ezt feltételeztem. Nem akartam ostorozni őt.
De ha az esély meg lett volna rá, régen elmondtam volna neki, hogy mennyire szeretem őt.

Ma este. Ma este meg akartam tenni miután hazaértem a srácoktól. Az igazság az volt, hogy inkább maradtam volna otthon együtt Meghannal. De mindenkinek pont most volt szabad ideje. Garrett meglátta, hogy kivel chatel a barátnője és kiverte a szart is abból a fickóból, akivel megcsalta, és tudtam, hogy most Garrettnek szüksége van a barátaira.
Szóval, ma vele és másik pár emberrel mentem, hogy jobban érezze magát. Ez volt a legkevesebb amit, meg tudtam tenni barátként.
De basszus, otthon szerettem volna maradni Meghannal. Csak mellette akartam lenni, érezni őt magam mellett, azt az édes virágos illatot, amelyet mindig is hozzá kötöttem, megérinteni őt, mert az enyém volt.
Megragadtam a telefont és küldtem neki egy rövid szöveget, a mostani terveimről.  Tudatni szerettem volna vele, hogy hol leszek, mikor megyek haza.

Valószínűleg későn megyek haza. Segítek egy barátnak, hogy italba fojtsa a bánatát.

Láttam, ahogy a három pont mozogni kezdett a képernyőn, ahogy épp visszaírt nekem.

Meghan: Sajnálom, hogy ilyesmi történt a barátoddal. Én is későn leszek otthon, mert tanulok a vizsgáimra. Légy jó.

Utáltam, hogy egyedül lesz.

Legyél te is jó. Ha szükséged van rám, hívjál. Egy pillanat és a tiéd vagyok.

Még akkor is, ha a bárban lennék, azonnal rohannék hozzá, ha szüksége lenne rám. Mindig mennék hozzá, hisz ő volt nekem az első.


Meghan

Beléptem a hálószobámba, és becsuktam az ajtót, nagyon kimerült voltam.
A suli a félév végefelé tartott, és következő héten lesznek az utolsó vizsgáim, és muszáj volt plusz órákat vállalnom a középszerű munkahelyemen is. Megpróbáltam úgy tenni mintha nem zavarna, hogy az egykori szobatársam is ugyanazon a helyen dolgozik, de fárasztó volt. A feszültség egyértelmű volt, de nem volt más lehetőség. Szükségem volt a pénzre, különösen most.
Csak pár napja lakok Brendannal, de Istenem, minden olyan mintha újra egy tető alatt laknánk.
Megpróbáltam egy kis pénzt félretenni, hogy segíthessek Brendannak pénzügyileg, még akkor is, ha meggyőződése, hogy nem tehetem. A vacsora főzése volt a legkevesebb, amit megtehettem érte, amiért itt vagyok, de én mostam és én tartottam tisztán a házat.
Nem volt szörnyű a házi körüli teendőkben, de az tény volt, hogy egyedül élt, és nyilvánvaló volt, hogy nem aggasztja őt a ház megjelenése.
Vicces és jó fickó volt és tényleg segített nekem anélkül, hogy bármit is elvártam volna tőle, és megmutatta nekem, hogy vannak még tisztességes srácok. Természetesen már jóval korábban ismertem, de ebben a helyzetben, csak ketten voltunk, és igazából megmutatta nekem, hogy mi lehetne az enyém.
Becsuktam a szemeimet és újra a hálószobám ajtajára támaszkodtam.  Ez az enyém lehetne? Nem hinném, hogy Brendan többet látna bennem, mint azt, aki vagyok, de nem is tagadhattam le azt az érzést, amelyet akkor éreztem mikor rám nézett. Biztosnak tűnt és nem csak egy pillanatra. Úgy éreztem, mintha forróság öntene el a pillantásától, és ha csak erre gondolok, ahogy a kezei ártatlanul megérintenek, és hogy hogyan érzem magam...és hogy mit csinálnék vele ezek után, úgy éreztem mintha a remény éledne a szívemben, amelyet talán többet jelentett nekem.
De a valóság az, ahogy a józan eszem is mondta, hogy ébredjek fel és összpontosítsak a munkámra, hogy minél hamarabb elköltözzek, mert olyasmire vágyok amit, nem nekem szánt a sors.
Szükségem volt, rá hogy tisztán gondolkodhassak, hogy ne uraljanak az érzelmeim és a vágyaim, hogy összpontosítsak a munkámra és a végcélomra. Nem maradhattam itt többet, még akkor is, ha ez így nagyon jól hangzott. Brendan azt mondta, hogy akármeddig maradhatok, ameddig szükségem van rá, és hittem benne, tudtam, hogy igazat mond, de nem akartam többet rajta élni.
Mi van, akkor, ha egy lányt hoz haza, vagy pedig túlságosan is furcsán érezte magát attól, hogy én itt vagyok? Istenem, már a gondolattól is hogy mással van, a torkom összeszorul. Belegondolni, abba, hogy látni amint egy lánnyal vonul be a szobájába, tudni, hogy miért van ott, rosszul lettem tőle. A féltékenység olyan volt mintha bennem lenne, és ezt gyűlöltem.
Az agyam újra és újra felidézte ezt a dolgot. Nem beszélt sokat lányokkal a telefonján, de ha mégis, nem volt rá okom, hogy zavarjon. Ő nem tudja, hogy hogyan érzek iránta, és ő nem tartozott irántam semmivel sem, hogy cölibátusban életet éljen.
Becsuktam a szemeimet és megráztam a fejem.
Ellöktem magam az ajtótól és odamentem a szekrényemhez, hogy ruhát cseréljek, és halottam amint kinyílik az ajtó és mielőtt megfordulhattam volna. Fiúk hangja hallatszott, akik hangosan nevettek, ami arra engedett következtetni, hogy Brendan hazajött, és egyértelműen magával hozta a barátait. A hálószobám ajtajához mentem és kinyitottam, halottam valami durva viccet egy farok végéről, amin mindenki nevetett.
Nem halottam egyetlen nőt sem és úgy éreztem magam, mint egy seggfej, aki megpróbálta meglesni, hogy van-e valaki vele. De nem is akartam ellenőrizni, ha nem is mondott semmit se a nő. Ez nem az én dolgom volt, nem kellett emiatt aggódnom.
-          Kösz, hogy velem jöttél – mondta egy srác - Nem tudom mi a fasz történt Trinával
-          Minden rendben van ember – mondta Brendan, erős, mély mégis szelíd hangján – Bízz bennem, mindent tudok arról, hogy csinálj magadból hülyét, bár én soha nem voltam ilyen helyzetben
Ez egy elmotyogott megjegyzés volt.
-          Tudom, hogy milyen kemény, amikor valaki a fejedben van.
-          Igen? – kérdezte a fickó. – Van valakid? – mondta a fickó Brendannak.
Eltelt egy csönddel teli pillanat, és éreztem, ahogy a szívem megáll. Ott találtam magam, hogy egyre távolodok a fürdőszobától és a szobámtól, egyre közelebb kerülve megyek a nappalihoz. Kinéztem a keret mögül. Három nagydarab fickó ült bent, háttal nekem. Brendan volt a negyedik ember a szobában, a fal mellett állt, és arra a fickóra fókuszált, aki feltételezésem szerint a kérdést feltette.
-          Nincs senkim, de kibaszottul szeretnék valakit.
-          Akkor menj utána. Te aztán kibaszottul tudod, hogy hogy szerezz meg valakit, te rohadék.
A másik három srác nevetése töltötte be a nappalit.
-          Nah, ez azért nem olyan könnyű, ő nem olyan, mint a többi lány. Egy ideig még a háttérben maradok, és próbálok rájönni, hogy hova a faszba fog alakulni köztünk a dolog.
-          Basszus, ez úgy hangzik, mintha ő lenne az igazi. – mondta az egyik srác.
-          Az – válaszolta Brendan.
-          És, hogy haladsz vele? Olyan görcsös stílusban akarod elmondani a lánynak, hogy meg akarod jól döngetni, hogy közben a húgod ne hallja meg?
-          Bazd meg Max. Egy, ő nem a kibaszott húgom, és hogy itt van az nem egy kibaszott akadály. Szóval rohadtul zárjátok le ezt a témát.
A hasam összeszorult erre a gondolatra. Istenem, ha hallanom kellett volna, ahogy egy másik nővel szexel...
Megráztam a fejem és nem akartam rá gondolni.
Egy forró zuhanyra volt szükségem. Kitisztítja majd a fejem és segít megnyugodni és abban, hogy ne gondoljak Brendanra amint valaki mással van.
Amikor a fürdőszobában voltam, és levetkőztem megnéztem magam a tükörben. Még mindig halottam őket beszélgetni, és azon töprengtem mennyire gondolja komolyan Brendan ezzel a titokzatos lánnyal. Tudni, hogy valaki másvalakit akar, aki iránt olyan érzelmeket táplál, hogy az „igazi” legyen, ettől összeszorult a torkom, mintha valami beleszorult volna.
Ránéztem a testemre, és rájöttem, hogy nem voltam az a klasszikus értelemben vett szépség, aki után egy olyan férfi járna, mint Brendan. Az igazság az volt, hogy nem is tudtam mi Brendan esete. Végig a középiskola és főiskola alatt egyetlen egyszer se hozott haza lányokat, hogy találkozhassak velük, és soha nem is beszélt senkiről, se aki tetszene volna neki.
Elfordultam a tükörképemtől és megengedtem a zuhanyt, beléptem, és hagytam, hogy a forró víz végigfolyón a hátamon. Hosszú percekig nem csináltam semmit sem, csak belélegeztem a gőzzel teli levegőt és próbáltam kitisztítania fejemet, megpróbáltam kitalálni rá egy módot hogy újra „normálisan” viselkedjek.
Amikor kiléptem a zuhany alól és felöltöztem, megpróbáltam hallgatózni, hogy a srácok itt vannak e még. Semmit se hallottam, de szívem egyre hevesebben vert, és éreztem, ahogy a hang a fejemet is megtölti.
Mi történne, ha őszinte lennék és megmondanám neki, hogy hogyan érzek iránta? Lehet, hogy ez egy rossz ötlet lenne? Mi rossz lehetne ebből?
Persze, könnyebb volt mondani, mint megtenni.
Kijöttem a fürdőszobából és a nappali felé mentem. A fény be volt kapcsolva, de nem halottam semmit se. Egy törülközőt tekertem a fejem köré a nedves hajam miatt, a konyha felé tartottam, hogy megigyak egy pohár vizet, mielőtt lefekszek.
Nem zavartattam magam azzal, hogy felkapcsoljam a világítást és hálát is adtam neki később, hogy nem is tettem meg, amikor meghallottam a hangokat. Mielőtt meg tudtam volna szerezni a hűtőből, amit meg akartam, kinéztem a konyha, mosogató feletti ablakából, és három férfit láttam egy kocsi mellett és ott volt velük szemben Brendan is. Egyikőjük hátulra ült, miután a másik az első ajtón mászott be. Úgy gondolom közben Brendan a sofőrrel beszélgetett.
Nem tudom, hogy miről beszélgettek, de éreztem Brendan mély hangját, ahogy a barátjának válaszol.
Megbabonázott engem. Brendan úgy állt ott, hogy izmos lábait kicsit szétvetette és a nagy karjait a hatalmas mellkasán keresztezte, amitől mocskos gondolataim támadtak. Amikor a fickó körbement az autónál, Brendan megfordult, és ekkor kellet volna a konyhából kimennem, hogy, ne vegye észre hogy ott voltam. De mikor megláttam, hogy Brendan egyenesen rám néz az ablakon keresztül, úgy hogy nem voltak felkapcsolva a lámpák, teljesen lefagytam.
Volt egy olyan érzésem, hogy ma este egy nagy áttörés lesz, és nem tudtam, hogy készen állok-e erre.


 Gina

4 megjegyzés:

  1. De jó nagyon köszi.🤩🤩🤩


    VálaszTörlés
  2. Mikor lesz kövi rész? 🤔😁

    VálaszTörlés
  3. Szia
    Szeretnèm megkèrdezni hogy mikor lesz fent a következő rèsz ès kb milyen időközönként lesznek új részek
    Köszönöm

    VálaszTörlés

PopAds.net - The Best Popunder Adnetwork