Jenika Snow: Dönts meg - VIII. fejezet

 

8. fejezet

Molly

Egy héttel később…

Az én ötletem volt, hogy úgy tegyünk az egyetemen, mintha nem lenne több köztem és Alastair között a tanár/diák kapcsolatnál. Senkinek nem kellene bajba kerülnie az érzéseink miatt, mert nem vártuk meg, hogy a hálószobába érjünk és szexelhessünk.

Az arcom égett a gondolattól, ahogy Alastair az asztalra döntve elvette az szüzességem.

Csak egy hete történt, de én még többre vágyom. Minden nap látjuk egymást, megismerjük egymást, s bár el akarom neki mondani, mégis ideges vagyok.

Az ajtó kinyílt, belépett a terembe, az aurája erőteljes, hatalmas, parancsoló. Általában domináns férfi, amivel mindenki tisztában van. Láttam, ahogy a srácok mocorognak a széken, hallottam, ahogy megköszörülik a torkukat. Láttam a lányok akadozó lélegzetét, figyelmük csak Alastairre irányul.

El akartam mondani nekik hogy ő az enyém.

A következő órában képtelen vagyok odafigyelni, de Alastair teljesen az ellentétemnek tűnt. Professzionális, habár láttam, ahogy engem figyelt, a szeméből sugárzó hőt, mégsem ingott meg egyszer sem. A professzor, a tanár, -  a kötelesség szintjén maradt.

Az óra után lassan pakoltam el a dolgaimat, utolsónak készültem elmenni.

– Miss Crane, tudna maradni egy percre? – Alastair hangja mély és nehézkes, megremegtem tőle. Habár próbált professzionális maradni, éreztem a benne rejtőző tüzet. Pokolba, tűzbe jövök és benedvesedek, hacsak az asztalára nézek.

Elindultam felé.

–  Zárja be az ajtót, kérem.

Még erősebb borzongás futott végig a gerincemen. Csak hallani, ahogy mondja, mit tegyek, a hangja erotikus, a nyelvjárása erőteljes, azonnal eláztatott. Aztán ott álltam előtte, az izgalmam mintha élőlény lett volna számomra.

Felállt, megkerülte az íróasztalt, és mire felfogtam volna, mi történik, már ölelt is. Elolvadtam benne, szétnyitottam az ajkaimat, és hagytam, hogy a nyelvét a számba dugja.

Amikor hátrébb húzódott, mély levegőt vettem, nem akartam, hogy véget érjen ez a pillanat.

– Hadd vigyelek ki, kislány. Hadd mutassalak meg, hogy mindenki tudja, hogy az enyém vagy.

Éreztem, ahogy a szívem keményen, vadul dobog. Azt akartam, hogy ennél többet tegyen, de az, hogy megmutasson, hogy mások tudják, hogy az övé vagyok, még ha ez a kapcsolat "tabu" is, bizsergést keltett bennem.

–  Ez tetszene.

Éreztem, ahogy a levegő elhagyja a tüdőmet, tudtam, hogy bármi is történjék, ez a férfi erősebben elvarázsol, mint valaha is gondoltam volna.

Alig vártam, hogy Alastair elkapjon, mielőtt a földre esnék.

***

Molly

Aznap este később…

Alastair lehúzódva leparkolt a bejáratunk elé. A kocsi belseje szexi, a férfias illata megtöltötte a fejem, részegnek éreztem magam tőle. A vacsora intim volt, de mégis édes. Senkivel nem találkoztunk, aki ismerhet minket az iskolában, de fura módon nem is foglalkoztunk ilyesmivel.

–  Nagyszerűen éreztem magam. – Egyáltalán nem akartam véget vetni az estének, de azt sem szerettem volna, ha a kapcsolatunk csak a szexről szólna. Mindenesetre a szex elképesztő, de sokkal fontosabb, hogy megismerjem Alastairt.

–  Jó, mert boldoggá akarlak tenni. – Közelebb hajolt, megéreztem kölnijének férfias illatát. Elepedtem utána, még mámorosabbá váltam.

Úgy nézett rám, mintha… éhezne rám, amitől csak jobban beindultam. Meggondolatlannak éreztem magam, elakadt a lélegzetem.

Miközben teltek a másodpercek fogva tartottuk egymás pillantását, a levegő megváltozott körülöttünk. Forróbbá, sűrűbbé vált.

–  Be kellene mennem. – Istenem, a hangom olyan magas, a vágy lüktet bennem.

Fészkelődött az ülésen, le akartam nézni, vajon beindult-e. Pokolba, tudom, hogy igen, de a saját szememmel akartam látni.

–  Picsába, olyan rohadt csinos vagy, kislány!

A szemébe néztem. A bőröm feszes lett, belső izmaim megfeszültek a kéjtől. Nagyon benedvesedtem tőle.

–  Köszönöm, – suttogtam.

Egy kicsit közelebb hajolt.

–  Sokkal fontosabb, hogy bemenj, minthogy azt tegyem, amit igazán szeretnék. – A hangja durva. – De kibaszottul nehéz visszafognom magam.

Még közelebb jött, s azon kaptam magam, hogy én is így teszek. Egy pillanatig mindketten ugyanazt a levegőt lélegezzük be. A teste annyira nagy, izmos, hogy mindent eltakar előlem. És a kiltje, Istenem, beindulok attól a kilttől.

Aztán meghallom egy távolban ugató kutya hangját, s úgy tűnik, a realitás belém csapódik.  

***

Alastair

Bassza meg, akartam őt, most rögtön a magamévá akarom tenni. De bármennyire is szerettem volna, hogy ez az éjszaka kitartson, tudtam, senkinek sem tenne jót, ha túlságosan rámenős lennék.

 Ez a részem - az erős, domináns oldalam - azt akarta, hogy indítsam el a kocsit, álljak ki a felhajtóról, és vigyem vissza hozzám. Ott kellett lennie, ott kellett lennie az ágyamban, alattam, tudva, hogy az enyém.

Nem akartam hagyni, hogy elmenjen, nem akartam hagyni, hogy elsétáljon, még akkor sem, ha tudtam, hogy újra látom. Az igazat megvallva, a vállamra akartam venni, magammal vinni a lakásomba, és egész éjjel a magamévá tenni.

És akkor egy kutya ugatott, megszakította a pillanatot, amiben voltunk. Elmosolyodtam, kuncogtam magamban az időzítésen.

Kiszálltam a kocsiból, még mielőtt odaértem volna mellé és kinyitottam volna az ajtót, ő már kint volt. Elvigyorodtam. Az én nőm határozottan független volt, de bármennyire is szerettem ezt, mindenféleképpen gondoskodni akartam róla.

Elkísértem a főbejáratig, a kinti lámpa pislákolt, az élet már majdnem kialudt belőle. Nem, nem szerettem, hogy itt van.

–  Köszönöm a mai estét. Nagyon jó volt...

A karjaimban tartottam, mielőtt befejezhette volna a mondatát. A lakóház oldalához szorítottam, nem törődve azzal, hogy bárki meglátja. A hang, amit kiadott, édes volt, az öröm és a meglepetés zihálása.

– Be kéne mennem - mondta halkan, semmi forróság nem volt a szavaiban. – Mert bárki megláthat minket. – Most még élvezettel telibbnek tűnt a hangja.

Az alsó felemet az övéhez szorítottam, hagyva, hogy érezze, mennyire akarom őt. – Érdekel, ha valaki meglátja? –Megfogtam az arcát, majd a kezemet a torkához csúsztattam. Lazán fogtam meg. – Érzed, mennyire akarlak, kislány? – Láttam, hogy a pulzusa gyorsan ver.

Halk hangot adott ki, mire én halkan mordultam. – Kurvára nagyon akarlak, Molly.

Az "igen" szót nyögte, majd a kezét a vállamra simította. Hallottam, hogy valaki zihál mögöttem, és a vállam fölött átnézve láttam, hogy egy idősebb pár sétál felém.

Az idősebb nő gúnyosan felszisszent, és besétáltak az épületbe.

–  Olyan rossz vagy - mondta könnyed nevetéssel.

Hátra léptem. – Igen, de én még mindig akarlak téged. – Elvigyorodtam. – Azt hiszem, egy éjszakára elég izgalomban volt részünk.– Magamhoz húztam egy csókra, addig nem húzódtam el tőle, amíg lélegzetvisszafojtva nem kapaszkodott belém.

–  Istenem, Alastair.

Végigsimítottam az ujjammal az alsó ajkán, mert már akkor és ott akartam őt, de tudtam, hogy azzal, hogy lökdösöm és úgy viselkedem, mint egy kibaszott ősember, nem fogom elérni, hogy lássa, én vagyok az a férfi, akivel együtt kell lennie.

Életem hátralévő részében megmutatnám neki, hogy ez itt, ő és én, egymásnak vagyunk teremtve.

És hogy őt nekem teremtették. Csak nekem.

Lexy